2011

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Miért van annyi rák? (2.rész)

 

Vincent a tapasztalatai alapján meg azt állítja, hogy a rákos egyének vére lúgos. A bélflórát kutatók azt állítják, hogy a nekünk „jó bélflóra” savas, míg a „rossz” lúgos. A „jó” bélflóra környezete egészséges, míg a „rossz” bélflóra környezetében több gyulladás és rákos burjánzás alakulhat ki.

Ha az elektron-aktivitást (rH2) nézzük, akkor a Wartburg elmélet szerint oxigénhiányos, vagyis antioxidáns környezetben (alacsony rH2) kellene lennie a rákos szöveteknek, míg Vincent szerint a rákosok vérében elektronhiányos, vagyis prooxidáns állapot van.

Látjuk, hogy mind a proton- (savasság) mind az elektronaktivitás szempontjából ellentmondás mutatkozik a rákkal kapcsolatban.

A rákosok vére: lúgos és prooxidáns, a vizelete: savas és antioxidáns

Nagyon valószínűnek látszik, hogy az rH2-értékek a mérvadók a rák szempontjából. Az a fontos, hogy elektronleadó (antioxidáns) vagy elektronfelvevő (prooxidáns) a vér.  Mint láttuk, a savas környezetet adó, szintén fermentáló „jó bélflóra” az antioxidáns tulajdonsága miatt nem engedi a rákot kialakulni. A fermentációnál felszabaduló H+ ionokat a vese aktívan kipumpálja a vizeletbe. A rákosoknál ezért savasodik el a vizelet. Vincent azt találta a pH-rH2 diagramban, hogy a rák kifejlődésével egyre jobban eltávolodik egymástól, átlósan a vér és a vizelet. A vér egyre prooxidánsabb és lúgosabb, míg a vizelet egyre savasabb és antioxidánsabb. Az ábrából az is látszik, hogy a vér ellenállása egyre kisebb, vagyis egyre több az oldott ion benne. A vizelet vezetőképessége viszont csökken. Tehát a vese( H+/Na+ aktív pumpája) a vérbe, Na+ iont,míg  a vizeletbe  H+ iont pumpál. Vagyis a vért alkalizálja (lúgosítja), míg a vizeletet savasítja.

(A következő néhány bekezdésben egy kis biofizikusi „okoskodás” következik, ugord át, ha nem érdekel!)

De mit takar az rH2 változása? (Miért változik az oxidációs képessége a vérnek és a vizeletnek?)

A klasszikus elektrokémia szerint, ha fémelektródát merítünk a tiszta vízbe, akkor nem mérhetünk potenciált, mert nincs a tiszta vízben sem redukáló sem oxidáló összetevő. A tiszta vízbe, ha beleteszünk egy fémelektródát -400 mV feszültséget mérhetünk. Országh József, az elektrokémia professzora, bizonyította, hogy a Vincent professzor által használt rH2-értéknek van értelme és jelentése. Kiszámította a semleges víz rH2-értékét a mért -400 mV alapján, és a semleges víznek 28 rH2-érték jött ki. A semleges, tiszta víznek is van elektronleadó, illetve elektronvezető tulajdonsága, bár nagyon kicsi, de akkor is. A fémelektróda ezt érzékeli. Ha a vizes közeg rH2-értéke 28 fölötti, akkor elektronfelvevő (prooxidáns), ha 28 alatti, akkor elektronleadó (antioxidáns) a vizes közeg.

Kétféle vízszerkezet

Az rH2-érték tehát nem a vízben oldott reduktív és oxidatív alkotók arányának mutatója, hanem a víz szerkezetének kétféle megnyilvánulását takarja a 28 alatti és fölötti értékek. A vízmolekulák hidrogénkötésekkel kapcsolódnak a szomszédjaikhoz. Vagyis egy proton (a hidrogén atom magja) „ugrándozik” két vízmolekula között, ez adja a kötést. Azért írtam, hogy „ugrándozik”, mert a mi időskálánkon nagyon rövid ideig tart egy hidrogénkötés. A víz szerkezetét a hidrogénkötések hálózata határozza meg. A jégben nagyon stabil egységet alkotnak a H-kötések rácsai, míg a folyékony vízben ezek a szerkezeti rácsok nagyon gyorsan változnak, ezért csak femtoszekundumos lézerimpulzusokkal működő spektroszkópokkal „láthatók”.

Félvezetők és a sejtmembránok

A félvezető technikában ismert lyukvezető (P-típusú) H-hidas szerkezet alakul ki a 28 semleges rH2-érték fölött, míg 28 alatt elektronvezető (N-típusú) rácsszerkezete alakul ki a víznek. (Nem keverendő össze a kötött (kocsonya) és a folyékony (húsleves) típusú vízszerkezetekkel, ott a vízmegkötő rostok játsszák a fő szerepet.)

