Az utóbbi pár hétben átgondoltam és megkerestem, hogy mit ronthattam el.  Az alapfeltevésem az volt, hogy a keton testekből nem lesz zsírszövet, tehát nem lehetek túlsúlyos, mert a túlsúlyt csak a zsír adhatja! Oké, de valamit nem vettem figyelembe, azok a húsok és zsiradékok, amelyeket ettem tele volt omega-6 zsírsavakkal. De mi ebben a baj? Az, hogy az omega-6 zsírsav a zsírszövet felépítését támogatja.

Hogy miért van annyi omega-6 az általam fogyasztott húsételekben? Ez a kulcsa a figyelmetlenségemnek! Erre nem gondoltam! Azok az állatok, melyek húsát fogyasztottam mind kukoricát, napraforgómagot, és szóját fogyasztottak, amelyek maguk az omega-6 bombák! Ha az állat sok omega-6-ot fogyaszt, akkor gyorsan hízik, és tele lesz a húsa omega-6-ot tartalmazó zsírszövettel. Két éve már, hogy nem sütünk napraforgóolajban, helyette sertészsírban. Mégsem nyertem sokat, mert a sertések kukoricával voltak hizlalva! A repceolaj jobb lenne, mert több benne a „jó” omega-3, de mostanában nem lehet kapni, mert biodiezelt gyártanak belőle. Nem tudom, miért nem a napraforgóból csinálnak üzemanyagot (bár nem értek egyet a bio -üzemanyagokkal, ez egy botrány, nem tudom, hogy engedhetik meg, hogy a drága termőföldünket nem bio -élelmezésre használjuk a bio-üzemanyagok termesztése helyett).

Legújabb felfedezésem: azért nem tudunk tartósan lefogyni, mert túl sok omega-6-ot fogyasztunk! Koplalás helyetti lefogyás simán megvalósítható lenne a keton testes táplálkozással, ha a fehérjeforrásul szolgáló állatok nem omega-6-ban gazdag takarmányokat fogyasztanának.

Ha állataink csak legelőn vagy a makkosokban ennének, nem lenne ez az omega-6 túlsúly! Termesszünk több lenmagot és repcét! Legeltessünk! Legyen több bio-gazdákodásunk! Ez lehet Magyarország legjobb kitörési pontja! Nemcsak gazdaságilag, hanem életminőségben is!

Manapság csak vadat és halat fogyasztok! De ez nem megoldás! Van egy gyenge oldalam: igazi húsevő vagyok, őseim valószínűleg nem indiaiak voltak, hanem legeltető nomád pásztorok. Próbáltam már többször a vegetáriánus étrendet, de nem ment! Szerintem, Magyarországon mi, húsevők, pásztorivadékok, vagyunk többen, és valami étrendi megoldást találnunk kell! Tudva tudom, hogy le kell csökkentenem a napi húsadagomat. Jelenleg naponta eszem 25 deka húst, amit egy hétre kellene elosztanom. De akkor meg ott van az a problémám, hogy mit egyek még? Ebben kérem a segítségeteket. Zöldséget, gyümölcsöt minden mennyiségben és minden formában, ha nem túlzott a hőkezelés. Semmi cukor és keményítő! Kevés hús, tojás és sajt! Tengeri halból minél kisebb (mert kevesebb bennük a tengerbe öntött méreganyag), inkább hazai hal és vad és nem kukoricával nevelt marha, sertés és baromfi! Segítsetek olyan menük, étrendek kialakításában, melyek ezeknek megfelelnek! Javaslataitokat írjátok a www.drhummel.hu honlapomon a „Nyitott receptkönyv” menübe.

Melyek a hús és zsírfogyasztás kockázatai?

Az elmúlt száz évben a vegyipar óriási fejlődésen ment keresztül, rengeteg olyan terméket állított elő, amelyek bárhová lépünk körülvesznek bennünket. Ennek nagyon sok áldásos következménye van, de hátrányai is. Leginkább a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban felhasznált szerves vegyipari termékeket kell nagyító alá vennünk. Az élelmiszeriparban felhasznált tartósítók, színesítők, ízfokozók, aromák, állag javítok mind, mind tartalmaznak mesterséges szerves kémiai összetevőket. Sokan felsorolják az un. E-betűs adalékokat az ételeinkben, de higgyétek el egyik sem olyan veszélyes, talán még együtt sem, mint a mezőgazdaságban használt permetezőszerek, amelyek óhatatlanul megtapadnak a feldolgozandó alapanyagokra és bekerülnek az elkészített ételeinkbe. Még ebbe a kategóriába kell sorolnom az állattenyésztésben használt hormonokat, növekedési faktorokat. Legtöbb használt szerves vegyület zsírban oldódó, az állatok zsírszövetében megragad és elraktározódik. Az állati zsiradékokat tartalmazó húsok és hústermékek, tojások, tejek és tejtermékek mind tartalmazhatják a mezőgazdaságban használt növényvédő szereket. Ha mi megesszük ezekből a termékekből készült ételeket, bennünk is, a mi zsírszövetünkben is elraktározódnak a ránk is káros vegyületek. Mindezek között a legveszélyesebbek a rovar- és gombaölő vegyszerek.
Mikor méregtelenítő- és fogyókúrát tartunk, akkor sok régen a zsírszövetbe épült méreganyag szabadul a vérkeringésbe. Ezért is ajánlottam az ilyen kúrákban résztvevőknek, hogy a kúra alatt fokozottabban fogyasszák a mikrorostos gélemet, mert a gélben csapdába esnek a felszabadult méreganyagok és a székletünkkel távozhatnak belőlünk.

De hogyan kerül a vérből a béltartalomba?A bélbolyhokon keresztül. A gél méregtelenítési folyamatában a méregtelenítendő anyag áramlása ellenkező irányú, mint a tápanyagok béltartalomból való felszívódásánál.  A felszívódásnál a béltartalomból a bélbolyhok artériás kapillárisai felé történik az anyagáramlás. Míg a gél méregtelenítésénél a bélbolyhok vénás kapillárisai felől a béltartalom felé történik az áramlás, ahol aztán a gél csapdájába kerül. A gél csapdaeffektusa majd meglátjuk, hogy a felszívódás esetében is nagyon fontos lehet. Ugyanis a bélben lévő egyszerű cukrok gyors felszívódása a rákos betegek egyik fő ellensége, és ha a felszívódásukat akadályozza a géles béltartalom, már az is valamennyi segítséget jelent. A rostos táplálkozás egyik fontos hozadéka, a béltisztításon, a székletszabályozáson és a bélflóra regeneráláson (prímbiotikus hatás) kívül a cukorfelszívódás lassítása.

