Tisztelt Professzor Úr!

Én a Primbiotic gélt fogyasztom, ha elfogyott a Mikrorostos géllel folytatom.

Nagyon tetszenek a cikkei. Sok kérdésemre választ kaptam.

Miért csak a vastagbél lerakódásairól hallunk? A vékonybélben nincsenek ilyenek? (Itt olvastam erről Ön cikkei között részletesen MC Gél oldalán, erre voltam már régen kíváncsi).
Ha ott nem tudjuk jól megemészteni az ételt, akkor lentebb puffadást okoz, tudom ott termelődnek az enzimek, az is fontos lenne, hogy tiszta legyen. Már sokszor keresgettem a vékonybél tisztításáról, de nem sok mindent találtam.
Ha tisztul, a bélrendszer az enzimhiány csökkenhet?
Laktózérzékeny vagyok.

„Világ életemben” nem szerettem a húst, csak mindig erőltették. 22 éve nem eszem. Kezembe került a vércsoportos könyv és abban magamra ismertem, mint „A” vércsoportú. Megfőzöm a
férjemnek, fiamnak, lányomnak, de nem eszek belőle.
Akik nem szeretik a húst, amit egyenek helyette, elég helyette a sajt?

Ön válaszolt nekem arra a kérdésemre, hogy miért ajánlják a kecsketejet és sajtot, a mozzarellát és a feta sajtot az A vércsoportúnak, a többit (tehén sajtot és tejet) pedig nem.

A cikkeiben olvastam, hogy sok keményítőt tartalmaz a rizs, stb. Többször beáztattam és a fehér levelet leöntöttem és világosabb lett az áztató víz. A búzából készült szejtánt is így készítik, amíg csak a sikér marad.

További sok sikert és cikket kívánok.

.

Köszönettel és tisztelettel:

Gabriella

Kedves Gabriella!

Nagyon sok kérdést tettél fel nekem, de megpróbálok helytállni, és elmondani saját, szerény véleményemet a kérdésekre.
A gél a teljes bélrendszert tisztítja, de a vastagbélben van egy külön funkciója is, a bélflóra “talajául” szolgál: vízzel és prebiotikumokkal táplálja a bélflóra mikroorganizmusait. Ugyanakkor a gélben is vannak probiotikus mikroorganizmusok, amelyek nem sokan vannak, de szimbiózisban együtt élve jobb hatást fejtenek ki, mint a nagyszámú, de nem szimbiózisban élő probiotikumok.
A vékonybélhez még annyit, hogy a bélrendszer e szakaszán enzimes emésztés történik, ott bontjuk le a fehérjéket aminosavakká és a keményítőt pedig szőlőcukorrá enzimek segítségével. A gél sokféle enzimet, a benne lévő mikroorganizmusok enzimeit is tartalmazza. De az emésztésben a vastagbélben élő bélflóra mikroorganizmusai segítenek igazán. A vastagbélben is még rengeteg emészteni való marad, de ezeket nem az enzimek végzik önmaguk, hanem a mikroorganizmusok az ő saját enzimjeiket bevetve. Nem tudom érthető vagyok-e?
A vércsoportos táplálkozásra, őszintén megmondom, nem tudok igazán válaszolni, mert nem ismerem olyan mélységben, hogy felelősen nyilatkozzak. Ha az evolúció felől közelítjük meg a kérdést, akkor mondhatjuk, hogy a különböző vércsoportok más és más evolúciós közösségekben fejlődtek ki a környezeti táplálék felhozatal függvényében. Tehát elvileg nem zárom ki, hogy van létjogosultsága a vércsoport szerinti táplálkozásnak, de ennél többet, információk hiányában, nem állíthatok.
A búza sikértartalma tömény keményítő! Tápláló, de se rostot, se vitaminokat, se elég ásványi anyagokat nem tartalmaz. Inkább erősít vagy hizlal.

Tisztelt Doktor Úr!

Nagyon örülök, hogy hónapokkal ezelőtt rátaláltam weboldalára. Rengeteg hasznos információt tartalmaznak, melyek sokszor megerősítették a más forrásokból származó ismereteimet, vagy  azok átgondolására késztettek.

Van azonban egy olyan nézete, amivel sehogy sem tudok megbarátkozni. Nagyon szeretném, ha elmondaná nekem, mi az álláspontjának magyarázata.

Konkrétan arról van szó, hogy az “Új reformtáplálkozás” cikkében javasolja

1. Aprítás, pépesítés, mixelés nagy fordulatú bot mixerrel, gyors fordulatú darabolóval, kutterrel, történjen.

A kimondottan lassú (70-200 fordulatú) un. búzafű-préseket meg sem említi.
Számomra meggyőzőnek tűnik, hogy ezek az enzimeket kímélik. Ezt egy konkrét tapasztalatom is alátámasztja. Van egy svájci kitűnő minőségű, 20 000 fordulatot is tudó bot mixerem.  Egyszer siettem volna, és meg akartam spórolni a hagymavágást. A bot mixerrel rövid idő alatt egy kétes kinézetű, kékre színeződött pép lett belőle. Úgy gondolom, a nagy fordulatnak volt ez a jelenség köszönhető. Azóta hajlamos vagyok azt hinni, nem mindig jó a gyorsaság.
Tavasszal sok medvehagymához szoktam jutni, azt nyersen csak nagyon jó éles késsel, kézzel darabolom, úgy teszem el Oliva olajban. Az aprítóban daraboltat össze sem lehet hasonlítani vele.
Szeretném megismerni a magyarázatát, mert az eddigi írásai meggyőztek arról, hogy amit ajánl, azt meggyőződésből teszi és nem marketingfogásként alkalmazza.

Előre is köszönöm, hogy szán rám néhány percet, és igen kíváncsian várom véleményét.

Mária

Kedves Mária!
Nagyon jó kérdést tettél fel nekem. Igaz, az állításomat, a nagy fordulatú mixeléssel kapcsolatban nem indokoltam meg.
A nagy fordulatú aprítást azért javasoltam, mert a növényi rostok kicsit durvábbak és nem kötnek meg elég vizet. Minél apróbbá vágom a növényi rostokat annál nagyobb lesz a felületük, ahol a vizet meg tudják kötni. Több kötött vízhez jutunk ilyen módon. Ezt a módszert akkor javasolom, ha azonnal elfogyasztjuk a turmixot.
De, ha később szeretnénk felhasználni a felaprított zöld turmixot, akkor, igazad van, lassabb fordulatú késekkel kell végezni a turmixolást, mert ekkor az a cél, hogy az enzimek ne pusztuljanak el a tárolás alatt. Ha a sejteket feltárjuk, az enzimek szabaddá válnak és könnyebben tönkremennek.
Van egy harmadik eset is, mikor a rostok olyan erősek, hogy nem tudnánk feldarabolni nagy fordulatú késekkel sem. Ilyen például a búzafű. Ekkor sem a rostok vízkötésének a kihasználása a fő cél, hanem a búzafűben lévő  enzimek kinyerése. Ekkor is kiszabadulnak az enzimek a sejtekből, tehát gyorsan el kell fogyasztani a kipréselt búzafű-levet.
Miért nem tetted fel ezt a jó észrevételt a honlapon a hozzászólásoknál.
Ha te nem teszed meg, akkor én felteszem a levélváltásunkat a honlapomra, a drhummel.hu-ra.. Ha megengeded?

Élettanilag egyetlen helyes útja van a fogyásnak!

Már lassan itt a tavasz, már itt van a böjt ideje is. Ilyenkor rengeteg emberben felerősödik az a vágy, hogy le kellene adni pár kilót. Természetesen sok sikertörténettel reklámozott „biztos fogyás” receptje kerül elő. Vannak csodás módszerek, csodadoktorok, és mágusok, akik magukkal hordják a „bölcsek kövét”. Egy élet nem lenne elég, hogy az összes sikertörténetet kipróbáljuk. De az élettan törvényei egyszerűek, olyan egyszerű, mint a matematika. A szervezetbe vitt kalóriákkal ugyanúgy kell számolni, mint a családba befolyt pénzzel. Csak akkor nem lesz fölöslegünk, ha kevesebbet vagy legalább ugyanannyit keresünk, mint amennyit elfogyasztunk. Ez igaz az élettanban is, akkor nem lesz súlyfeleslegünk, ha kevesebb vagy legalább ugyanannyi kalóriát veszünk magunkhoz, mint amennyit elfogyasztunk. Idáig semmi baj, ezt még egy kisgyerek is megérti, de a csodákban mindig szeretünk hinni, így hajlamosak vagyunk arra, hogy elandalítsuk magunkat a különböző mesékkel.

