Dr. Hummel Zoltán

A mikrorostos gél feltalálója,

A béltisztítás (méregtelenítés),

A bélflóra-helyreállítás és

a székletszabályozás szakértője

Miért van annyi rák? (3.rész)

Mit mérjünk a vizeletünkön?

Nem kell feltétlenül drága elektródákat vásárolnunk. Lehet kapni pH-mérő és antioxidáns mérő papírcsíkokat is. A vizeletünk ellenállását (illetve vezetőképességét) is könnyedén mérhetjük egy hétköznapi ellenállásmérővel. (Ha megkérjük egy elektrotechnikában kissé jártas ismerősünket, biztosan tud segíteni egy ellenállásmérőhöz kapcsolt cella kialakításában, amellyel képesek leszünk relatív méréseket végezni a vizeletben.) Rendszeresen mérjünk mindig ugyanabban az időben (legjobb mindjárt felkelés után) és vezessünk egy füzetet a mérésekről, akkor megnyugtatóan kontrollálhatjuk, hogy milyen eshetősége van a rák kialakulásának bennünk. Csak akkor kell megijednünk, ha tartósan lesüllyed a pH (tartósan savas lesz), ugyanakkor tartósan felemelkedik az rH2-szint, illetve tartósan megnövekedik az ellenállása több héten át a vizeletünknek. Ekkor azonnal kezdjük el a rákmegelőző diétánkat és forduljunk orvoshoz! Ha csak egy vagy két napra változnak meg a szintek, attól még nem kell megrettenni, mert attól is függ, hogy mit eszünk egy-egy nap.

Mi van a vér pH-jával?

Azt nem kell mérnünk, mert ha a vizeletünk tartósan savassá válik, akkor a vérünk tartósan lúgos lesz, erről a vese gondoskodik. Láthatjuk, hogy a szervezetünk sav-bázis egyensúlyát fenntartja a vese, ugyanakkor segít a rák továbbfejlődésében is. Ha nem venné ki a vese a vérből a rákos szövet fokozott fermentációs energiatermeléséből felhalmozódó savakat, akkor túlzott savkoncentráció megállítaná a fermentáció folyamatát, és ellehetetlenülne a rákos szövetben az energiatermelés. (Akkor nem rákban halnánk meg, hanem acidózisban.) Így viszont, hogy lúgos közegű vér veszi körül a rákot, biztosítva van az energiaellátása, mert tovább termelheti a savakat, azt úgyis elszállítják onnan.

Beszéljünk kicsit a vírusokról is

Vincent első ábráján (a rákról írt első cikkemben) látható, hogy a vírusok hasonló területet foglalnak el, mint a rák. Vagyis, ha a vérünkben az rH2-érték növekszik és a pH-érték szintén növekszik, az nemcsak a ráknak, de a vírusoknak is kedvező. Az rH2 növekedése azt jelenti, hogy egyre több fekete-ingest látunk elektródás méréseinkkel. (Ez számunkra ellenséges vízszerkezetet jelent, ugyanakkor a vírusoknak és a ráknak barátságosat.) Az rH2 ilyetén való értelmezésével most már megoldódva látszik gyerekkorom óta megválaszolatlan kérdésem. Anyám mindig korábban ment el dolgozni, mint én az iskolába, azzal hagyott otthon: „Jól öltözz fel, meg ne fázz!” Nem értettem sohasem, hogy a hideg miért ártalmas nekem. Az igaz, hogy az élettevékenységek lelassulnak a hidegben, de a vírusoknak is és a baktériumoknak is. A hőmérséklet csökkenésével növekszik a közeg rH2-értéke, egyre több fekete-inges jelenik meg.

Mi kell még a rák növekedéséhez?

Falánk és osztódásra vágyik. Mivel fermentációval nyeri az energiát, ezért rengeteg cukor kell neki. Az állandó növekedéshez, meg víz. A metabolikus szindrómánál már láttuk, hogy a gyorsan felszívódó szénhidrátok, cukrok, milyen veszélyesek, most újra itt van ez a cukor! Ha nem jutna a rák cukorhoz és vízhez, megállna a növekedésben!

Hogyan érhetjük el, hogy kevés cukor legyen a vérünkben? Ha nem eszünk gyorsan felszívódó (neo) szénhidrátokat? Ez könnyen megoldható! Hogyan érhetjük el, hogy kevesebb vízhez jusson a rák? Ha szomjazunk! Ez nem igazán megoldható, mert akkor mi is rámehetünk.

