Dr. Hummel Zoltán

Egy előző bejegyzésemben („Allergia, ételallergia és az autoimmunbetegségek”), megígértem, hogy a pollenallergiával is foglalkozok majd. A pollenek korszaka ugyan lejárt, de következik a tél, tele náthával és influenzával. Megpróbálok annak utánajárni, hogy miért van az, hogy egyesek többször is megfáznak, mások meg alig. Arra jöttem rá, hogy a pollenallergiának, a náthának és az influenzának van egy közös eredőpontja: ez pedig a nyálkahártya és a nyirokerek találkozásinál található. Folytatódik…. →

Többen kérdezték tőlem: hogyan készül a Mikrorostos Gél? És lehet-e fejleszteni, továbbfejleszteni?

A gélt a legegyszerűbb formájában 1997-ben fedeztem fel, elneveztem akkor az első szériámat, az első fejlesztésemet: Primbiotic Gélnek, mert abban a pillanatban arra jöttem rá, hogy a nagy víztartalma miatt a bélflóra legjobb vízellátója lesz a vastagbélben. A Gél fermentáció eredménye, az első gélem a „primbiotic” kétszeres fermentáció eredménye volt. Aztán arra jöttem rá, hogy a gélnek a különböző mikroorganizmusai különböző körülményeket szeretnek. Ha azt szeretném, hogy a gélt alkotó többi mikroorganizmus is jól fejlődjön a gélben, akkor többször kell változtatnom a fermentáció körülményeit és akkor többféle egészséges mikroorganizmus, többféle anyagcsere-termékével fogja „megajándékozni” a Gélt. A jelenlegi Mikrorostos Gél már tízszeres megszakított fermentáció eredménye. A legújabb fejlesztésnél azt tűztem ki célul, hogy azon baktériumok számát növeljem a Gélben, amelyek olyan enzimeket és egyéb anyagokat termelnek, amelyek csökkentik a gyulladást. A gyulladás egyik kellemetlen hatását okozzák a hisztaminok. A hisztamint nagyon egyszerű érzékelni, mert viszketést okoz.

A legújabb gél fejlesztés kipróbálása

Az idei nyáron nagyon sok volt a darázs. Nehéz volt a szabadban darázscsípés nélkül megúszni. Nekem nem sikerült. Nyúltam az autóm kilincséhez, és egyszer csak egy kellemetlen csípést éreztem, odanéztem a „tett színhelyére” és egy darazsat láttam. Volt már darázscsípésben részem, tudtam, milyen kellemetlen „utóélete” van. Csúnyán felduzzad, ég, viszket. A darázscsípés helyén egy súlyos gyulladási góc alakul ki. Az immunrendszerünk itt mindent bevet, hogy megóvjon bennünket a darázs mérgétől.

Na, mondom, itt a nagy lehetőség, hogy azonnal kipróbáljam a legutolsó fejlesztésű gélem gyulladás-csökkentő hatását. Mikor már duzzadt, égetett és viszketett, rákentem a gélemet a duzzadás területére. Nem hittem magamnak, mert két másodperc múlva elmúlott a viszketegség, a legkellemetlenebb gyulladásos tűnet. Heuréka!- kiáltottam fel, mint Archimédesz.

Minden forgalomban lévő gélemben, már ezt a tízszeres fermentációt használom. (A bélgyulladásoknál, nem viszketésnek érezzük a hisztamin jelenlétét, hanem valami másnak, jómagam nem tudom érzékletesen leírni azt az érzést, mert még, szerencsére, nem volt benne részem. De a bélgyulladásban szenvedők mesélték, hogy milyen szörnyű!)