Ha kicsit jobban belemélyedünk, igaz az, hogy vannak olyan ételösszetevőink, amelyek jobban elősegítik a hízást, ilyen például a cukor és a finomított szénhidrátok. Ha ezeket kiiktatjuk, akkor még mindig kétféle út vezethet éhezés nélkül a fogyáshoz. Az egyik a vegetáriánus étrend, ahol csak növényi eredetű ételt lehet fogyasztani. Azt vettem észre viszont a magyar vegetáriánus barátaimnál, hogy náluk fokozottabb a gabona eredetű ételek fogyasztása, amelyet jómagam nem tartok a legjobb megoldásnak. Indiában ezt biztos sokkal jobban csinálják, mert olyan növényi magvakat és növényi levelek szárait használják az ételeikben, amely kevesebb keményítőt, viszont több rostot és klorofillt tartalmaznak. A másik étrend nem mond le az állati eredetű fehérjeforrásokról, a húsokról, a tojásról és tejtermékekről. Ha ebben az esetben a nagy keményítőtartalmú köretekről (kenyér, tészta, krumpli, rizs) lemondunk és a húsételeket és sajtokat csak salátákkal és gyorsan párolt zöldségekkel fogyasztunk, akkor is van egy akadálya annak, hogy ne rakodjon le bennünk a fölösleg, a zsírszövet. Mégpedig a gond az, hogy az általunk elfogyasztott állati eredetű termékek olyan gazdaságokból kerülnek elő, ahol a takarmány sok omega-6 zsírsavat tartalmaz, melynek következménye az lesz, hogy az állati termékek is magas omega-6 tartalmúak lesznek. Ha az ételeinkben magas az omega-6, akkor az szintén a zsírszövet növekedését segíti. Azok, akik ezt az étrendet követik kevésbé fognak elhízni, mint azok, akik nem tudnak lemondani a hagyományos köretekről, de nem lesznek olyan soványak, mint az indiai jógik.

Lehet a fogyást ösztönözni azzal is, hogy fokozzuk hormonális áttételeken az anyagcserénket, vagy különböző eddig ismeretlen bogyókat bevetve, csökkentjük az étvágyunkat, de ezek a megoldások nem tartósak és élettanilag sem tartozik az „ajánlott” kategóriába. Élettanilag jó megoldás lenne a rendszeres, intenzív testmozgás, de ez az ötlet a többségnek nehezen kivitelezhető.

Hogyan oldhatjuk meg a tartósan alacsony kalória bevitelt, éhezés nélkül?

Ezen a kérdésen dolgoznak a gyógyszergyárak és egyetemek kutatóinak ezrei, és a több millió fogyni vágyó várja a legjobb megoldást.

Nagyon sok állatkísérletet végeztek már el a kalóriamegvonás hatásairól. Szinte egyöntetű eredményt hoztak ezek a vizsgálatok. Minél kevesebb kalóriájú ennivalót adtak az állatoknak, annál csenevészebbek, soványabbak, de annál egészségesebbek voltak és hosszabb életkort éltek. Az éhezés, a kalóriamegvonás tehát egészséges, és a hosszú élet titkát is jelenti. Egy nagyon nagy bökkenője van a tartós kalóriacsökkentésnek, az éhezés maga. Az éhezés, szenvedést jelent. Ki az a bolond, aki egész életében szenvedni akar, azért, hogy sokáig egészségesen éljen. Nem éri meg!

Van egy jó hírem viszont. Önmaga az, hogy kevés kalóriájú ételt fogyasztunk, nem vezet állandó éhezéshez. Az éhezés érzése akkor jelentkezik, ha megszoktunk egy ételmennyiséget, és azt hirtelen lecsökkentjük, akkor a szervezet automatikusan várja a megszokott mennyiséget, ha nem kapja, éhségérzettel válaszol. Rá lehet szoktatni a szervezetünket, hogy ezen túl kevesebbet kap, de ez időbe és szenvedésbe kerül. Ha sokat ettünk egy ideje, majd utána lecsökkentjük, és utána visszatérünk újra a sokat evéshez, akkor jelentkezik a jojó effektus. A testsúlyunk több lesz, mint valaha. Ugyanis az éhezés idején áttért a szervezetünk egy alacsonyabb alapanyagcserére, és az alacsonyabb alapértékhez képest a többletbevitel több lesz, mint az éhezés előtti különbség az alapszükséglet és a bevitel között.

Hogyan érhetjük el a tartósan alacsony testsúlyt? (Éhezés nélkül!)

Mindenképpen úgy, hogy a kalória-bevitelt tartósan alacsonyan tartjuk! Megoldható-e ez a kérdés, éhezés nélkül? Igen! Ha követjük az indiaiak példáját! Ők tartósan keveset esznek, mégsem éheznek. Mi a titka? A sok rost! Az élelmi rostoknak az az egyik fontos tulajdonsága, hogy nem emésztjük meg, vagyis szinte nulla kalória-bevitelt jelentenek. Ezek a rostok főleg cellulózból állnak, ami egy számunkra emészthetetlen összetett cukor, poliszaharid. A legjobb rostok vizet szívnak magukba, és ezért relatíve nagy térfogatot foglalnak el. Ha a gyomrunkat megtöltjük ezekkel a duzzadó rostokkal, akkor tele is ehetjük magunkat, úgy hogy szinte nem viszünk be kalóriát, ugyanakkor éhségérzetünk sem lesz, mert a gyomorban teltségérzet érhető el.

Mit tegyünk, ha nem eszünk elég rostos ételt?

Fogyasszunk rostpótlót! A legjobb rostpótló a mikrobiológiai eredetű Mikrorostos Gél, mivel a gélben lévő cellulóz rostok vékonyabbak, és sokkal több vizet tudnak megkötni, mint a növényi eredetű rostok.

Mikor a Mikrorostos Gélt először kipróbáltuk néhány természetgyógyász barátommal, az elsők között a böjttáborok lakóinak a tapasztalatai gyűltek egybe. A beszámolóik szerint egyértelműen elviselhetőbb volt a kevesebb kalória bevitele. Nem volt olyan erős éhségérzetük! A böjttáborokban elsősorban a méregtelenítés a cél, és ezzel a céllal próbálták ki a gélemet. De mintegy váratlan hozadék, az elviselhetőbb éhezés is jelentkezett a gél tisztító, méregtelenítő hatása mellett. (Később az is kiderült a gélemről, hogy a bélflóra regenerálásánál is fontos segítség.) Azt ajánlom a böjtölőknek és a fogyni vágyóknak, hogy mikor éhséget éreznek, ne kezdjenek el enni, hanem helyette vegyenek be egy kanálnyi Mikrorostos Gélt, elmúlik egy időre az éhségérzete és még kalóriát sem vett magához.

Ez egy ideig nagyobb gél fogyasztást jelent, de a később gél nélkül is ritkábban leszünk éhesek, a szervezetünk rááll az alacsonyabb kalória-bevitelre. Ha megszoktuk már ezt az állapotot, akkor arra vigyázzunk, hogy ne térjünk vissza sokat evéshez, szokjuk meg azt, hogy most már mindig kevesebbet eszünk, mert nekünk az is elég. Ha ezt az állapotot néhány évre fenn tudjuk tartani, akkor nem lesz kedvünk többet sokat enni, és örökre megtarthatjuk a normál súlyunkat. De ennél többet is kapunk cserébe: egészséges, hosszú életet fogunk élni!

A konkrét feltett kérdésre nem fogok tudni válaszolni, de elmondom a gondolataimat a betegségekről.

Van-e legjobb probiotikum?

Mikor először beszéltem a mikrorostos gélről egy gasztroenterológus kollégámnak, és a véleményét kérdeztem, azt javasolta, hogy keressek egy probiotikumot, amit be lehet tenni a gélbe, mert akkor nagyon ütős termék lehet belőle.