Miért részesítsük előnyben a „bio” táplálékokat?
Számomra meggyőző az a kísérlet, amit a Yale Egyetemen végeztek diákokon. 23 diák követte a hagyományos étrendet, majd néhány nap után laborvizsgálatokat végeztek velük. Vizeletükben megmérték a rovarirtók mennyiségét. Később ugyanezek a diákok „bio” élelmiszereket fogyasztottak. Négy nap alatt szignifikánsan lecsökkent a vizeletükben a rovarirtó. Mikor újra visszatértek a hagyományos étrendhez, vizeletükben újra előjött a régi rovarirtó szint. A rovarirtókat a zöldségek és gyümölcsök felületéről és az állati termékek zsiradékából vesszük magunkhoz. A zöldségek és gyümölcsök alapos mosással vagy hámozással jelentősen „méregteleníthetők”, de az állati termékek zsiradékával már nem tudunk mit csinálni. Itt jönne be az igény, hogy az állatokat „bio” legelőkön kellene legeltetni és „bio” takarmánnyal táplálni.
A zsiradékokban megbújó sok méreganyag az egészséges ember számára kerülendő kellene, hogy legyen. De ezek mégiscsak „megbújnak”. Ha nyugalmukat nem háborgatjuk, nem indítanak be gyulladásos folyamatokat. Meglátásom szerint sok apró rákos góc kialakulhatnak bennünk, anélkül hogy gondot okozna, de a rákos szövet burjánzásának két fontos előfeltétele van: krónikus gyulladási góc és megfelelő cukorellátás. Ha ez a két feltétel teljesül, terjed a rák! A kockázati tényezőket ennek fényében kell rangsorolni. Melyek azok a táplálékaink, melyek gyulladásokat okoznak, és melyek azok a táplálékaink, melyek sok cukrot tartalmaznak? Rangsoroljuk ebből a szempontból táplálékainkat. Természetesen igaz az is, hogy sok olyan táplálékunk van, amelyek akadályozzák a rák létrejöttét és terjedését, de ha az étrendünkben az arányokat nézzük, akkor először a tiltottakat kell számba venni, mert túl nagy arányt képviselnek a mai modern nyugati táplálkozásban. Hogy a sok „rossz” táplálékaink hatását kompenzáljuk, irdatlan mennyiségű „jót” kellene fogyasztanunk, amit nehéz lenne megvalósítani. Tehát kezdjük először a „rosszakkal”!

A cukros és a fehér lisztet tartalmazó élelmiszereink.
Ha cukrot vagy fehér lisztet tartalmazó (magas glikémiás indexű) élelmiszert fogyasztunk, hirtelen megnő a vércukor szintünk.  A hasnyálmirigyünk ekkor inzulint bocsát ki, hogy a cukormolekulák bejuthassanak a sejtekbe. Az inzulinnal együtt egy másik hormonszerű molekula, az IGF, inzulinszerű növekedési faktor, is felszabadul, ez serkenti a sejtnövekedést. Tartósan magas IGF-szint krónikus gyulladásokat tarthat fenn. A magas vércukorszint táplálja a rákos sejteket az IGF pedig a terjedésüket. A fehér lisztben lévő keményítő már a nyálban elkezd cukorrá válni, vagyis jó cukorforrás, ugyanakkor tartalmazza a gyulladást okozó gliadint is, melynek hatására bélgyulladások alakulhatnak ki. Másrészt a fehér liszt rostot sem tartalmaz, amely visszatarthatná a vércukorszint hirtelen emelkedését.
A teljes kiőrlésű lisztekből készült ételek, kisebb kockázatot jelentenek, mint a finomított lisztből készültek, de kockázatuk a bennük lévő gyulladást okozó gliadin miatt van.

Tej és tejtermékek.
A tej alacsony glikémiás- indexű és tartalmú ital, de mégis magas inzulinválaszt gerjeszt. A tejnek magas az IGF (inzulinszerű növekedési faktor) tartalma, ami a gyulladási állapot fenntartását segíti, ez pedig támogatja a rák terjedését. Egy orosz kutatócsoport nemrégiben felfedezett egy tejfehérjét, a BCM7-et, ami szintén gyulladásokat indukál, ez a fehérje a tejsavóban található, így a sajtban nincs. Viszont a joghurt és kefir tartalmazza. A túróval az a baj, hogy magas IGF tartalmú, a tejfölben, ha nem fűvel és szénával táplált tehenekről van szó, akkor magas az omega-6 tartalma.

Magas omega-6/omega-3 arányú élelmiszereink.
Az olíva-, repce- és lenmagolajon kívül legtöbb növényi olaj magas omega-6 tartalommal bír. A nem legelőn legelő és magas omega-6 tartalmú kukorica és szója tartalmú takarmánnyal etetett állatokból készült termékek fogyasztása zsírszövet növekedéssel jár. A zsírszövetek állandó gyulladásfaktor kibocsájtók. Ezért is veszélyes állapot a túlsúlyosság.

Magas transzzsír tartalmú élelmiszereink.
A vegyészek rájöttek, hogy előnyös a növényi olajokat „hidrogénezni”, mert így kemények lesznek, nem folynak, nem avasodnak, és jó ízfokozók. A margarin volt az első termékük, ahol a „hidrogénezést” bevetették. Majd egyre több hidrogénezett olajt „dobtak be” az élelmiszeriparba. Ma már valamire való ízletes pékáru és a boltok pultjaira kerülő süti vagy pogácsa, pizza, chips el nem képzelhető ezek nélkül az adalékok nélkül. Sokáig frissen marad, nem változik meg az íze. Csak egy baj van velük. Magas a transzzsír tartalmuk, amelyek a sejtmembrán átjárhatóságát megváltoztatják, és a gyulladásos állapotokat elősegítik.

Magas zsírtartalmú élelmiszereink.
Azok az állati zsírban gazdag élelmiszerek, amelyek magas zsírtartalmukban sok permetszert tartalmazhatnak. Ezt a helyzetet a „bio” takarmányokkal lehetne megszüntetni.

Most a rákosok tilalmi listáját, a nekik rossz élelmiszereket soroltam fel. Viszont vannak számukra, és mindannyiunk számára ajánlatos, „jó” élelmiszerek is, amelyek akadályozzák a gyulladásokat. Ezekről, majd legközelebb lesz szó. Senkit sem akarok elkeseríteni, de a tilalmi lista nagyobb jelentőséggel bír, mint a javasoltak sora. Hiába eszünk bármennyit a „jóból”, ha sok „rosszat” fogyasztunk.

Mi az első teendő?

Azonnal egy fontos és komoly elhatározást kell tenni: EZT a HELYZETET KEZELNI KELL, EZ így NEM MEHET TOVÁBB!

Ha komolyan elhatároztuk a helyzet felszámolását, jönnie kell a konkrétumoknak: MI a MEGOLDÁS?

Hogy a helyes megoldást megtaláljuk, tudnunk kell, hogy pontosan mi is történt, hogyan jutottunk idáig?

Mikor az illatos, nagy libacombot láttam a tányéromon a változatos és igen látványos zöldségkörettel, akkor beleszagolva a levegőbe, majd beleharapva az ínycsiklandozó libacombba, nem gondoltam át a következményeket, csak az egyik ízletes falatot ettem a másik után. A mennyisége miatt már ez is igazi bűnbeesés volt, de, ami ezután következett a visszautasíthatatlan finom édességgel, ami azzal kezdődött, hogy „csak megkóstolom udvariasságból”, ezt már igazi bűnbeesésnek nevezem.