Mióta feltaláltam a Mikrorostos Gélt, és tapasztalom, hogy mennyi emésztési és bélproblémával küzdőnek segít könnyebbé tenni az életét, azóta táplálkozás-kutató is lettem. Feltűnt, hogy az elhízást, a cukorbetegséget, a szív- és keringési betegségeket, a Candidát és a rákos megbetegedéseket mind a túlzott cukor- és keményítőfogyasztás okozza. A cukorról mindenki tudja, hogy legtöbbet az édességek és a cukros üdítők tartalmazzák. Ha a cukorfogyasztásunkat csökkenteni akarjuk, akkor kevesebb édességet és cukros üdítőt kell fogyasztanunk!  De a keményítőt nem mindenki ismeri ilyen jól. Nem tudják, hogy a keményítőt tartalmazó ételek fogyasztása legalább olyan veszélyes, mint a cukrot tartalmazó édességeké.  A keményítő ugyanis bennünk nagyon könnyen és gyorsan cukorrá alakul. A legtöbb keményítőt a hagyományos húsköreteink tartalmazzák, a burgonya, a tészta, a rizs és a kenyér.  A „Miért van annyi reflux” című cikkemben kifejtettem, hogy a nagy keményítő tartalmú köreteink hússal fogyasztva jelentik a legnagyobb veszélyt az elsavasodási folyamatok elindulásáért bizonyos szerveinkben. Olvasóimat állandó támadás alatt tartom, hogy a hús mellé csak salátát vagy csak savanyúságot fogyasszanak, kerüljék a keményítős köreteket. Úgy látom, hogy legnehezebb a kenyérről és a burgonyáról leszokni. Számtalan kérdést kapok, hogy akkor a teljes kiőrlésű? A tönkölybúza? A durumbúza? És akkor mi van a Jézus által megáldott kenyérrel? Nehéz megérteni, hogy ha csak kenyeret ennénk és bort innánk, és húst csak hetente keveset ennénk, a napi kalória bevitelünk nem haladná meg a napi energiaigényünket, vagyis soványak lennénk, akkor nem okozna gondot a kenyérevés. De ha már ennyire túlsúlyosak vagyunk, ennyire nem mozgunk, akkor már a teljes kiőrlésűben is, a tönkölybúzában is, és a durumbúzában is relatíve elég sok a keményítő nekünk, húsevőknek. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne együnk húst, hanem azt, hogy ne együnk hagyományos köretet! Helyette saláta, zöldség vagy savanyúság!)

Miért lesz egyre lúgosabb a rákosok vére a rákbetegség előrehaladásával?

Az előző, „Lúgosíts, olcsón!” című cikkemben azt fejtegettem, hogy a rákos szövetek savas közegben növekednek, és a vér lúgosításában a bikarbonát ionnak milyen kulcsfontosságú szerepe van. Már a korábbi, „Miért van annyi rák?” című cikkemben írtam arról, hogy a rákosok vére egyre lúgosabb kémhatású lesz, míg a vizeletük egyre savasabb a rák fejlődésével párhuzamban. Eközben a rákos szövetek kémhatása változatlan, mindig savas. Nem értettem, hogy a vérünk miért nem savasodik el, mikor a rákos szövet rengeteg savat termel?  Azt még elfogadtam volna, hogy a bikarbonát ionok „áldásos tevékenysége” folytán nem savasodik a vér, dehogy miért lúgosodik? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni, két éjszakám ment rá mire rájöttem a megoldásra. Folytatódik…. →

A savtalanítás („lúgosítás”) legolcsóbb módjai: a rák és a Candida ellen is

A refluxról írt cikkemben „beleártottam magam” a vér savasodásába és a lúgosítás témakörébe. Sok kérdést kaptam ezután ebből a témakörből. A hozzászólásokból az volt a benyomásom, hogy mintha mindenki más nyelven beszélne és ezért nem lehetséges, hogy egymást megértsék a témában a hozzászólók. Ezért elhatároztam, hogy a sav-bázis egyensúly témájában egy felvilágosítási missziót kezdeményezek. Azt szeretném elérni, hogy legalább egy nyelven beszéljünk. Nem muszáj egyetértenünk a felmerülő kérdésekben, de legalább ugyanarra gondoljunk, mikor vitatkozunk! Folytatódik…. →

Kedves Zoltán!

Nagyon érdekes a refluxról írt leveled.
Van egy kérdésem:
- valóban szükség van-e lúgosításra a gyomorban, hiszen semlegesíti a gyomorsavat? A gyomorsav pedig akkor kerül a gyomorba, ha az ételt lenyeljük, és a szénhidrát felszívja, vagy a fehérjét emészti a sav. Vagy a zöldségek, ill. zsírok lenyelésekor több sav kerül a gyomorba, mint szükséges, mivel ezeket nem a sav emészti, és ekkor a többlet sav elöntheti a nyelőcsövet?
- Mikor szükséges lúgosítani? Folytatódik…. →

A refluxról és az elsavasodásról

Már ifjú koromban, mikor még nem tartoztam a tudatos táplálkozók közé, felfigyeltem valamire, ami most újra eszembe jutott, hogy sok refluxos kérdezgetett. Folytatódik…. →

Heckerek támadták meg a honlapomat!