Nagyon alapos akartam lenni, kipróbáltam rengeteg kereskedelemben kapható probiotikumot tartalmazó terméket, először egyesével, majd összekeverve, hogy a legtöbb fajta törzs legyen benne. Egyszer csak rájöttem, hogy hol hibázott a gondolkodásom. Az általam használt probiotikumok nem életszerűen alkotnak egy közösséget. A kísérleteimben használt probiotikumokra az volt a jellemző, hogy minél több mikrobát, több milliárdot, tartalmazzon egy grammja. Genetikusan (génsebészet) „kiképezték” arra őket, hogy minél jobban ellenálljanak a gyomorsavnak és epesavaknak. Mind domináns mikrobának, vezérnek született, nem az együttműködés volt a fő erősségük.

A probiotikumokat arra a célra találták ki, hogy a bélflóra kipusztult mikrobáit pótolják.  Ilja Mecsnikov, orosz Nobel-díjas biokémikus, a hegyi pásztorok bélflóráját azért kezdte tanulmányozni, mert a hosszú élet titkára volt kíváncsi. Rájött arra, hogy a titok nyitja a vastagbélben lévő bélflórában rejlik. A pásztorok főleg juh és kecske tejéből származó termékekkel táplálkoztak, a bélflórájukat főleg a tejcukrokkal táplálkozó baktériumok alkották. Több törzset beazonosítottak közülük.  Később ezeket a törzseket a tejkutatók mesterséges körülmények között szaporították, majd humán kísérleteket végeztek velük. Az elmúlt évtized alatt egy egész iparág fejlődött ki ezeken az alapokon.  A humán kísérletek eredményeiből arra következtettek, hogy a szájon át bevett baktériumok nagy része elpusztult a bélcsatornában, amíg leért a vastagbélig.  Nem voltak elég alkalmazkodók a szervezetünkhöz.  Tenyésztéssel végül sikerült olyan bifidusz és laktobacilus törzseket kifejleszteni, amelyek túlélték az utat a vastagbélig. Ezekkel a kitenyésztett törzsekkel kísérleteztem én is éveken keresztül. Kudarc kudarcot követett. Miért?

A bennünk lévő bélflóra több száz fajta mikrobát tartalmaz, mindegyik fajtából milliárdnyian vannak. A mikrobák ugyan egyénileg beazonosíthatók, de nem egyénekként élnek, hanem közösségként. A közösség tagjai egymástól függnek, egymást kiegészítik egymás anyagcsere termékeiből élnek. Ilyen közösségek hosszú idő alatt alakultak ki, spontán! Nem lehet kivenni közülük egyetlen egyedet sem és azt várni, hogy az egyedszám növelésével megoldja ugyanazt, mint egy közösség tenné.

Sok összetevős, önszabályozó, spontán rendszereket a tudomány csak a 80-as évek óta vizsgálja. Kaotikus, komplex, fraktális rendszereknek is hívják őket, de igazából nem kaotikusak a szó klasszikus értelmében, mert a matematika nyelvén kezelhetőek. Jómagam is mielőtt elhagytam az orvosi egyetemet „fraktális élettant” oktattam. A biológiai objektumok mind komplex kaotikus rendszerek, amelyek a fraktális matematika nyelvén kezelhetőek. Kedves olvasóm, ne ijedj meg, nem fogok bele az oktatásodba, nem olyan egyszerű megérteni, kicsit el is ment a kedvem tőle pár évvel ezelőtt, mert láttam a diákjaimon, hogy milyen nehézségekbe ütközik a megértése. De annyit el kell mondanom neked, hogy van olyan fogalom, amit úgy hívnak, hogy komplexitás: ennek a lényege az, hogy minél komplexebb, minél összetettebb egy rendszer, amelyben minden résztvevő szoros egymásrautaltságból él, annál adaptívabb, annál jobban tud a körülményekhez alkalmazkodni. (Annál nehezebb eltiporni!) Nagyon fontos, hogy az ilyen önszerveződő közösségek nem felsőbb parancsra szerveződnek, hanem spontán alakulnak ki bizonyos alapparancsokból, amelyek nem felsőbb parancsok, hanem a szomszédok egymáshoz kapcsolódásainak nagyon egyszerű szabályai. Ezekben a közösségekben abszolút demokrácia uralkodik, minden összetevő csak a szomszédjához alkalmazkodik, itt nincs felsőbbrendű vezető, nincs dominancia. Igaz, hogy a jól és stabilan működő közösségek kialakulása hosszabb időt vesz igénybe, éppen azért, mert spontánul, önszerveződő módon visszacsatolások sokaságán keresztül fejlődik ki.

A bélflóra mikrobái is egy ilyen komplex önszabályozó közösség, de egy egyedi közösség, mert nemcsak egymással élnek szimbiózisban, hanem velünk is, a bennünket alkotó milliárdnyi sejteknek is szüksége van az általuk megemésztett anyagokra. Nemcsak egymást táplálják, hanem bennünket is. Szétszakíthatatlan kötelékben élünk egymással! A mikrobák közösségeit kolóniáknak, kultúráknak nevezik. Ha csak az egyik mikrobát erősítenénk, a többit nem, akkor a domináns összetevő terméke felhalmozódna, mert a következő kultúra relatív satnyasága miatt nem tudná feldolgozni a domináns produktumát. A multikulturális közösség helyett kialakulna egy monokulturális közösség (flóra), amely a túlzottan felhalmozódó anyagaival károsak lennének. Az emberi faj egy-kétszer százezer éves, ezen idő alatt stabilizálódtunk biokémiailag. Kialakult bennünk az, hogy a szőlőcukrot és a keton testeket tudjuk felhasználni alap üzemanyagként. Vagyis kétféle anyagcserét tudunk folytatni. A velünk szimbiózisban élő bélflóra már sokkal változékonyabb. Másfajta bélflóra alakul ki a hegyi pásztorokban, az eszkimókban, az indiaiakban, a távol keletiekben, stb. Még egyetlen ember életében is változhat a bélflóra összetétele, attól függően, hogyan változik az étrendje. Megfigyeléseim szerint addig nincs baj az egészségünkkel, míg a bélflóra legalább ötféle alaptörzsből áll, minden törzsnek viszont számos fajbéli képviselője lehet. (Erről az „ötös fogatról” majd később és máshol!)

A bennünk kialakult sok összetevős, nagy alkalmazkodóképességgel rendelkező, egymást és minket segítő bélflóra közösséget CSC probiotikumoknak nevezem. CSC angol betűszó C: complexing (komplexizáló, komplexitást fenntartó); S: symbiotic (szimbiózisban élő); C: colonies (kolóniák, kultúrák).  DCSC kolóniáknak nevezem azokat a mikroba fajokat, amelyek agresszívan dominánsak, és lerombolják a komplexitást. DCSC: Decomplexing Symbiotic Colonies. A szimbiózis azért maradhat meg, mert ezek a kolóniák is megtalálják azokat a gazdasejteket, amelyekkel szimbiózisban élhetnek, de ezek a gazdasejtek már nem tekinthetők egészségesnek, mert degenerálódniuk kell, hogy fennmaradhassanak az egyoldalú környezeti helyzet miatt.

Akkor kezdődnek a bajok az egészségünkkel, mikor a multi kolóniás bélflóra összetétel helyett, valami miatt, akár antibiotikumos kezelés, akár egysíkú étrend miatt, egy-vagy két összetevős kolóniák kezdenek kialakulni. A jó sok összetevős (CSC) bélflórát nagyon nehéz legyengíteni, de kitartó munkával lehetséges. Ha legyengülnek bennünk a kooperatívan együttműködő mikrobák, akkor a legesélyesebb DCSC mikroba a Candida albicans.

Saját rákelméletem

Dr. Tullio Simoncininek van egy rákelmélete, amely nekem bizonyos szempontból tetszett, de önmagában nem győzött meg. Röviden azt mondja: hogy a rák nem más mintegy gomba, speciálisan a Candida albicans maga a rák. Jómagam azt mondom, hogy az agresszív, domináns rákos sejtek szimbiózisban vannak az agresszív, domináns Candida gomba kolóniával.  Egymást támogatva, de más sejteket nem engedve a tápanyagokhoz, uralják az általuk elfoglalt területeket. Egymással szimbiózisban egymást támogatja a két hasonlóan agresszív sejttípus. De előzményként ott kell lennie a CSC multikulturális bélflóra degenerációjának, miként az DCSC monokulturálissá (Candida) válik.