Már beszéltem előzőleg arról, hogy milyen problémákat hoz elő a „nagy evés”. Ha túl sok húst eszünk túl sok hagyományos körettel, krumplival, rizzsel, tésztával, akkor a köretben lévő sok ragacsos keményítő csapdába ejti a gyomorsavat és így a hús emésztetlenül hagyhatja el a gyomrot. A hús fehérjéinek megemésztéséhez rengeteg gyomorsav kell. A húsevésnek nem az a fő veszélye, hogy azért savasodunk el, mert sok sav kell a hús megemésztéséhez, hanem azért, mert ha többet eszünk húsból és keményítőtartalmú köretből, akkor az emésztetlenül tovahaladó húsfehérjék majd a vastagbélben okoznak kellemetlen rothadásos folyamatokat. Ezen folyamatok egyike a húgysav termelése, és ez tényleg kellemetlen savasodást jelent. Amellett a húsfehérjék rothadása sok szabadgyök felszabadulást is jelent a vastagbélben. Mint láttuk a szabadgyökök szerepe a gyulladásos folyamatoknál is fontos. Tehát a vastagbélbe került nagyobb mennyiségű hús a vastagbélben kialakuló gyulladásoknak is kedvez. A gyulladás pedig a rák kialakulásánál a legnagyobb rizikófaktor.  Tehát sok húst sok hagyományos magyar körettel (krumplival, rizzsel, tésztával) mindenképpen rizikós.

De mi van, ha betartjuk az elsődleges szabályunkat és a húst nem hagyományos „garnírunggal”, hanem zöldségekből készült friss salátával vagy párolt zöldségekkel fogyasztjuk? Ha normál mennyiséget fogyasztunk ilyen módon, akkor semmi különös nem fog történni. Az emésztésünk tökéletes lesz! De ha sokat eszünk, abból megint csak baj lehet. Ha több étel kerül a gyomrunkba, akkor több idő kell annak a tökéletes megemésztéséhez, ekkor nem szabadna többet ennünk néhány óráig, de ha közben akár csak egy süteményt elfogyasztunk, a tökéletes emésztés eléréséhez további idő szükséges.

Amint látjuk, az ünnepi étrend könnyen felboríthatja az emésztőrendszerünkben az egyensúlyt. A felborult egyensúly azt is jelenti, hogy sokkal több emésztetlen étel pang a bélcsatornánkban. A belek ilyenkor megfeszülnek, a béltartalom tovahaladása lelassul, puffadunk, nő a hasunk és feszülést érzünk, ami nem akar enyhülni. Ezt a helyzetet a magunk erejéből nem tudjuk megoldani, segítség kell! De nem gyógyszer! Hanem az emésztést továbbfolytató bélflóra mikroorganizmusok emésztése segíthet csak rajtunk. Ha fokozzuk a bélflóra tevékenységét a vastagbélben, akkor ezek az egysejtűek táplálkoznak, szaporodnak és az anyagcsere terméküket ürítik. Egyik ilyen anyagcsere termék a rövid szénláncú zsírsavak, ez a termék a bélmozgás elengedhetetlen „üzemanyaga”. Ezek hatására fokozódik a bél mozgása, elindul a béltartalom és nagy megkönnyebbülés közepette megszabadulhatunk tőle. Nagyobb ünnepi zabálások után akár két és fél kiló béltartalom is panghat a bélrendszerünkben. Ha ilyenkor sikerük a bélflórát aktivizálni, akkor rengeteg puki és székelés következményeként, két-három nap alatt akár két kiló fölöslegtől is megszabadulhatunk.

Hogyan aktivizálhatjuk a bélflóra működését?

Sok rostos étellel és a mikrorostos géllel! A rostok közötti kötött vízzel kitöltött tér a legjobb „kolonizáló”. A bélflóra mikrobáinak ez a tér a legjobb környezet a táplálkozásukhoz és a szaporodásukhoz. Ha valaki szokta fogyasztani a mikrorostos gélt, akkor ebben az ünnepi időszakban fokozottan ajánlom a fogyasztását. Ha szüneteltette, akkor kezdje újra, ha csak napi egy kanállal vett be, vegyen be ebben az időszakba legalább kétszer-háromszor annyit.

A napokban valakinek elmeséltem, hogy mennyire szeretem a sütőtököt, és hogy milyen egészséges étel az. Erre azt a kérdést kaptam, hogy a sütőtököt sütve esszük, a több órás sütés alatt bizonyára lebomlik benne az összes vitamin. Ha nyersen ennénk, akkor lehet, hogy egészséges lenne, de így? Ennek a kérdésnek a hatására, jöttem rá, hogy nem igazán ismerjük és értjük a bennünk lévő bélflóra jelentőségét. Annyit már tudunk róla, hogy az antibiotikum kúrák után fontos helyrehozni, mert a hiányos bélflóra sok betegség felbukkanásával járhat. Tudjuk, hogy az immunrendszerünk helyes működésének nélkülözhetetlen társa az egészséges bélflóra. Azt már kevesen tudják a bélflóráról, hogy kész vitamingyárként működik bennünk. Azt is kevesen tudják a bélflóráról, hogy az ételeinkben és italainkban található ásványi sók és nyomelemek nagy része felszívhatatlan állapotban számunkra. A bélflóra gyárában történnek olyan átalakulások, amelyek által felszívhatóvá válnak az ásványi sók és nyomelemek. Azt talán sokan tudják, hogy a gyógyszergyárakban például a C-vitamint nagy tömegű baktériumokkal állítják el, majd megtisztítják tőlük és utána tablettázzák. Ezt hívják biotechnológiának. A vastagbelünkben székelő bélflóra egy igazi biotechnológiai üzem, annyiféle erjesztéses feldolgozása történik a béltartalomnak, ahányféle mikroba alkotja a bélflóránkat.

Az elmúlt nyáron egy véletlen mikrobiológiai kísérletnek voltam a részese. A maradék zöldségragú levest egy edényben félretettem egy félreeső helyre, hogy majd ha kihűl, beteszem a hűtőszekrénybe. Véletlenül, hosszabb ideig ott maradt érintetlenül. Csodás látvány fogadott mikor levettem a fedőt.  Többféle színben pompázott a maradék étel. Hírtelen a nyár elején virágokban tobzódó rét jutott eszembe. A kalarábé, a zeller, a sárgarépa, a gyökérzöldség, és valamennyi résztvevője a levesnek külön színekben mutatta magát. Az tudatosult bennem, hogy a nyári meleg levegőben lévő összes mikrobának megvan a saját kedvenc étele. Másfajta mikroorganizmusok szaporodnak el a sárgarépán és másfajta a karfiolon, stb. Ugyanígy lehet a vastagbelünkben, mindegyik mikrobánknak megvan a saját kedvenc ételösszetevője, amelyet elfogyaszt a vastagbél béltartalmából. Ezeken az összetevőkön egy órán belül elszaporodnak, kolonizálódnak és felfalják az illető ételösszetevőt, miközben nekünk vitaminokat és felszívható ásványi sókat termelnek belőlük. A múlt bejegyzésemben említettem egy hasonlatként a madarak szaporodását. A madarak szaporodásához kell egy fészek, melyet ágakból építenek. A mikrobák szaporodásához, kolonizációjához is kell fészek, amelyet a rostok között találnak meg a mikrobák. Az élelmi rostok között. Ezek a rostfészkek csak egy-egy óráig élnek, míg fel el nem hagynak bennünket, de ennyi idő alatt a kis egysejtűek elvégzik munkájukat. De hogyan élik túl a bélflóra egysejtűi az ételmentes időszakot. A bélnyálkahártyában. A nagy víztartalmú bélnyálkát a mucin rostjai alkotják és köztük vészelik át a bélflóra mikrobái a táplálékmentes időszakot. Hasonló nagy víztartalmú nyálkát képez az általam felfedezett mikrorostos gél is, ezt is szervezetbarát mikrobák hozták létre. A gélem is tartalmaz prebiotikumokat, amely a túléléshez szükséges minimális táplálék. A gélem tehát mindenképpen segít a bélflóra ínséges időszakjainak átélésében.