Meg kellett szüntetnem a honlapomon a hozzászólási lehetőségeket, mert elszaporodtak az értelmetlen szövegeket tartalmazó hozzászólások. Valaki, vagy valakik el akarják lehetetleníteni a honlapomon az értelmes hozzászólásokat. Ezért úgy döntöttem, hogy a cikkeimhez való hozzászólási lehetőségeket megszüntetem.

Aki szeretne velem továbbra is kommunikálni, az megteheti a Kapcsolat menüpont alatt vagy minden hírlevemre lehet egy Választ is választani, amikor hozzám kerül a válaszlevél.

Kutató vagyok nem gyógyító

Mindenképpen arra kérlek benneteket, akinek kérése lenne hozzám, hogy konkrét betegségekkel, konkrét leletekkel nem tudok mit kezdeni, nem fogok válaszolni ezekre a megkeresésekre, és ti pedig megsértődtök, hogy milyen „bunkó” vagyok.

Kutató vagyok. Azokkal a kérdésekkel foglalkozom a honlapomon is, amelyek mindenkire vonatkoznak. Például, hogyan őrizzük meg egészségünket? Mit együnk, milyen életformát válasszunk, hogy sokáig megőrizzük egészségünket? Egyes betegségek esetében is lehet közös elemeket találni, lehet bölcsességeket javasolni, de a betegségek kialakulásának útvonala mindenkinél különbözik. Mindenki más okok miatt eshet ugyanabba a betegségbe. Ugyanezen ok miatt mindenkinek más lesz az útvonala a betegségből való kikerülésnél is. Ezen az útvonalon viszont állandó felügyelet szükséges. Ezt a felügyeletet csak a gyógyításra szakosodott orvosok végezhetik. Európában szigorúan büntetik a jogtalan orvoslást! Több év börtön! Képzeljük el azt az esetet, mikor 240-es vérnyomással vagy áttételes rákkal azt kérdezi a beteg, hogy tudok-e valami alternatív megoldást az esetében. Persze, hogy tudok: „ne egyen annyi krumplit és kenyeret!” Az akupresszúrás pontjait megnyomom, aztán majd meggyógyul!

Azt természetesen megkérdezhetitek tőlem, hogy bizonyos betegségek esetében fogyaszthatjátok-e a gélemet, és azt miként alkalmazzátok. Erre válaszolhatok, mert a gél egy élelmiszer és semmi betegséggel és gyógyszerrel nem mutat ellenjavallatot. Ez olyan, mint egy gyomorfekélyes megkérdezné, hogy ihat-e kecsketejet?  Hát persze, hogy ihat, sőt!

A hegyi pásztorok bélflórájával foglalkozó bejegyzésemben említettem, hogy a bélbolyhok határfelületéhez közeli történésekre kell koncentrálni a figyelmünket, ha az egészségünk egyik legfontosabb feltételét meg akarjuk érteni. Itt a három főszereplő: a bélflóra, a bélnyálkahártya és a bélbolyhokon belül lévő nyirok- illetve érrendszeri kapillárisok. Folytatódik…. →

A következő dologra lettem figyelmes mostanában: a réten vagy egyéb növény-multikultúrában kinőtt parlagfű kisebb növésű, míg a szántóföldeken a napraforgó és kukorica földeken (növény-monokultúra) kinőtt parlagfű sokkal magasabb, néhol embermagasságú. Arra gondoltam, hogy a növényvédelmi vegyszeres permetezés és, esetleg a vegyszernek minősülő műtrágyázás valami mutációt generált a parlagfűben és ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy ismeretlen fehérje-töredékeivel ismeretlen az immunrendszerünknek, és fokozott immunválaszt (allergiát)generál bennünk.

Természetesen az is igaz, amit az előző parlagfűről szóló bejegyzésemben multikulturális bélflóra és a Candida összefüggéseiről tettem. De a mutáció tovább bonyolíthatja az amúgy is bonyolult ökoszisztémás egymásra-hatást.