Komplexitást növelő önszerveződések a társadalomban (akit csak az egészség érdekel, az ezt a 2 részt kihagyhatja)

A fraktális, önszerveződő rendszerekben van egy különlegesség: az összefüggések és a struktúrák önmagukat másolják: ami kicsi méretekben megtalálható az a nagy méretekben is meg lesz! A bélflóránk mikrobái hasonlóan szerveződnek, mint a mi szervezetünkben a sejtek szövetekké és szervekké. Az emberek közösségei hasonlóan szerveződnek spontán, mint a bennünk lévő egysejtűek. Ez így leírva nagyon meredeknek hangzik, de nézzünk meg a gyakorlatban a jelentését. Vizsgáljunk meg először egy vadászó állati közösséget. Nem tudnak beszélni ezért a vadászat alatt a mozgásukkal kommunikálnak. Háromféle szerep van ekkor a közösségben, egyik a gyors lábú kerítő, egy bátor és ügyes, erős állkapcsú elkapó és a falka többi tagja terelő.

A vadászó emberi közösségeknél már többféle munkamegosztás létezett, mert a beszéddel bonyolultabb információkat lehetett átadni. Az emberi közösségek komplexitása tovább növekedett a faluközösségekkel, majd a városi közösségekben rengeteg szakmai specializálódás és differenciálódás jött létre. A jól működő multi funkciós emberi közösségeket ugyanúgy lehet jellemezni, mint a bélflóránknál említett CSC mikrobákat. Komplexebben működnek ezért ellenállóbak, mint a külön álló egyének szimpla halmaza. Kolóniát, strukturált közösséget alkotnak, egymástól hasonló elvárásokkal. A közösség tagjai egyenrangúak, egymás mellé rendelten.

A bajok akkor kezdődtek, mikor kevéssé vált a vadászterület, ekkor vezérek és fegyveresek kellettek. Ekkor egy olyan vezér, aki a saját érdekeit előbbre tartotta a közösségi érdekeknél szétverhette az addig jó kooperációban működő egységet. Mióta ismerem a komplexitás növelésének jelentőségét, azóta támogatom az EU-ba való belépésünket, természetesen csomó elhibázott gondolat és gyakorlat lát napvilágot ezen a téren. A multikulturális közösségekben nagyon fontos az egymás tisztelete és megbecsülése, mert csak akkor fog jól működni egy CSC (komplexitást növelő, együtt élő, egymást erősítő kultúrák) közösség, ha mindenki „önmagát”, önmaga képességeit, adja, nem pedig elvesztve saját arcukat egymásba olvadnak a „nagy olvasztó tégelyben”. Ahhoz, hogy az országok közötti közösségek jól működjenek, meg kellene tanulni, hogy mi a különbség a patriotizmus és a nacionalizmus között. A patrióták önmagukat erősítik, de nem a másik rovására. Nem egymás kritikusainak kell lennünk, hanem egymás tiszteletét kell megtanulnunk az egymásrautaltságunk miatt.

Mi hiányzik belőlünk, hogy jó közösségeket építhessünk?

Mint már említettem, a spontán kialakuló közösségeket összetartó erő nagyon egyszerű információk, melyek irányt szabnak abban, hogy az egymáshoz való igazodás hogy működjön. A közösségeket nem fizikai jellegű gravitáció tartja egyben, hanem szellemi, lelki eredetű érzések és gondolatok. Az elmúlt évtizedekben nagyon elterjedt az anyagi jellegű szemlélet, amely azt a képzetet támasztja, hogy minden jelenség megmagyarázható molekulárisan, anyagi részecskék egymásra hatásai által. A szeretet, a jóság, a megbecsülés, a tisztelet, a tolerancia, az alázat egyik sem anyagi természetű, mégis létező és ható entitás. A spontán közösségek struktúrái pedig csak ezen egyszerű lelki tényezők (aktorok vagy dimenziók) mentén alakulhatnak ki. A felsorolt lelki érzések egyike sem racionális, csak kárunk lehet belőle anyagilag, akkor mégis miért „éri meg”? Mert különben individuumok maradunk, érzelemmentes pénzemberek, vagyis egyszerű számológépek, amiben semmi „jó” nincs! (Mert a „jóság” egy lelki fogalom.)

Az elmúlt évtizedekben két nagyvezér dominanciája pusztította Európa közösségeit: Hitler fajelmélete és Sztálin ateizmusa vágott Európa szívébe nagy tőrt. Azóta zsidózunk, cigányozunk, kölcsönösen nem bízunk egymásban, azóta van gyűlölet a papokkal szemben. Ezek mind a komplexitás növelése ellen dolgoznak, hasonlóan, mint a Candida a komplex bélflórával szemben. Azóta szaporodnak a vallásellenes nagyokosok is, akik mind racionális érveket sorakoztatnak fel az egyébként irracionális érzésekkel szemben. Az okosság, a racionalitás, az észérvek csak az anyagi dimenziókban használható, például a matematika, fizika kémia, biológia világában. Az élőlények viselkedését nem lehet 3+1 dimenzióban leírni. Minden egyes egyénhez további lelki dimenziókat kell rendelni, hogy megértsük őket, például a közösségek spontán kialakulásaiban. Racionális alapokon nem szabadna egyetlen vallási közösséget sem kritizálni! Az „okosok” azt szokták mondani:” a buták gyülekezete”, ezek szerint az okosság manapság a legnagyobb érték. Például a „jóság”: „hülyeség”! Gondoljuk meg, hová vezet ez a szemlélet!

CSC PRO technológia

Végre sikerült a gél gyártásában egy olyan új technológiát kifejlesztenem, amely adaptív, ellenálló, spontán mikroba közösségeket használ fel. A gélben lévő mikrobák egymást választják ki hosszú „előnevelési idő” alatt. A gélben lévő mikrobák nem hasonlítanak az üzletekben kapható probiotikumokhoz, abban sem hogy önszerveződő közösségekben élnek, de abban sem, hogy nem a tejcukrot emésztő lactobacillus és bifidusz törzseket tartalmazzák. A gélben lévő CSC PRObiotikus törzsek a répa-, nád- és a keményítőből nyert egyszerű cukrokat is lebontják, de lebontják az alkoholt is. Ez a nagy alkalmazkodóképességet mutató törzstenyészet lehetetlenné teszi a Candida szaporodását, mivel eleszi előle a legmegfelelőbb táplálékát, az egyszerű cukrokat. A legújabb CSC PRO technológiával készült gélünk képes megtörni a dominanciára törő Candidát!

A legújabb CSC PRO technológiával készült géljeinken megtalálható lesz egy holografikus címke a CSC PRO jelzéssel.

Az utóbbi pár hétben átgondoltam és megkerestem, hogy mit ronthattam el.  Az alapfeltevésem az volt, hogy a keton testekből nem lesz zsírszövet, tehát nem lehetek túlsúlyos, mert a túlsúlyt csak a zsír adhatja! Oké, de valamit nem vettem figyelembe, azok a húsok és zsiradékok, amelyeket ettem tele volt omega-6 zsírsavakkal. De mi ebben a baj? Az, hogy az omega-6 zsírsav a zsírszövet felépítését támogatja.

Hogy miért van annyi omega-6 az általam fogyasztott húsételekben? Ez a kulcsa a figyelmetlenségemnek! Erre nem gondoltam! Azok az állatok, melyek húsát fogyasztottam mind kukoricát, napraforgómagot, és szóját fogyasztottak, amelyek maguk az omega-6 bombák! Ha az állat sok omega-6-ot fogyaszt, akkor gyorsan hízik, és tele lesz a húsa omega-6-ot tartalmazó zsírszövettel. Két éve már, hogy nem sütünk napraforgóolajban, helyette sertészsírban. Mégsem nyertem sokat, mert a sertések kukoricával voltak hizlalva! A repceolaj jobb lenne, mert több benne a „jó” omega-3, de mostanában nem lehet kapni, mert biodiezelt gyártanak belőle. Nem tudom, miért nem a napraforgóból csinálnak üzemanyagot (bár nem értek egyet a bio -üzemanyagokkal, ez egy botrány, nem tudom, hogy engedhetik meg, hogy a drága termőföldünket nem bio -élelmezésre használjuk a bio-üzemanyagok termesztése helyett).