Biotechnológiákat nemcsak a vitamingyártásban használják. A szennyvíz újrahasznosításában és a szeméttelepek mérgező anyagainak feldolgozásában szintén segítenek a mikroorganizmusok. A szeméthez és a szennyvízhez mikrobiológiai oltóanyagokat kevernek és megvárják a fermentációs idők végét, mikor már lebontották a számunkra kedvezőtlen mérgeket a mikrobák számunkra ártalmatlan molekulákká. A szemétből készült fermentátumokat ezután pihentetik, majd később a termőföld feljavításánál újra hasznosul. Nagyapáink trágyadombjai hasonló újrahasznosuló fermentátumok voltak.

Mi történik a bennünk a számunkra mérgező anyagokkal. Ha egészséges a bélflóránk, akkor a vastagbelünkben legalább 600 féle jótékony mikroba él és várja a számára kedvező pillanatot, mikor számára kedvező ételösszetevő érkezik a vastagbélbe. A nyálka elkeveredik az ételeinkkel, minden ételösszetevőhöz közelre kerül, majd abból a számára kedvezőt elkezdi fogyasztani és szaporodik, és megemésztve az eredeti összetevőt, nekünk kedvező és felszívható vitaminokat és egyéb anyagokat nyújt át, amelyeket mi a saját hasznunkra felhasználunk. Ugyanez történik a méreganyagok feldolgozásánál is. A számunkra kedvezőtlent számunkra kedvezővé alakítja. Hogyan lehet, hogy a számunkra kedvező esetek fordulnak elő bennünk? Ez a több millióéves evolúció hozadéka. Azok az egyedek maradtak fenn, azok lettek túlélők, akikben a számukra jótékony mikrobákkal felhalmozott bélflóra telepedett meg. Akikben nem kedvező mikroorganizmusok szaporodtak el azok nem kerültek a túlélők közé. Ma is így működik, akiben nem jótékony mikrobák szaporodnak el, azok betegekké válnak, és, ha az immunrendszerük nem győzi le a támadást, akkor nem lesznek túlélők.

Tehát hasonlóan működik a bélflóra méregtelenítése, mint a szennyvíz- és szeméttelep méregtelenítése: jótékony mikroorganizmusok fermentációjával, biotechnológiával.

Hallottál-e arról, hogy a nátriumklorit egy kis citromsavas gyorsítóval gyógyítja rákot és más egyéb betegségeket? Egy svéd barátom szed naponta 84 cseppet 20 %-os töménységben és egyre jobban érzi magát. Agydaganata van.

 Mi a véleményed erről?

Csatoltam egy tanulmányt a Jim Humble-től.

Kedves Ágnes!
Nagyon jó kérdést tettél fel, majd idézni is fogom a honlapomon. A szer nagyon hasonlít a hypóhoz.
Sok szabad gyököt termel, a parazitákat persze, hogy elpusztítja, mert méreg. Én nem enném a rákhoz, mert később biztos rákot okoz ez a sok szabad gyök. Tíz év múlva esetleg máshol jelentkezik a rák.

Kivonatolva ez volt az előzménye a mostani bejegyzésemnek. Ágnes olyan kérdést tett fel, ami több olvasómat is érdekelhet. Ha ezt a szert és hatását az emberi szervezetre jobban kitárgyaljuk, remélem, közelebb kerülünk a méregtelenítés, a Candida és a rák kérdéskörének megértéséhez.

Kezdjük a nátriumklorit (igen, „t” betűvel végződik, nem „d”-vel, vagyis nem konyhasóról van szó) megismerésével. Savval összeöntve a nátriumkloritot nagyon régóta használják fertőtlenítőszerként Amerikában és Európában is. A nátriumklórit oldat lúg, vagyis igazából lúgosít. Ellenben ha savat öntünk a nátriumklorithoz, akkor klórdioxid keletkezik, ami gáz, és a szaga hasonlít a klórgázra. A klórdioxidról azt tartják, hogy olyan erős oxidálószer, hogy megöl minden mikroorganizmust, kivéve a bélflóra jótékony hatású összetevőit. Ez az a pont, ahol felkeltette az érdeklődésemet ez az anyag, mert nem hiszem el ezt az állítást! Ugyanis, az erős oxidálószerek életellenesek, minden élőt elpusztít, válogatás nélkül. Ha valahol olyan állítással találkozom, ami ellene szól az általam eddig elfogadott elvekkel, akkor nem az az első reakcióm, hogy lepocskondiázzam az írót, hanem megpróbálom megérteni a kérdést, akár az író szempontjából is.

Ebben a pillanatban ott tartok, hogy saját probiotikum mikrobáimat tesztelem a klórdioxidos kezeléssel. Az eddigi próbálkozásaim azt mutatták, hogy igaz lehet az az eredeti állítás, hogy mindent öl, még a számunkra hasznos egysejtű mikrobákat is. De azért még nem török pálcát véglegesen és folytatom a kísérletezést.

Hogy miért a klórdioxidot vizsgálom, nem a nátriumkloritot? A nátriumklorot önmagában egy lúg. Lúgosít, ha savval találkozik. (Ha ezt innánk, tényleg lúgosítanánk! De nem ajánlom, hogy miért, arról később!) A nátriumkloritnak a savval való reakciója után viszont klórdioxid keletkezik! Ez egy oxidáló szer! Ez oxidál! Ez az oxidáló szer öli el a mikrobákat, a parazitákat, ez önmagában életellenes, ezért jó fertőtlenítőszer! A klórdioxid az egyik legkülönösebb oxidálószer csupa kérdőjellel. Kezdődött azzal, hogy a vegyészek nem tudták sokáig megfejteni a szerkezeti képletét. Nem értették, hogy miként lehet egy gázhalmazállapotú szabad gyök ilyen stabil. Végül a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling megfejtette, hogy egy rezonancia állapotú szabadgyökről van szó, ami stabil lehet. Ez a szerkezet azért is fontos, mert teljesen máshogy oxidál, mint az eddig megismert szabadgyökök. A szabad klór majdnem mindennek reagál, ami az élőben található. Úgy fejti ki hatását, hogy klóroz. Mivel még a fenolt is klórozza, ezért vezették be először Amerikában a klórdioxidot az ivóvíz fertőtlenítésére az aktív klór helyett, mert ott sok fenol volt az ivóvízben, ami reagálva a klórral nagyon kellemetlen és ártalmas vegyületet hozott létre az ivóvízben. A hipó egy másik fertőtlenítő, amely szintén az oxidációs képességével fertőtlenít, de az is máshogy. A nátrium-hipoklorid (NaHClO), a hipó, könnyen bomlik, és egy ún. naszcensz , atomos oxigén keletkezik, amelyik egy nagyon agresszív szabadgyök, és ez az atomos oxigén oxidálja a környezetét. Így fejti ki fertőtlenítő hatását. Ebbe a fertőtlenítő családba tartozik még a klórmész. A hatásmechanizmusa megegyezik a hipóval, vagyis atomos oxigén szabadgyökkel oxidál.