Ha rendszeresen sportolunk vagy komoly szellemi munkát végzünk, akkor nagyon sok cukrot égetünk el, így a ráknak kevesebb cukor jut. Az aktív élet tehát jó rák-megelőző.

Mit együnk, hogy megelőzzük a rákot?

De hogyan lassíthatjuk a vízhez és a cukorhoz való hozzáférést? Gélesítéssel vagy pépesítéssel! A gélekben a víz kötöttebb állapotban van, lassabban hozzáférhető, ugyanakkor a cukrot is megköti, lassabban engedi ki magából. (Ez már jó volt a cukorbetegségnél is!) A géles állapota a víznek a legjobb cukor- illetve vízvisszatartó közeg.

A vércukorszint a vérben állandó, de a cukor sejtekbe való bejutását az inzulin segíti. A magas inzulinszint segíti a sejteket a gyors cukorszerzésben, tehát az inzulinnak kulcsszerepe lehet a rák cukorellátásában is. A metabolikus szindrómát magas inzulinszint jellemzi ez a helyzet a ráknak is kedvez. Ha a mérhetetlen szénhidrát-fogyasztásról átállunk a hús, a zsír és a zöldségek fogyasztására, akkor a magas inzulinszintünk hamarosan visszaáll, ugyanis nincs rá szükség. Az energiát a keton testekből és az aminosavakból nyerjük.

A bakteriális eredetű Mikrorostos Gél két szempontból jó funkcionális táplálék: egyrészt, géles, tehát lassítja a víz és a cukor felszívódását, másrészt a Vincent-féle diagramban jó helyet foglal el az alacsony rH2- és pH-értékével, kompenzálja a rák és a vírusok magas rH2- és pH-igényét.

Másik lehetőség a friss zöldségek és gyümölcsök magas fordulatú turmixolása, aprítása, kutterezése, vagyis pépesítése. A z aprítással növeljük a rostok vízmegkötő felületét. A gyümölcsök igaz, hogy cukrot néha magas koncentrációban tartalmaznak, de rostok között bújik meg az a cukor és a pépesítéssel növekszik a rostokba való kötődése és így csökken a felszívódás sebessége. A pépesítéssel hasonló helyzetbe hozzuk a táplálékot, mint a gél esetében: köti a cukrot és a vizet.

Végül is, akkor mit együnk? Energiaellátásra: zsírt és húst, köretként pedig rengeteg nyers zöldséget és gyümölcsöt salátaként vagy vízben turmixolva köretként.

A húst sokan azért ellenzik, mert növeli a vérben a húgysavszintet, az pedig köszvényt okoz. Jómagam több mint féléve rengeteg kolbászt és húst eszek zöldségekkel, a húgysavszintemmel semmi baj. Szerintem ez egyrészt örökletes hajlam, másrészt, ha nem bőséges tésztával, krumplival és kenyérrel (gyorsan felszívódó szénhidráttal) fogyasztjuk a húst, akkor nem okoz gondot a hús és zsír fogyasztása.

Visszatérve az eredeti kérdésre: Miért van annyi rák? A válasz: rosszul táplálkozunk! Mi a rossz? A sok gyorsan felszívódó szénhidrát! A főételeinkben nem a hússal, hanem a körettel van a baj! A cukor a leggyorsabban felszívódó szénhidrát, utána jön a keményítő. A tészta, a kenyér, a krumpli, a rizs szárazanyag-tartalmának több mint 90%-a keményítő. A főételeinkhez kevés zöldséget, salátát vagy savanyúságot eszünk.

Azok a savanyúságok melyeket nem teszünk ki hőkezelésnek (savanyú káposzta, savanyú paprika, stb.) abba a kategóriába tartozik, mint a citrom. Citrom: savanyú, de jó, és egészséges! A hidegen eltett savanyúságaink antioxidánsok, enzimaktivitásuk érintetlen.

Ha elhagynánk a keményítőben gazdag köreteinket, és ha elhagynánk étkezésünk utolsó fázisát, a cukorban gazdag desszerteket, már sokat nyernénk! A metabolikus szindrómának (a szív- és koszorúér betegségeknek, magas vérnyomásnak, cukorbetegségnek) és a ráknak is adnánk egy nagy pofont!

Mi a helyzet a főzelékekkel? Az jó bennük, hogy rostosak. De két probléma van velük: a főzés miatt elveszítik az enzimaktivitásukat és mostanában sok bennük a lisztes habarás.

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.