Legújabb felfedezésem: azért nem tudunk tartósan lefogyni, mert túl sok omega-6-ot fogyasztunk! Koplalás helyetti lefogyás simán megvalósítható lenne a keton testes táplálkozással, ha a fehérjeforrásul szolgáló állatok nem omega-6-ban gazdag takarmányokat fogyasztanának.

Ha állataink csak legelőn vagy a makkosokban ennének, nem lenne ez az omega-6 túlsúly! Termesszünk több lenmagot és repcét! Legeltessünk! Legyen több bio-gazdákodásunk! Ez lehet Magyarország legjobb kitörési pontja! Nemcsak gazdaságilag, hanem életminőségben is!

Manapság csak vadat és halat fogyasztok! De ez nem megoldás! Van egy gyenge oldalam: igazi húsevő vagyok, őseim valószínűleg nem indiaiak voltak, hanem legeltető nomád pásztorok. Próbáltam már többször a vegetáriánus étrendet, de nem ment! Szerintem, Magyarországon mi, húsevők, pásztorivadékok, vagyunk többen, és valami étrendi megoldást találnunk kell! Tudva tudom, hogy le kell csökkentenem a napi húsadagomat. Jelenleg naponta eszem 25 deka húst, amit egy hétre kellene elosztanom. De akkor meg ott van az a problémám, hogy mit egyek még? Ebben kérem a segítségeteket. Zöldséget, gyümölcsöt minden mennyiségben és minden formában, ha nem túlzott a hőkezelés. Semmi cukor és keményítő! Kevés hús, tojás és sajt! Tengeri halból minél kisebb (mert kevesebb bennük a tengerbe öntött méreganyag), inkább hazai hal és vad és nem kukoricával nevelt marha, sertés és baromfi! Segítsetek olyan menük, étrendek kialakításában, melyek ezeknek megfelelnek! Javaslataitokat írjátok a www.drhummel.hu honlapomon a „Nyitott receptkönyv” menübe.

Melyek a hús és zsírfogyasztás kockázatai?

Az elmúlt száz évben a vegyipar óriási fejlődésen ment keresztül, rengeteg olyan terméket állított elő, amelyek bárhová lépünk körülvesznek bennünket. Ennek nagyon sok áldásos következménye van, de hátrányai is. Leginkább a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban felhasznált szerves vegyipari termékeket kell nagyító alá vennünk. Az élelmiszeriparban felhasznált tartósítók, színesítők, ízfokozók, aromák, állag javítok mind, mind tartalmaznak mesterséges szerves kémiai összetevőket. Sokan felsorolják az un. E-betűs adalékokat az ételeinkben, de higgyétek el egyik sem olyan veszélyes, talán még együtt sem, mint a mezőgazdaságban használt permetezőszerek, amelyek óhatatlanul megtapadnak a feldolgozandó alapanyagokra és bekerülnek az elkészített ételeinkbe. Még ebbe a kategóriába kell sorolnom az állattenyésztésben használt hormonokat, növekedési faktorokat. Legtöbb használt szerves vegyület zsírban oldódó, az állatok zsírszövetében megragad és elraktározódik. Az állati zsiradékokat tartalmazó húsok és hústermékek, tojások, tejek és tejtermékek mind tartalmazhatják a mezőgazdaságban használt növényvédő szereket. Ha mi megesszük ezekből a termékekből készült ételeket, bennünk is, a mi zsírszövetünkben is elraktározódnak a ránk is káros vegyületek. Mindezek között a legveszélyesebbek a rovar- és gombaölő vegyszerek.
Mikor méregtelenítő- és fogyókúrát tartunk, akkor sok régen a zsírszövetbe épült méreganyag szabadul a vérkeringésbe. Ezért is ajánlottam az ilyen kúrákban résztvevőknek, hogy a kúra alatt fokozottabban fogyasszák a mikrorostos gélemet, mert a gélben csapdába esnek a felszabadult méreganyagok és a székletünkkel távozhatnak belőlünk.

De hogyan kerül a vérből a béltartalomba?A bélbolyhokon keresztül. A gél méregtelenítési folyamatában a méregtelenítendő anyag áramlása ellenkező irányú, mint a tápanyagok béltartalomból való felszívódásánál.  A felszívódásnál a béltartalomból a bélbolyhok artériás kapillárisai felé történik az anyagáramlás. Míg a gél méregtelenítésénél a bélbolyhok vénás kapillárisai felől a béltartalom felé történik az áramlás, ahol aztán a gél csapdájába kerül. A gél csapdaeffektusa majd meglátjuk, hogy a felszívódás esetében is nagyon fontos lehet. Ugyanis a bélben lévő egyszerű cukrok gyors felszívódása a rákos betegek egyik fő ellensége, és ha a felszívódásukat akadályozza a géles béltartalom, már az is valamennyi segítséget jelent. A rostos táplálkozás egyik fontos hozadéka, a béltisztításon, a székletszabályozáson és a bélflóra regeneráláson (prímbiotikus hatás) kívül a cukorfelszívódás lassítása.

Miért részesítsük előnyben a „bio” táplálékokat?
Számomra meggyőző az a kísérlet, amit a Yale Egyetemen végeztek diákokon. 23 diák követte a hagyományos étrendet, majd néhány nap után laborvizsgálatokat végeztek velük. Vizeletükben megmérték a rovarirtók mennyiségét. Később ugyanezek a diákok „bio” élelmiszereket fogyasztottak. Négy nap alatt szignifikánsan lecsökkent a vizeletükben a rovarirtó. Mikor újra visszatértek a hagyományos étrendhez, vizeletükben újra előjött a régi rovarirtó szint. A rovarirtókat a zöldségek és gyümölcsök felületéről és az állati termékek zsiradékából vesszük magunkhoz. A zöldségek és gyümölcsök alapos mosással vagy hámozással jelentősen „méregteleníthetők”, de az állati termékek zsiradékával már nem tudunk mit csinálni. Itt jönne be az igény, hogy az állatokat „bio” legelőkön kellene legeltetni és „bio” takarmánnyal táplálni.
A zsiradékokban megbújó sok méreganyag az egészséges ember számára kerülendő kellene, hogy legyen. De ezek mégiscsak „megbújnak”. Ha nyugalmukat nem háborgatjuk, nem indítanak be gyulladásos folyamatokat. Meglátásom szerint sok apró rákos góc kialakulhatnak bennünk, anélkül hogy gondot okozna, de a rákos szövet burjánzásának két fontos előfeltétele van: krónikus gyulladási góc és megfelelő cukorellátás. Ha ez a két feltétel teljesül, terjed a rák! A kockázati tényezőket ennek fényében kell rangsorolni. Melyek azok a táplálékaink, melyek gyulladásokat okoznak, és melyek azok a táplálékaink, melyek sok cukrot tartalmaznak? Rangsoroljuk ebből a szempontból táplálékainkat. Természetesen igaz az is, hogy sok olyan táplálékunk van, amelyek akadályozzák a rák létrejöttét és terjedését, de ha az étrendünkben az arányokat nézzük, akkor először a tiltottakat kell számba venni, mert túl nagy arányt képviselnek a mai modern nyugati táplálkozásban. Hogy a sok „rossz” táplálékaink hatását kompenzáljuk, irdatlan mennyiségű „jót” kellene fogyasztanunk, amit nehéz lenne megvalósítani. Tehát kezdjük először a „rosszakkal”!

A cukros és a fehér lisztet tartalmazó élelmiszereink.
Ha cukrot vagy fehér lisztet tartalmazó (magas glikémiás indexű) élelmiszert fogyasztunk, hirtelen megnő a vércukor szintünk.  A hasnyálmirigyünk ekkor inzulint bocsát ki, hogy a cukormolekulák bejuthassanak a sejtekbe. Az inzulinnal együtt egy másik hormonszerű molekula, az IGF, inzulinszerű növekedési faktor, is felszabadul, ez serkenti a sejtnövekedést. Tartósan magas IGF-szint krónikus gyulladásokat tarthat fenn. A magas vércukorszint táplálja a rákos sejteket az IGF pedig a terjedésüket. A fehér lisztben lévő keményítő már a nyálban elkezd cukorrá válni, vagyis jó cukorforrás, ugyanakkor tartalmazza a gyulladást okozó gliadint is, melynek hatására bélgyulladások alakulhatnak ki. Másrészt a fehér liszt rostot sem tartalmaz, amely visszatarthatná a vércukorszint hirtelen emelkedését.
A teljes kiőrlésű lisztekből készült ételek, kisebb kockázatot jelentenek, mint a finomított lisztből készültek, de kockázatuk a bennük lévő gyulladást okozó gliadin miatt van.