A klórdioxidnak tehát egy különleges rezonáns szabadgyöke van, és ez vonja el az elektront, ezzel oxidál. Mielőtt ivóvíz fertőtlenítésre bevetették volna, alapos vizsgálatokon esett át a klórdioxid.

Kimutatták, hogy a szervezetünkben található molekulafajtákkal nem vagy nagyon lassan reagál. Így az is kiderült, hogy a DNS-sel sem lép reakcióba, vagy ha igen, akkor nagyon sok időbe telik.  De mint azt tudjuk, a rák kialakulása néha elég sok időt vesz igénybe, ezért ezt a kérdést nem zárnám le könnyedén. De, mindenesetre bíztató kép is kibontakozhat a klórdioxid alapos vizsgálatai után. Az előzetes, az idáig megtett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ként tartalmazó aminosavakkal mutat jelentékeny reakciót a klórdioxid. Az aminosavak a fehérjék építőkövei, a fehérjeépítés alapfeltétele, hogy legyen elegendő mennyiségű és fajtájú aminosav.

Mikor van szükség a legnagyobb mennyiségű fehérjére? A szaporodásnál és a növekedésnél!

Mikor válnak számunkra veszélyessé a belénk került patogén kórokozó? Ha szaporodása túllép egy határt, és túlzottan beindul a szaporodása és nem lehet időben leállítani! Mikor válnak számunkra veszélyessé a bennünk kialakuló rákos sejtek? Ha kontrollálatlanul szaporodnak, és szaporodási sebességük messze meghaladja a normál sejtekét! Ha valami módon sikerül a kontrollálatlan szaporodást illetve növekedést megállítanunk, akkor legyőzhetjük a bennünk kialakuló fertőzéseket illetve a rákos daganatok növekedését. A fehérjeépítés akadályozása jó eszköz lehet a fertőzéseknél és a ráknál is. Házat építve a kőműveseket figyelve azt vehetjük észre, hogy az idejük jelentős részét a fél tégla készítése teszi ki. Ha nem lenne elég fél tégla, akkor nem tudnánk megépíteni nélkülük a hagyományos formájú házainkat. A fehérjeépítés aminosavakkal történik, ha nem lennének bizonyos típusú aminosavaink, akkor nem lehetne felépíteni a szokásos fehérjéket. Például a ként tartalmazó aminosavak nélkül, teljesen mástípusú élővilág jönne létre! Ha egyáltalán lehetséges lenne?  Ha a klórdioxid szabadgyök tönkreteszi a ként tartalmazó aminosavakat, úgy, hogy azok nem használhatók a fehérjeépítésnél, akkor legnagyobb csapást a bennünk gyorsan szaporodó kórokozókra illetve a bennünk gyorsan növekedő rákos szövetekre mérnénk. Tehát elvileg lehetséges, hogy egy szelektáló fertőtlenítéssel, rombolással, egy szelektált pusztítást végezzünk a számunkra veszélyt hozó túlburjánzások ellen. De ezt a pusztítást csak korlátozott ideig végezhetjük, mert hosszabb ideig alkalmazva, a saját normál sejtjeink szaporodása ellen fordulunk. Az immunrendszerünkben például felhasználásra kerül fiziológiailag is a klórdioxid egyes támadások kivédésénél. Az immunrendszerünk bizonyos sejtjei bizonyos védekező helyzetekben termel klórdioxidot, de csak korlátozott mennyiségben és ideig.

Ahhoz, hogy a klórdioxid vagy egyéb oxidálószereket egyes betegségek ellen felhasználjuk, nagyon sok konkrét klinikai vizsgálat kell, hogy a pontosan alkalmazható protokoll kialakuljon az oxidálószerek használatánál. Oxidációkra szükség van bennünk mind az energianyerő folyamatoknál, mind az immunrendszer védekező mechanizmusainál, de szabályozottan.

A jelenleg érvényes rákelmélet szerint, a rák kialakulásának első momentuma, egy mutáció kialakulása a DNS-ben, amelyet oxidáló szabadgyökök hoznak létre. Ezektől az oxidáló szabadgyököktől redukáló antioxidánsokkal kell védekeznünk. Az egészséges, jó vízkötő (fiatal) sejtjeink nyugalmi állapotukban redukált állapotban vannak. A nagy vízkötő tulajdonságú gélem redukált állapotú, mikor oxidálószereknek teszem ki, például klórdioxidnak, drasztikusan megváltozik a vízkötő képessége, és a gél híg folyadékká válik. Elengedik a rostok a vizet, azt is mondhatnám, hogy a gél megöregedik!

Mint látjuk, a szervezetünkben kényes egyensúly van az oxidáció és redukció között, ha ezt megbontjuk, ha az egyiket a másik rovására fokozzuk, rosszat teszünk! Rövid időre kibillenthető az egyensúly az egyik irányba, de hosszabb távon vigyáznunk kell az egyensúlyra! Ezért nem vagyok híve az oxidáló szerek állandó fogyasztásának vagy az antioxidáns étrend-kiegészítők mértéktelen favorizálásának. A mi életünk kényes egyensúlyon alapszik, semmiből semmi túlzás! Együnk változatosan, sok friss zöldséget és gyümölcsöt, azokban minden szükséges benne van, megfelelő arányban!

Kérdezhetitek, akkor a gélemet, mint étrend-kiegészítőt, miért favorizálom?

A gélem, mint rostpótló, pótolhatatlan! Ugyanúgy, ahogy a tiszta belek és az egészséges bélflóra is pótolhatatlan számunkra! A madarak fészek nélkül nem tudnak szaporodni. A madaraknak, ahhoz, hogy fészket építsenek, apró ágakra van szükségük! A bélflóra mikrobáinak a szaporodásukhoz szintén fészkekre van szükségük, a fészkeket a vastagbelünkben, mi építjük nekik, nem apró ágakból, de apró, vízkötő rostokból. A mikrorostos gél ezeket az apró „ágakat” biztosítja!