A félvezetők fizikájából ismert az a tény, hogyha a P- és az N-típus találkozik egymással, akkor a határfelületen feszültségkülönbség jön létre. Ha két ilyen víztípus határfelületet képez egymással, akkor ott szintén elektromos feszültség fog létrejönni. Ez a feszültség a poláros zsírsavmolekulákat egy irányba állítja, és létrejöhet egy membránfelszín. A membránfelszín két oldalán ugyanakkor nagyobb feszültségkülönbségek is létrejönnek az egyenlőtlen ioneloszlás miatt. Ezek a feszültségek nem hoznak létre nagy áramokat, vagyis a félvezetők nyelvén szólva: záró irányba vannak kapcsolva.

Miért fontos ilyen tudományos alapokon tárgyalni a vízszerkezetek és a sejtmembrán kapcsolatát?

Mert a membránfelszínek fontos szerepet játszanak a sejtek életében, főleg a táplálkozásnál és az osztódásnál vannak főszerepben. A rákos sejtek életében pedig ennek a két kifejezésnek van kulcsszerepe. A rákos sejtek sokkal többet táplálkoznak és sokkal többet osztódnak, mint a normál sejtek.  Az osztódásnál is és a táplálkozásnál is megváltozik a membránok fluiditása (képlékenysége illetve ridegsége) és az átjárhatósága.  Azt tudjuk, hogy a membrán szilárdságát elsősorban a transzmembrán-potenciál szabja meg.  A kétféle vízszerkezet határfelületén kialakuló potenciálkülönbségeknek valószínűleg fontos szerepe van a sejt osztódásainak szabályozásában, tehát hogy melyik vízszerkezet alakul ki az adott körülmények között, az a sejtek életében meghatározó lehet.

Ha megváltozik a víz szerkezete, megváltozik az elektronleadó-képessége, megváltozik az rH2-értéke. Ha a rákos sejtek körül megváltozik az rH2-értéke a vizes közegnek, más határfelületi potenciálok alakulnak ki, más szilárdságú membránok alakulnak ki, ezáltal megváltozhat a sejt osztódásra való képessége, ami a rákos sejteknél kulcsfontosságú lehet.

(Visszajöhetsz! Innen visszatérek az érthető köznyelvre.)

Vízbe az elektródákkal! Ezek nem csalnak!

Magáról a vízszerkezetekről semmi pontosat nem tudunk, csak annyit tudunk róluk, hogy vannak, és befolyással vannak a környezetükre, illetve a környezetük rájuk. Van viszont egy nagyon érzékeny mérőberendezésünk fém és üvegelektródákkal felszerelve, amelyek homeopatikusan kis koncentrációk mérésére is alkalmasak. (Megkülönbözteti, hogy minden 28 vagy 29 milliomodik vízmolekula „cipel-e” egy extra protont! Lásd pH-mérés. A fémelektróda még ennél is érzékenyebben megméri az extra elektron jelenlétét. Lásd redox-potenciál mérése. A két mérés kombinációja adja az rH2-értéket.)

Az rH2-érték egyszerű értelmezése: jó vagy rossz nekünk az aktuális vizes oldat?

Képzeljük el a következő helyzetet! Van egy vár, amelynek a belsejébe nem látunk be, nem tudjuk ki a kapitány, hányan vannak, hogy élnek együtt? Viszont megtaláltuk a vár egyik titkos kijáratát és figyeljük nagy kitartással. Azt észleljük, hogy bizonyos időközönként egy fehéringes kijön rajta. Mi is fehéringesek vagyunk, tehát megnyugtat, hogy barátok lakják a várat, nem pedig a nekünk ellenséges feketeingesek. Hogy milyen időközönként jön ki egy- egy „kóborló” abból kiszámítható, hogy mennyien vannak, de több információt nem kapunk. Az elektródás mérésekkel körülbelül ennyi okosságot tudunk kicsikarni, de igazából nekünk jelenleg elég annyi, hogy barát vagy ellenség lakja-e a várat? Baráti vagy ellenséges vízszerkezet van-e abban a folyadékban, amit mérünk?

Van egy nagy előnye az elektródáknak, objektívak, nem becsaphatók. Sok mágikus csodát kínálnak manapság eladásra nagy hókusz- pókusszal. Ez után egyszerű a helyzetünk, nézzük meg, hogy a „csoda” milyen hatással van a tiszta vízre. Tegyük be a két elektródát a vízbe, amit megkezeltünk a „csodával”, a mért értékekből számítsuk ki az rH2-értékeket, és megállapíthatjuk ebből, hogy a „csoda” barátot, ellenséget takar vagy csak hókusz-pókusz.

Mérjük a vizeletünket rendszeresen, ha meg akarjuk előzni a rák kialakulását!

A rákos beteg vére és vizelete ketté válik