Tej és tejtermékek.
A tej alacsony glikémiás- indexű és tartalmú ital, de mégis magas inzulinválaszt gerjeszt. A tejnek magas az IGF (inzulinszerű növekedési faktor) tartalma, ami a gyulladási állapot fenntartását segíti, ez pedig támogatja a rák terjedését. Egy orosz kutatócsoport nemrégiben felfedezett egy tejfehérjét, a BCM7-et, ami szintén gyulladásokat indukál, ez a fehérje a tejsavóban található, így a sajtban nincs. Viszont a joghurt és kefir tartalmazza. A túróval az a baj, hogy magas IGF tartalmú, a tejfölben, ha nem fűvel és szénával táplált tehenekről van szó, akkor magas az omega-6 tartalma.

Magas omega-6/omega-3 arányú élelmiszereink.
Az olíva-, repce- és lenmagolajon kívül legtöbb növényi olaj magas omega-6 tartalommal bír. A nem legelőn legelő és magas omega-6 tartalmú kukorica és szója tartalmú takarmánnyal etetett állatokból készült termékek fogyasztása zsírszövet növekedéssel jár. A zsírszövetek állandó gyulladásfaktor kibocsájtók. Ezért is veszélyes állapot a túlsúlyosság.

Magas transzzsír tartalmú élelmiszereink.
A vegyészek rájöttek, hogy előnyös a növényi olajokat „hidrogénezni”, mert így kemények lesznek, nem folynak, nem avasodnak, és jó ízfokozók. A margarin volt az első termékük, ahol a „hidrogénezést” bevetették. Majd egyre több hidrogénezett olajt „dobtak be” az élelmiszeriparba. Ma már valamire való ízletes pékáru és a boltok pultjaira kerülő süti vagy pogácsa, pizza, chips el nem képzelhető ezek nélkül az adalékok nélkül. Sokáig frissen marad, nem változik meg az íze. Csak egy baj van velük. Magas a transzzsír tartalmuk, amelyek a sejtmembrán átjárhatóságát megváltoztatják, és a gyulladásos állapotokat elősegítik.

Magas zsírtartalmú élelmiszereink.
Azok az állati zsírban gazdag élelmiszerek, amelyek magas zsírtartalmukban sok permetszert tartalmazhatnak. Ezt a helyzetet a „bio” takarmányokkal lehetne megszüntetni.

Most a rákosok tilalmi listáját, a nekik rossz élelmiszereket soroltam fel. Viszont vannak számukra, és mindannyiunk számára ajánlatos, „jó” élelmiszerek is, amelyek akadályozzák a gyulladásokat. Ezekről, majd legközelebb lesz szó. Senkit sem akarok elkeseríteni, de a tilalmi lista nagyobb jelentőséggel bír, mint a javasoltak sora. Hiába eszünk bármennyit a „jóból”, ha sok „rosszat” fogyasztunk.

Mi az első teendő?

Azonnal egy fontos és komoly elhatározást kell tenni: EZT a HELYZETET KEZELNI KELL, EZ így NEM MEHET TOVÁBB!

Ha komolyan elhatároztuk a helyzet felszámolását, jönnie kell a konkrétumoknak: MI a MEGOLDÁS?

Hogy a helyes megoldást megtaláljuk, tudnunk kell, hogy pontosan mi is történt, hogyan jutottunk idáig?

Mikor az illatos, nagy libacombot láttam a tányéromon a változatos és igen látványos zöldségkörettel, akkor beleszagolva a levegőbe, majd beleharapva az ínycsiklandozó libacombba, nem gondoltam át a következményeket, csak az egyik ízletes falatot ettem a másik után. A mennyisége miatt már ez is igazi bűnbeesés volt, de, ami ezután következett a visszautasíthatatlan finom édességgel, ami azzal kezdődött, hogy „csak megkóstolom udvariasságból”, ezt már igazi bűnbeesésnek nevezem.

Már beszéltem előzőleg arról, hogy milyen problémákat hoz elő a „nagy evés”. Ha túl sok húst eszünk túl sok hagyományos körettel, krumplival, rizzsel, tésztával, akkor a köretben lévő sok ragacsos keményítő csapdába ejti a gyomorsavat és így a hús emésztetlenül hagyhatja el a gyomrot. A hús fehérjéinek megemésztéséhez rengeteg gyomorsav kell. A húsevésnek nem az a fő veszélye, hogy azért savasodunk el, mert sok sav kell a hús megemésztéséhez, hanem azért, mert ha többet eszünk húsból és keményítőtartalmú köretből, akkor az emésztetlenül tovahaladó húsfehérjék majd a vastagbélben okoznak kellemetlen rothadásos folyamatokat. Ezen folyamatok egyike a húgysav termelése, és ez tényleg kellemetlen savasodást jelent. Amellett a húsfehérjék rothadása sok szabadgyök felszabadulást is jelent a vastagbélben. Mint láttuk a szabadgyökök szerepe a gyulladásos folyamatoknál is fontos. Tehát a vastagbélbe került nagyobb mennyiségű hús a vastagbélben kialakuló gyulladásoknak is kedvez. A gyulladás pedig a rák kialakulásánál a legnagyobb rizikófaktor.  Tehát sok húst sok hagyományos magyar körettel (krumplival, rizzsel, tésztával) mindenképpen rizikós.

De mi van, ha betartjuk az elsődleges szabályunkat és a húst nem hagyományos „garnírunggal”, hanem zöldségekből készült friss salátával vagy párolt zöldségekkel fogyasztjuk? Ha normál mennyiséget fogyasztunk ilyen módon, akkor semmi különös nem fog történni. Az emésztésünk tökéletes lesz! De ha sokat eszünk, abból megint csak baj lehet. Ha több étel kerül a gyomrunkba, akkor több idő kell annak a tökéletes megemésztéséhez, ekkor nem szabadna többet ennünk néhány óráig, de ha közben akár csak egy süteményt elfogyasztunk, a tökéletes emésztés eléréséhez további idő szükséges.

Amint látjuk, az ünnepi étrend könnyen felboríthatja az emésztőrendszerünkben az egyensúlyt. A felborult egyensúly azt is jelenti, hogy sokkal több emésztetlen étel pang a bélcsatornánkban. A belek ilyenkor megfeszülnek, a béltartalom tovahaladása lelassul, puffadunk, nő a hasunk és feszülést érzünk, ami nem akar enyhülni. Ezt a helyzetet a magunk erejéből nem tudjuk megoldani, segítség kell! De nem gyógyszer! Hanem az emésztést továbbfolytató bélflóra mikroorganizmusok emésztése segíthet csak rajtunk. Ha fokozzuk a bélflóra tevékenységét a vastagbélben, akkor ezek az egysejtűek táplálkoznak, szaporodnak és az anyagcsere terméküket ürítik. Egyik ilyen anyagcsere termék a rövid szénláncú zsírsavak, ez a termék a bélmozgás elengedhetetlen „üzemanyaga”. Ezek hatására fokozódik a bél mozgása, elindul a béltartalom és nagy megkönnyebbülés közepette megszabadulhatunk tőle. Nagyobb ünnepi zabálások után akár két és fél kiló béltartalom is panghat a bélrendszerünkben. Ha ilyenkor sikerük a bélflórát aktivizálni, akkor rengeteg puki és székelés következményeként, két-három nap alatt akár két kiló fölöslegtől is megszabadulhatunk.

Hogyan aktivizálhatjuk a bélflóra működését?

Sok rostos étellel és a mikrorostos géllel! A rostok közötti kötött vízzel kitöltött tér a legjobb „kolonizáló”. A bélflóra mikrobáinak ez a tér a legjobb környezet a táplálkozásukhoz és a szaporodásukhoz. Ha valaki szokta fogyasztani a mikrorostos gélt, akkor ebben az ünnepi időszakban fokozottan ajánlom a fogyasztását. Ha szüneteltette, akkor kezdje újra, ha csak napi egy kanállal vett be, vegyen be ebben az időszakba legalább kétszer-háromszor annyit.