„A hegyi pásztorok bélflórájával foglalkozó bejegyzésemben említettem, hogy a bélbolyhok határfelületéhez közeli történésekre kell koncentrálni a figyelmünket, ha az egészségünk egyik legfontosabb feltételét meg akarjuk érteni. Itt a három főszereplő: a bélflóra, a bélnyálkahártya és a bélbolyhokon belül lévő nyirok- illetve érrendszeri kapillárisok.” (Így kezdtem az allergiáról szóló bejegyzésemet.) Most hasonló területre tévedtünk, csak most nem a bélnyálkahártyával, hanem a légző-rendszerünket bélelő nyálkahártyával kell foglalkoznunk. Nagyon hasonló itt is az elrendeződés, mint az emésztőrendszernél, a hámsejtjeinket itt is mucin rétegek védik a külső behatolóktól, és a hámréteg alatt közvetlenül megtalálhatók a nyirokrendszer hajszálerei. Vagyis a nyirokerek, amelyek az immunrendszerünk anyagait szállítja, intim kapcsolatban van a nyálkahártyával. Az orr- és szájüreg hámsejtjeit is mucin molekulák hálózatából álló nagy vízmegkötő képességű gél réteg fedi. Ezt nevezzük orr- és szájnyálkahártyának. Az allergiáról szóló cikkemben már említettem, hogy a mucin molekulák fehérjékből és cukormolekulákból állnak. (Glikoproteinek, cukros fehérjék, „cukros bácsik”.) Az egyik fő összetevője a mucinnak, a galaktóz. A tejcukor egyik összetevője. Mint már említettem, a mucin sok vizet képes megkötni, erősen vízoldékony. A mucinról már azt is említettem, hogy nagyon könnyen változik a szerkezete, ha a cukorösszetevőkben megváltoznak. Ezért a tulajdonságért „a legjobb beépülő téglaként” emlegettem a glikoproteineket. Képesek a nyálkahártyák védőfalán, majd a hámsejteken is, alakjukat deformálva, „képmutató téglaként” átjutni, hogy gyulladást gerjesszenek. Ha a mucinba nem galaktóz, hanem annak oxidált formája épül be, akkor a mucin oldhatatlanná változik, oldhatatlan göb keletkezik belőle.

A galaktóz oxidált formáját mucin savnak nevezik.

A laktóz, a tejcukor áll egy molekula glükózból (szőlőcukorból) és egy molekula galaktózból. Az újszülöttek sok galaktózt igényelnek, mert az agyuk és az idegrendszerük felépítéséhez, a sok fehérje mellett még ez kell. Azt állítják, hogy a nagy agyunk miatt különbözünk az állatoktól. A nagyobb agy felépítéséhez nagyobb mennyiségű laktóz, vagyis galaktóz kell. Az anyatej laktóz tartalma jóval magasabb, mint az állati tejé. Hároméves korunkra nagyjából kialakul az agyunk szerkezete, ezután kevesebb galaktózra van szükségünk, ami kevés kell, azt pedig szintetizáljuk más cukrokból. A későbbiekben kisebb galaktózigényünk miatt a fölösleg galaktóz átalakul a májunkban szőlőcukorrá, amire az izmainknak és az agyunknak is szüksége van, mint energiaforrásra. (Bár a szénhidrát diétánál és a fogyókúráknál említettük, hogy a keton testek is szolgálhatnak energiaforrásként, nemcsak a szőlőcukor.) A májunk csak korlátozott mennyiségű galaktózt képes átalakítani szőlőcukorrá.

Ha kevés nyers gyümölcsöt vagy zöldséget fogyasztunk, ha kevés bennünk az antioxidáns anyag, akkor a bennünk maradt fölösleg galaktóz oxidálódik oldhatatlan mucin savvá. Oldhatatlan göböket alkotva akadályozza a vér- és nyirokkeringést, ezáltal eltorlaszolja az immunrendszer anyagainak kiáramlását a fertőzött helyekre. De nemcsak torlaszokat állít a keringés útjába, hanem ezek a torlaszok, vagy göbök kiváló táptalajt jelentenek a patogén kórokozók szaporodásának. Ezért ezek a gócok fertőzési gócokká is válnak.

Kétféle nyálka van: az egyik az oldhatatlan mucin savból áll, és a nyirok ereken belül felépülő patogén nyálka göböket alkot, ez a szervezetünkön belül gyülemlik fel. Míg a másik nyálka, oldható és nagy víztartalmú, amely a nyálkahártyát gyarapítja, ide ömlik, rajtunk kívülre. Ez a nem oxidálódott galaktózt tartalmazó normál mucin, mely háromrétegű és védi a belső hámfelszíneinket, ez képezi az első védelmi vonalunkat, ez véd meg a környezetből jövő káros hatásoktól. A rossz mucin savas göb bent marad a nyirokfolyadékunkban és onnan nehezen tud kijönni, míg a jó mucin könnyen kiáramlik a belső felszínekre és építi a nyálkahártyát. Látjuk, hogy a rossz mucin savas göbök nagyon közel vannak a jó mucinokból felépülő nyálkahártyához, csak egy vékony hámréteg választja el őket. Mondhatjuk, ahol bennünk nyálkahártya található ott könnyen találhatunk a közvetlen közelben mucin savas göböket. A gyulladások tárgyalásánál már említettük, hogy a gyulladásos szövetek sejtjei átjárhatóbbá válnak. Bármilyen irritáció esetében (hideg, bakteriális fertőzés, pollen, por, légszennyezés stb.) helyi gyulladás alakulhat ki, és ha közelben ott van egy mucin savas göb, akkor az kijuthat a normál nyálkahártyába. Hol találhatóak bennünk nyálkahártyák az emésztőrendszeren kívül?  Elsősorban a tüdőben és légútjainkban, a homloküregben, arcüregben, szájüregben, az Eustach-féle kürtben. Ezekben az üregekben felgyülemlenek a mucin savas göbök és egy nehezen oldható nyák, slejm, kis víztartalmú gél, alakul ki. Ez a gél vízzel oldhatatlan, csak egy másik gél által lehet eltávolítani. Ha egy nagy víztartalmú gél körülöleli a göböt, és magával ragadja, csak akkor távolítható el. A normál nyálkahártya ilyen nagy víztartalmú gél. Vagyis fokoznunk kell, a normál nyálkahártya termelését, több nyálkát kell termelnünk, ami kimossa az útban lévő göböt.

Mint már említettem a mucin savas göbök nagyon jó táptalajt biztosítanak a patogén kórokozóknak,  ha a szaporodásuk túlnő egy korlátot, akkor immunrendszer erre fokozott reakcióval reagál. Az üregben lévő teljes nyálkahártya belobban, ekkor betegnek érezzük magunkat, azt mondjuk, „megfáztunk”. Ilyenkor lehet az nátha, influenza, fokozott orrfúvás, szénanátha vagy más. De mindenképpen a fokozott nyálkatermeléssel kitisztulnak az üregeink a lerakódott sűrű nyáktól.

Térjünk vissza az eredendő okra. Miért növekedett az immunrendszer áramlását eltorlaszoló mucin savas göbök száma? (Amelyek aztán patogén kórokozók fertőzési gócaivá váltak?) A túlzott laktóz bevitel volt az elsődleges ok! A másodlagos ok a laktóz egyik összetevőjének, a galaktóznak az oxidációja az antioxidánsok hiánya miatt! A harmadlagos ok pedig a patogén kórokozók túlzott elszaporodása, amely a fokozott antibiotikum kúrák miatt hiányossá vált bélflóra miatt legyengült immunrendszer következménye!

