2010

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Néhány szó a rostokról és a lúgosításról, avagy hogyan „fejlődik” egy táplálkozáskutató

 

-     Jó, jó, ez mind nagyon szép, de kevés a rost az ajánlott menüdben.

-          Na, ne mond már, itt van a teljes kiőrlésű rozslisztből készült tészta, hát abban nincs elég rost? – kérdezte.

Abban a pillanatban jöttem rá, hogy az emberek, akik nem a rostok kutatásával foglalkoznak, nem tudják igazán, mi a különbség a rost és a rost között. A rozslisztben rengeteg rost van ugyan, de a vastagbelünknek nem igazán ez a típusú rost kell. De hogyan magyarázzam meg, hogy mi a „frankó”? Hogyan mondjam el, hogy a gabonarostok szárazak, nem tudnak annyi vizet magukba szívni, ahelyett, hogy segítenék a bélműködést, szorulást okoznak? Az egyik rost jó a másik nem! Ha a bélflóránk és a széklettünk szempontjából vizsgáljuk a rostokat, akkor meg kell különböztetni őket aszerint, hogy mennyi vizet tudnak magukhoz kötni. Minél több vizet köt magához egy rostfajta, annál jobban szolgálja a vastagbelünkben a tisztítást, a bélflóra-táplálást és a széklet csúszását. Néhány évvel ezelőtt, mikor előadásokat tartottam és megkérdezték tőlem, milyen ételt ajánlanék, mi a legegészségesebb, akkor azt válaszoltam, mint „rostológus”, a rostok kutatója, hogy együnk minél több főzeléket. Akkor csak a vastagbél és a széklet szempontjából vizsgáltam a világot. Miért főzünk? Hogy az ételeinkben lévő rostok emészthetővé váljanak. A főzés folyamán a rostok megduzzadnak, és több vizet kötnek magukhoz. Ez jó a bélflóra vízellátásának, jó a széklet víztartalmának és jó a baktériumos emésztésnek is. A tudásom mai állapotában viszont nem a főzelékeket ajánlom neked. Most úgy érzem, hogy megtaláltam a „frankó” ételt, ami mindenkinek jó. Ezt elmondom neked egy hírlevél sorozatban. Január első felében beindulunk a hírlevelekkel ezen a honlapon.

Egy fejlődéstörténetet még el kell mesélnem, ami bennem zajlott az elmúlt 15 évben. Az Orvosegyetem lángszívű biofizikus kutatójaként az alkáli- és alkáliföldfémek szerepét kutatgattam az izomszövetben. Mint kutató olvasnom kellett arról, mi jelenik meg a világban ezekről a témákról. Már az iskolában bizonyára hallottál róla, hogy mi az a nátronlúg, és mi az a kálilúg. A két legerősebb lúgfajta. A magnézium és a kalcium is két lúgképző, de ezek már gyengébb lúgot képeznek. Ha lúgosításról beszélünk, erről a négy szervetlen kémiai elemről van szó valamilyen formában.  1995-ben olvastam  Dr. Theodore A. Baroody: „Alkalize or Die” (Alkalizálj vagy Meghalsz) című könyvét. (Figyelj oda: nem azt írta, hogy: Lúgosíts vagy Meghalsz!) Tetszett és hatással volt rám a könyv. Ennek hatására Dél-Koreából rendeltem egy ionizáló készüléket, amelyik a vizet szétbontja lúgos és savas vízre. Kísérletezgettem vele csaknem egy éven keresztül, mire rájöttem, hogy a vízbontásos technikának ilyen értelemben nincs semmi értelme, mert a lúgosító képessége a szervezetre igen sekély. De akkor még nem a lúgosítással magával volt gondom, hanem a mértékével. (Mint a kálium kutatójának nem esett még le akkor, hogyha lúgosítani akarok, akkor ne vízzel, hanem magas káliumtartalmú ételekkel lúgosítsam a szervezetünket.) Sokáig aztán elült ez a lúgosítás kampány szép hazánkban. Mígnem néhány évvel ezelőtt egy barátom mutatott nekem valami zöld port, és mellé valami cseppeket, ami „nagyon jó lúgosít és így jó erőben és egészségben élhetünk, mert megszünteti a szervezetünk elsavasodását”. Kapásból azt válaszoltam neki, hogy az a zöld por, nagyon jó, mert tele van káliummal, ami tényleg lúgosít és természetes növényi eredetű, emellett természetes rostokat is tartalmaz. De a cseppeket ne fogyaszd, mert az laboratóriumi eredetű szervetlen kreatúra, és mint ilyen mesterséges táplálék inkább árt, mint használ!

Ekkor jöttem rá, hogy a lúgosítás, mint kitűzendő cél, mennyire magával ragadó. Mert a szervezetünkben felhalmozódó savas salakanyagokat mivel tüntessük el, ha nem lúggal? Ekkor esett le, a kálium kutatójának, hogy nem lúgosítani, hanem alkalizálni kell. Mert mi a gond az étkezésünkben, mi savasít? A finomított szénhidrátok! Miért? Mert kevés bennük a kálium! A kristálycukorban egyáltalán nincs, a lisztben is, és a hántolt rizsben is kevés. Az őrlésnél és hántolásnál rengeteg kálium vész el. A hámozott burgonya is kevés káliumot tartalmaz. Emellett még egyéb gond is van ezekkel a gyorsan felszívódó szénhidrátokkal, mint a cukorral és a keményítővel. Ezekkel a gondokkal a hírleveleimben még részletesen foglalkozom.

A lúgosítás, vagy alkalizálás nagyon fontos, de nem elég, ennél többet kíván a szervezetünk! Baroody is érezte ezt a problémát és betett egy fejezetet a könyvébe, melynek az a címe: „Superior Diet”. A 200 oldalas könyvében csak kettő oldalt szán ennek a megoldásnak. Elvitte őt a lúgosítás heve más irányba. Pedig ez a téma ennél többet érdemelt volna.

Ha csak a lúgosítás elég lenne, akkor ehetnénk mindig húst és ihatnánk mindig húslevest, mert a hús rengeteg káliumot tartalmaz. (A hús a főzés és sütés alatt elveszít káliumot, tehát savasít, de a kolbász biztos nem!) De mindannyian tudjuk, hogy ez nem elég nekünk!

Hírleveleimből megtudod, hogy mit kell enned, hogy egészséges legyél! Regisztrálj hírleveleimre itt!