A napokban valakinek elmeséltem, hogy mennyire szeretem a sütőtököt, és hogy milyen egészséges étel az. Erre azt a kérdést kaptam, hogy a sütőtököt sütve esszük, a több órás sütés alatt bizonyára lebomlik benne az összes vitamin. Ha nyersen ennénk, akkor lehet, hogy egészséges lenne, de így? Ennek a kérdésnek a hatására, jöttem rá, hogy nem igazán ismerjük és értjük a bennünk lévő bélflóra jelentőségét. Annyit már tudunk róla, hogy az antibiotikum kúrák után fontos helyrehozni, mert a hiányos bélflóra sok betegség felbukkanásával járhat. Tudjuk, hogy az immunrendszerünk helyes működésének nélkülözhetetlen társa az egészséges bélflóra. Azt már kevesen tudják a bélflóráról, hogy kész vitamingyárként működik bennünk. Azt is kevesen tudják a bélflóráról, hogy az ételeinkben és italainkban található ásványi sók és nyomelemek nagy része felszívhatatlan állapotban számunkra. A bélflóra gyárában történnek olyan átalakulások, amelyek által felszívhatóvá válnak az ásványi sók és nyomelemek. Azt talán sokan tudják, hogy a gyógyszergyárakban például a C-vitamint nagy tömegű baktériumokkal állítják el, majd megtisztítják tőlük és utána tablettázzák. Ezt hívják biotechnológiának. A vastagbelünkben székelő bélflóra egy igazi biotechnológiai üzem, annyiféle erjesztéses feldolgozása történik a béltartalomnak, ahányféle mikroba alkotja a bélflóránkat.

Az elmúlt nyáron egy véletlen mikrobiológiai kísérletnek voltam a részese. A maradék zöldségragú levest egy edényben félretettem egy félreeső helyre, hogy majd ha kihűl, beteszem a hűtőszekrénybe. Véletlenül, hosszabb ideig ott maradt érintetlenül. Csodás látvány fogadott mikor levettem a fedőt.  Többféle színben pompázott a maradék étel. Hírtelen a nyár elején virágokban tobzódó rét jutott eszembe. A kalarábé, a zeller, a sárgarépa, a gyökérzöldség, és valamennyi résztvevője a levesnek külön színekben mutatta magát. Az tudatosult bennem, hogy a nyári meleg levegőben lévő összes mikrobának megvan a saját kedvenc étele. Másfajta mikroorganizmusok szaporodnak el a sárgarépán és másfajta a karfiolon, stb. Ugyanígy lehet a vastagbelünkben, mindegyik mikrobánknak megvan a saját kedvenc ételösszetevője, amelyet elfogyaszt a vastagbél béltartalmából. Ezeken az összetevőkön egy órán belül elszaporodnak, kolonizálódnak és felfalják az illető ételösszetevőt, miközben nekünk vitaminokat és felszívható ásványi sókat termelnek belőlük. A múlt bejegyzésemben említettem egy hasonlatként a madarak szaporodását. A madarak szaporodásához kell egy fészek, melyet ágakból építenek. A mikrobák szaporodásához, kolonizációjához is kell fészek, amelyet a rostok között találnak meg a mikrobák. Az élelmi rostok között. Ezek a rostfészkek csak egy-egy óráig élnek, míg fel el nem hagynak bennünket, de ennyi idő alatt a kis egysejtűek elvégzik munkájukat. De hogyan élik túl a bélflóra egysejtűi az ételmentes időszakot. A bélnyálkahártyában. A nagy víztartalmú bélnyálkát a mucin rostjai alkotják és köztük vészelik át a bélflóra mikrobái a táplálékmentes időszakot. Hasonló nagy víztartalmú nyálkát képez az általam felfedezett mikrorostos gél is, ezt is szervezetbarát mikrobák hozták létre. A gélem is tartalmaz prebiotikumokat, amely a túléléshez szükséges minimális táplálék. A gélem tehát mindenképpen segít a bélflóra ínséges időszakjainak átélésében.

Biotechnológiákat nemcsak a vitamingyártásban használják. A szennyvíz újrahasznosításában és a szeméttelepek mérgező anyagainak feldolgozásában szintén segítenek a mikroorganizmusok. A szeméthez és a szennyvízhez mikrobiológiai oltóanyagokat kevernek és megvárják a fermentációs idők végét, mikor már lebontották a számunkra kedvezőtlen mérgeket a mikrobák számunkra ártalmatlan molekulákká. A szemétből készült fermentátumokat ezután pihentetik, majd később a termőföld feljavításánál újra hasznosul. Nagyapáink trágyadombjai hasonló újrahasznosuló fermentátumok voltak.

Mi történik a bennünk a számunkra mérgező anyagokkal. Ha egészséges a bélflóránk, akkor a vastagbelünkben legalább 600 féle jótékony mikroba él és várja a számára kedvező pillanatot, mikor számára kedvező ételösszetevő érkezik a vastagbélbe. A nyálka elkeveredik az ételeinkkel, minden ételösszetevőhöz közelre kerül, majd abból a számára kedvezőt elkezdi fogyasztani és szaporodik, és megemésztve az eredeti összetevőt, nekünk kedvező és felszívható vitaminokat és egyéb anyagokat nyújt át, amelyeket mi a saját hasznunkra felhasználunk. Ugyanez történik a méreganyagok feldolgozásánál is. A számunkra kedvezőtlent számunkra kedvezővé alakítja. Hogyan lehet, hogy a számunkra kedvező esetek fordulnak elő bennünk? Ez a több millióéves evolúció hozadéka. Azok az egyedek maradtak fenn, azok lettek túlélők, akikben a számukra jótékony mikrobákkal felhalmozott bélflóra telepedett meg. Akikben nem kedvező mikroorganizmusok szaporodtak el azok nem kerültek a túlélők közé. Ma is így működik, akiben nem jótékony mikrobák szaporodnak el, azok betegekké válnak, és, ha az immunrendszerük nem győzi le a támadást, akkor nem lesznek túlélők.

Tehát hasonlóan működik a bélflóra méregtelenítése, mint a szennyvíz- és szeméttelep méregtelenítése: jótékony mikroorganizmusok fermentációjával, biotechnológiával.

Hallottál-e arról, hogy a nátriumklorit egy kis citromsavas gyorsítóval gyógyítja rákot és más egyéb betegségeket? Egy svéd barátom szed naponta 84 cseppet 20 %-os töménységben és egyre jobban érzi magát. Agydaganata van.

 Mi a véleményed erről?

Csatoltam egy tanulmányt a Jim Humble-től.

Kedves Ágnes!
Nagyon jó kérdést tettél fel, majd idézni is fogom a honlapomon. A szer nagyon hasonlít a hypóhoz.
Sok szabad gyököt termel, a parazitákat persze, hogy elpusztítja, mert méreg. Én nem enném a rákhoz, mert később biztos rákot okoz ez a sok szabad gyök. Tíz év múlva esetleg máshol jelentkezik a rák.

Kivonatolva ez volt az előzménye a mostani bejegyzésemnek. Ágnes olyan kérdést tett fel, ami több olvasómat is érdekelhet. Ha ezt a szert és hatását az emberi szervezetre jobban kitárgyaljuk, remélem, közelebb kerülünk a méregtelenítés, a Candida és a rák kérdéskörének megértéséhez.

Kezdjük a nátriumklorit (igen, „t” betűvel végződik, nem „d”-vel, vagyis nem konyhasóról van szó) megismerésével. Savval összeöntve a nátriumkloritot nagyon régóta használják fertőtlenítőszerként Amerikában és Európában is. A nátriumklórit oldat lúg, vagyis igazából lúgosít. Ellenben ha savat öntünk a nátriumklorithoz, akkor klórdioxid keletkezik, ami gáz, és a szaga hasonlít a klórgázra. A klórdioxidról azt tartják, hogy olyan erős oxidálószer, hogy megöl minden mikroorganizmust, kivéve a bélflóra jótékony hatású összetevőit. Ez az a pont, ahol felkeltette az érdeklődésemet ez az anyag, mert nem hiszem el ezt az állítást! Ugyanis, az erős oxidálószerek életellenesek, minden élőt elpusztít, válogatás nélkül. Ha valahol olyan állítással találkozom, ami ellene szól az általam eddig elfogadott elvekkel, akkor nem az az első reakcióm, hogy lepocskondiázzam az írót, hanem megpróbálom megérteni a kérdést, akár az író szempontjából is.