A túlzott laktóz bevitelt, hogyan csökkenthetnénk. Kevesebb tejet és tejterméket fogyasszunk! Az elsődleges ok tehát a táplálkozásunkban rejlik. Két – három éves korunk után vissza kellene vennünk a tej fogyasztásából. Viszont nem mindegyik tejtermék tartalmaz sok laktózt. A vaj, a sajt, a túró laktóz tartalma nem magas. A normál fölözetlen tejből is meg lehet inni naponta egy pohárral. Igazán magas laktóz tartalma van a lefölözött tejből készült tejporoknak, valamint az ezekből készült kakaóitaloknak, fagylaltoknak , joghurtoknak, egyéb tejport tartalmazó adalékoknak. Nemcsak a tejtermékek tartalmaznak laktózt, illetve galaktózt. Magas a szárított füge, és a méz galaktóz tartalma is. Nem állítom, hogy tartózkodni kell a tej- és tejtermékek fogyasztásától, de oda kell figyelni, és ha krónikus arcüreg problémáink vannak, vagy gyakran fázunk meg, pollen és egyéb allergiánk van, akkor, abban az időszakban, mikor a baj fennáll, tartózkodjunk a túlzott galaktóz beviteltől.

Azt is feltételezik, hogy a leukémia is egyik következménye a limfotikus (nyirok) rendszerben történő mucin savas eldugulásnak. Különös összefüggést mutat a leukémia előfordulása különböző korosztályokban. Négyszer gyakoribb a leukémia a 2-3 éves korosztályban, mint az egyéveseknél, és tízszer gyakoribb, mint a 19 évesek között. Összefüggés látszik a tejfogyasztás és a leukémia között.

Hangsúlyoznom kell, hogy a most említett tej- illetve laktóz-fogyasztással felmerülő problémáknak semmi köze a laktóz érzékenységhez és a korábbi cikkemben említett bélgyulladást indukáló, és átjárható bélfalat okozó BCM7 glikoproteinhez. A laktóz érzékenységben szenvedőknél hiányzik egy enzim, amely a tejcukrot, a laktózt, szétbontja glükózzá és galaktózzá. Nekik éppen hogy nincs galaktózuk, helyette van nem felszívódó laktózuk, amely hasmenést okoz. A BCM7-nél pedig maga a BCM7 okozza a gyulladást a béltraktusban, nem a felgyülemlett oxidált galaktóz, a mucin sav.

Van néhány ősi praktika, amit a régebbi orvosok és gyógyítók ajánlottak az üregekben megrekedt nyákok, slejmek, feloldására, illetve a kezdődő náthák megelőzésére. Azt ajánlották, hogy vegyünk a szánkba egy teáskanál mézet, cukrot vagy sót, és forgassuk a ott addig, még fel nem oldódik, majd köpjük ki, és ezt egy két órán keresztül csináljuk, majd a végén öblítsük ki langyos tiszta vízzel a szánkat. Ez feloldja a lerakódott nyákokat és ez által megelőzzük a fertőzést. Ennek az volt az eredménye, hogy fokoztuk a nyálka, a nagy víztartalmú gél, termelését, amely körülölelte a megszilárdult nyákot, és magával ragadva kimosta az üregekből azt. A tömény cukor, méz és só használata nem igazán egészséges, ajánlkozik helyette egy jobb megoldás: a mikrorostos géllel való öblögetés! Vegyünk a szánkba egy teáskanál mikrorostos gélt, és forgassuk ott néhány percig, majd köpjük ki és öblítsük ki a szánkat langyos tiszta vízzel. Ezt ismételjük meg negyed óránként, két órán keresztül, nem olcsó megoldás, de hasznos lehet, és nem egészségtelen! A mikrorostos gél állaga hasonlít a saját nyálkánkhoz, mindkettő nagy víztartalmú gél, a belső felszíneink tisztítására ugyanolyan jó megoldásnak tűnik a mikrorostos gél, mint a saját nyálkánk.

Rajta, próbáljátok ki, ha érzitek, hogy jön a nátha! Írjátok meg tapasztalataitokat!

A gélt a legegyszerűbb formájában 1997-ben fedeztem fel, elneveztem akkor az első szériámat, az első fejlesztésemet: Primbiotic Gélnek, mert abban a pillanatban arra jöttem rá, hogy a nagy víztartalma miatt a bélflóra legjobb vízellátója lesz a vastagbélben. A Gél fermentáció eredménye, az első gélem a „primbiotic” kétszeres fermentáció eredménye volt. Aztán arra jöttem rá, hogy a gélnek a különböző mikroorganizmusai különböző körülményeket szeretnek. Ha azt szeretném, hogy a gélt alkotó többi mikroorganizmus is jól fejlődjön a gélben, akkor többször kell változtatnom a fermentáció körülményeit és akkor többféle egészséges mikroorganizmus, többféle anyagcsere-termékével fogja „megajándékozni” a Gélt. A jelenlegi Mikrorostos Gél már tízszeres megszakított fermentáció eredménye. A legújabb fejlesztésnél azt tűztem ki célul, hogy azon baktériumok számát növeljem a Gélben, amelyek olyan enzimeket és egyéb anyagokat termelnek, amelyek csökkentik a gyulladást. A gyulladás egyik kellemetlen hatását okozzák a hisztaminok. A hisztamint nagyon egyszerű érzékelni, mert viszketést okoz.

A legújabb gél fejlesztés kipróbálása

Az idei nyáron nagyon sok volt a darázs. Nehéz volt a szabadban darázscsípés nélkül megúszni. Nekem nem sikerült. Nyúltam az autóm kilincséhez, és egyszer csak egy kellemetlen csípést éreztem, odanéztem a „tett színhelyére” és egy darazsat láttam. Volt már darázscsípésben részem, tudtam, milyen kellemetlen „utóélete” van. Csúnyán felduzzad, ég, viszket. A darázscsípés helyén egy súlyos gyulladási góc alakul ki. Az immunrendszerünk itt mindent bevet, hogy megóvjon bennünket a darázs mérgétől.

Na, mondom, itt a nagy lehetőség, hogy azonnal kipróbáljam a legutolsó fejlesztésű gélem gyulladás-csökkentő hatását. Mikor már duzzadt, égetett és viszketett, rákentem a gélemet a duzzadás területére. Nem hittem magamnak, mert két másodperc múlva elmúlott a viszketegség, a legkellemetlenebb gyulladásos tűnet. Heuréka!- kiáltottam fel, mint Archimédesz.

Minden forgalomban lévő gélemben, már ezt a tízszeres fermentációt használom. (A bélgyulladásoknál, nem viszketésnek érezzük a hisztamin jelenlétét, hanem valami másnak, jómagam nem tudom érzékletesen leírni azt az érzést, mert még, szerencsére, nem volt benne részem. De a bélgyulladásban szenvedők mesélték, hogy milyen szörnyű!)

Az előző, „Lúgosíts, olcsón!” című cikkemben azt fejtegettem, hogy a rákos szövetek savas közegben növekednek, és a vér lúgosításában a bikarbonát ionnak milyen kulcsfontosságú szerepe van. Már a korábbi, „Miért van annyi rák?” című cikkemben írtam arról, hogy a rákosok vére egyre lúgosabb kémhatású lesz, míg a vizeletük egyre savasabb a rák fejlődésével párhuzamban. Eközben a rákos szövetek kémhatása változatlan, mindig savas. Nem értettem, hogy a vérünk miért nem savasodik el, mikor a rákos szövet rengeteg savat termel?  Azt még elfogadtam volna, hogy a bikarbonát ionok „áldásos tevékenysége” folytán nem savasodik a vér, dehogy miért lúgosodik? Ez a kérdés nem hagyott nyugodni, két éjszakám ment rá mire rájöttem a megoldásra.

A szénsav (H₂CO₃) amfoter jellegű vegyület, néha savként, néha lúgként viselkedik. A bikarbonátion a rákos szövetből kikerülő savasságot okozó H⁺ iont megköti és szénsav keletkezik belőle. Széndioxid és víz is keletkezhetne belőle, ha kilihegnénk a felszabaduló széndioxid gázt például egy intenzívebb testmozgással, de nem ez történik, így a szénsav egy másik irányú átalakulást választ. A szénsav lúgként viselkedve elvesz egy H⁺ iont  egy vízmolekulától és hátrahagy egy, OH^- iont, aminek a felszaporodása a vér lúgos irányú változását okozza. A semleges szénsav (H₂CO₃) molekula pedig átalakul H₃CO₃⁺ ionná, ami már nem H⁺ ionként viselkedik, vagyis a pH elektróda nem érzékeli savként. Ha a kation H₃CO₃⁺ és az anion, OH^- , akkor ez egy gyenge lúg ugyan, de lúg. Ennek a lúgnak a jelenléte a vérben 7-nél magasabbá, vagyis lúgossá, változtatja a vér pH értékét. A rákosok esetében ez a helyzet alakul ki.

A sejtek metabolizmusuk (energiatermelő tevékenységük) során H⁺ ionokat szabadítanak fel, ez a vérbe kerül, de onnan el kell vinni, nehogy elsavasodjon a vérünk. A vérben lévő bikarbonát – szénsav rendszer segítségével történik a savtalanítás. A vesénél is és a tüdőnél is ez a rendszer működik közre a savtalanításban. A vesén keresztül naponta 40 – 80 egységnyi savtól szabadulunk meg normál esetben, míg a tüdőn keresztül 13 000 egységnyivel. A rákos sejtek intenzívebb szaporodást és intenzívebb metabolizmust folytatnak, vagyis több H⁺ iont szabadítanak fel, mint a normál sejtek. Tehát a rákos sejtek burjánzásánál fokoznunk kellene a tüdőnkön keresztüli savtalanítást, vagyis több intenzívebb testmozgást kellene végeznünk, ami fokozná a légzésünket. De a mozgáskorlátozottak is fokozhatják a légcseréjüket, például mélyebb hasi légzésekkel, joga légzésekkel, az is több mint a semmi. Emellett figyelni kell a táplálkozásunkra két szempontból is: mit együnk, és mit ne!

Csak szigorúan csak a savasodás szempontjából mit ne együnk: cukrot és keményítőt! (Édességeket, és a hagyományos köretekre kell vigyázni, kenyeret, tésztát, rizst, burgonyát nem ajánlatos fogyasztani, sajnos a rákosoknál még a nagy cukortartalmú gyümölcsökre is vigyázni kell. A rákos sejt elsősorban a cukrok fermentálásából nyeri az energiáját. Emiatt ez a nagy óvatosság! Aki rendszeres intenzív testmozgást végez, annak nem kell annyira figyelnie a szénhidrátok fogyasztására. De nekik sem árt az óvatosság, az ésszerű visszafogottság.

A savasság szempontjából mit együnk? Ételünkben és italunkban lehetőleg legyen sok (nem főzött) zöld levél, a sok savcsökkentő élő enzimjeik miatt. A magas szódabikarbóna tartalmuk miatt igyunk napi egy deci Salvus, vagy más nagy Na⁺ és HCO₊^- ionokat tartalmazó ásványvizeket. Az egészséges jó bélflóra eleszi a cukrokat a rákos sejtek elől, emellett sok nekünk kedvező táplálékkal lát el bennünket. Ezért a jó bélflóránkkal is kell törődni. Ebből a szempontból legalább napi egy evőkanál mikrorostos gélt is ajánlok fogyasztásra.

Többen kérdezték, hogyha elég vitamint és nyomelemeket pótló étrend-kiegészítőket fogyasztanak, akkor így elkerülhető a rák? Nagyon fontosak a vitaminok és az ásványi anyagok a jó erőnléthez, még az immunrendszert is erősítik bizonyos mértékig. De a savasodás szempontjából ezek a táplálékaink nem meghatározó tényezők.

Jegyezzük meg: semmiféle étrend-kiegészítő nem elég a rák és a Candida megelőzéséhez, ha az étkezésünk nagy tömegét kiadó táplálékainkat nem jól választjuk meg. Semmiféle csodaszer vagy csodadoktor nem segít, ha rossz ételeket tömünk magunkba nap min nap.

Egy ifjúi példa: egy ifjú barátom minden reggel 5 – 6 zsemlével, esetleg sajtos rúddal, vagy lekváros buktával kezdte a napot. Mivel ehhez kellett valami itóka is, ivott hozzá valamilyen energiaitalt, Colát, vagy egyéb cukros üdítőt. Annyi zsemléje volt, hogy még a kutyámnak is adott egyet minden reggel. Mondtam neki: nem lesz ennek jó vége! Ne ilyeneket egyél! Azt válaszolta, hogy ezt gyorsan meg tudja enni, és jó neki.  Egy napon azt kérdezte tőlem, mit csináljon, ugyanis véres a széklete? Elküldtem gyorsan orvoshoz, kivizsgálták és megállapították, hogy több centiméter átmérőjű rosszindulatú daganat van a végbelénél. A 30 éves barátomat megműtötték, és kivezették a belét a hasára. Most így élhet egész életében. De azt mondtam neki, hogyha nem változtat a napi étrendjén, akkor újra vissza fog esni.

Hogy biztatóbbal fejezzem be, elmondok egy szebb történetet is. Egy évvel ezelőtt egy gyerekkori barátom azzal keresett fel, hogy nagy baj van, mert több szervében is találtak daganatot az orvosi vizsgálatok. Azt mondtam neki egy évvel ezelőtt novemberben: ha szót fogadsz nekem és csak azt eszel, amit én mondok neked, és most azonnal elmész az orvosokhoz rendszeres kezelésre, akkor esélyed van, hogy megúszd a telet, ha megúszod a telet, és jövő nyár végén nem találnak semmit az orvosok, és azután is folytatod az egy év alatt kialakult táplálkozási szokásokat, akkor reményed van egy hosszabb életre is. A héten találkoztam vele újra, azt mondta, hogy az orvosok is csodálkoztak, hogy milyen szép eredményeket mutatnak a felvételek. Itt tartunk most. Remélem, a barátom folytatja az általam ajánlott étrendet, és még sok év múlva is tudunk örömmel találkozni egymással.