Ebben a pillanatban ott tartok, hogy saját probiotikum mikrobáimat tesztelem a klórdioxidos kezeléssel. Az eddigi próbálkozásaim azt mutatták, hogy igaz lehet az az eredeti állítás, hogy mindent öl, még a számunkra hasznos egysejtű mikrobákat is. De azért még nem török pálcát véglegesen és folytatom a kísérletezést.

Hogy miért a klórdioxidot vizsgálom, nem a nátriumkloritot? A nátriumklorot önmagában egy lúg. Lúgosít, ha savval találkozik. (Ha ezt innánk, tényleg lúgosítanánk! De nem ajánlom, hogy miért, arról később!) A nátriumkloritnak a savval való reakciója után viszont klórdioxid keletkezik! Ez egy oxidáló szer! Ez oxidál! Ez az oxidáló szer öli el a mikrobákat, a parazitákat, ez önmagában életellenes, ezért jó fertőtlenítőszer! A klórdioxid az egyik legkülönösebb oxidálószer csupa kérdőjellel. Kezdődött azzal, hogy a vegyészek nem tudták sokáig megfejteni a szerkezeti képletét. Nem értették, hogy miként lehet egy gázhalmazállapotú szabad gyök ilyen stabil. Végül a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling megfejtette, hogy egy rezonancia állapotú szabadgyökről van szó, ami stabil lehet. Ez a szerkezet azért is fontos, mert teljesen máshogy oxidál, mint az eddig megismert szabadgyökök. A szabad klór majdnem mindennek reagál, ami az élőben található. Úgy fejti ki hatását, hogy klóroz. Mivel még a fenolt is klórozza, ezért vezették be először Amerikában a klórdioxidot az ivóvíz fertőtlenítésére az aktív klór helyett, mert ott sok fenol volt az ivóvízben, ami reagálva a klórral nagyon kellemetlen és ártalmas vegyületet hozott létre az ivóvízben. A hipó egy másik fertőtlenítő, amely szintén az oxidációs képességével fertőtlenít, de az is máshogy. A nátrium-hipoklorid (NaHClO), a hipó, könnyen bomlik, és egy ún. naszcensz , atomos oxigén keletkezik, amelyik egy nagyon agresszív szabadgyök, és ez az atomos oxigén oxidálja a környezetét. Így fejti ki fertőtlenítő hatását. Ebbe a fertőtlenítő családba tartozik még a klórmész. A hatásmechanizmusa megegyezik a hipóval, vagyis atomos oxigén szabadgyökkel oxidál.

A klórdioxidnak tehát egy különleges rezonáns szabadgyöke van, és ez vonja el az elektront, ezzel oxidál. Mielőtt ivóvíz fertőtlenítésre bevetették volna, alapos vizsgálatokon esett át a klórdioxid.

Kimutatták, hogy a szervezetünkben található molekulafajtákkal nem vagy nagyon lassan reagál. Így az is kiderült, hogy a DNS-sel sem lép reakcióba, vagy ha igen, akkor nagyon sok időbe telik.  De mint azt tudjuk, a rák kialakulása néha elég sok időt vesz igénybe, ezért ezt a kérdést nem zárnám le könnyedén. De, mindenesetre bíztató kép is kibontakozhat a klórdioxid alapos vizsgálatai után. Az előzetes, az idáig megtett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ként tartalmazó aminosavakkal mutat jelentékeny reakciót a klórdioxid. Az aminosavak a fehérjék építőkövei, a fehérjeépítés alapfeltétele, hogy legyen elegendő mennyiségű és fajtájú aminosav.

Mikor van szükség a legnagyobb mennyiségű fehérjére? A szaporodásnál és a növekedésnél!

Mikor válnak számunkra veszélyessé a belénk került patogén kórokozó? Ha szaporodása túllép egy határt, és túlzottan beindul a szaporodása és nem lehet időben leállítani! Mikor válnak számunkra veszélyessé a bennünk kialakuló rákos sejtek? Ha kontrollálatlanul szaporodnak, és szaporodási sebességük messze meghaladja a normál sejtekét! Ha valami módon sikerül a kontrollálatlan szaporodást illetve növekedést megállítanunk, akkor legyőzhetjük a bennünk kialakuló fertőzéseket illetve a rákos daganatok növekedését. A fehérjeépítés akadályozása jó eszköz lehet a fertőzéseknél és a ráknál is. Házat építve a kőműveseket figyelve azt vehetjük észre, hogy az idejük jelentős részét a fél tégla készítése teszi ki. Ha nem lenne elég fél tégla, akkor nem tudnánk megépíteni nélkülük a hagyományos formájú házainkat. A fehérjeépítés aminosavakkal történik, ha nem lennének bizonyos típusú aminosavaink, akkor nem lehetne felépíteni a szokásos fehérjéket. Például a ként tartalmazó aminosavak nélkül, teljesen mástípusú élővilág jönne létre! Ha egyáltalán lehetséges lenne?  Ha a klórdioxid szabadgyök tönkreteszi a ként tartalmazó aminosavakat, úgy, hogy azok nem használhatók a fehérjeépítésnél, akkor legnagyobb csapást a bennünk gyorsan szaporodó kórokozókra illetve a bennünk gyorsan növekedő rákos szövetekre mérnénk. Tehát elvileg lehetséges, hogy egy szelektáló fertőtlenítéssel, rombolással, egy szelektált pusztítást végezzünk a számunkra veszélyt hozó túlburjánzások ellen. De ezt a pusztítást csak korlátozott ideig végezhetjük, mert hosszabb ideig alkalmazva, a saját normál sejtjeink szaporodása ellen fordulunk. Az immunrendszerünkben például felhasználásra kerül fiziológiailag is a klórdioxid egyes támadások kivédésénél. Az immunrendszerünk bizonyos sejtjei bizonyos védekező helyzetekben termel klórdioxidot, de csak korlátozott mennyiségben és ideig.

Ahhoz, hogy a klórdioxid vagy egyéb oxidálószereket egyes betegségek ellen felhasználjuk, nagyon sok konkrét klinikai vizsgálat kell, hogy a pontosan alkalmazható protokoll kialakuljon az oxidálószerek használatánál. Oxidációkra szükség van bennünk mind az energianyerő folyamatoknál, mind az immunrendszer védekező mechanizmusainál, de szabályozottan.

A jelenleg érvényes rákelmélet szerint, a rák kialakulásának első momentuma, egy mutáció kialakulása a DNS-ben, amelyet oxidáló szabadgyökök hoznak létre. Ezektől az oxidáló szabadgyököktől redukáló antioxidánsokkal kell védekeznünk. Az egészséges, jó vízkötő (fiatal) sejtjeink nyugalmi állapotukban redukált állapotban vannak. A nagy vízkötő tulajdonságú gélem redukált állapotú, mikor oxidálószereknek teszem ki, például klórdioxidnak, drasztikusan megváltozik a vízkötő képessége, és a gél híg folyadékká válik. Elengedik a rostok a vizet, azt is mondhatnám, hogy a gél megöregedik!

Mint látjuk, a szervezetünkben kényes egyensúly van az oxidáció és redukció között, ha ezt megbontjuk, ha az egyiket a másik rovására fokozzuk, rosszat teszünk! Rövid időre kibillenthető az egyensúly az egyik irányba, de hosszabb távon vigyáznunk kell az egyensúlyra! Ezért nem vagyok híve az oxidáló szerek állandó fogyasztásának vagy az antioxidáns étrend-kiegészítők mértéktelen favorizálásának. A mi életünk kényes egyensúlyon alapszik, semmiből semmi túlzás! Együnk változatosan, sok friss zöldséget és gyümölcsöt, azokban minden szükséges benne van, megfelelő arányban!

Kérdezhetitek, akkor a gélemet, mint étrend-kiegészítőt, miért favorizálom?

A gélem, mint rostpótló, pótolhatatlan! Ugyanúgy, ahogy a tiszta belek és az egészséges bélflóra is pótolhatatlan számunkra! A madarak fészek nélkül nem tudnak szaporodni. A madaraknak, ahhoz, hogy fészket építsenek, apró ágakra van szükségük! A bélflóra mikrobáinak a szaporodásukhoz szintén fészkekre van szükségük, a fészkeket a vastagbelünkben, mi építjük nekik, nem apró ágakból, de apró, vízkötő rostokból. A mikrorostos gél ezeket az apró „ágakat” biztosítja!