2011

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Új csodaszer a rák ellen?

 

 Mi a véleményed erről?

Csatoltam egy tanulmányt a Jim Humble-től.

Kedves Ágnes!
Nagyon jó kérdést tettél fel, majd idézni is fogom a honlapomon. A szer nagyon hasonlít a hypóhoz.
Sok szabad gyököt termel, a parazitákat persze, hogy elpusztítja, mert méreg. Én nem enném a rákhoz, mert később biztos rákot okoz ez a sok szabad gyök. Tíz év múlva esetleg máshol jelentkezik a rák.

Kivonatolva ez volt az előzménye a mostani bejegyzésemnek. Ágnes olyan kérdést tett fel, ami több olvasómat is érdekelhet. Ha ezt a szert és hatását az emberi szervezetre jobban kitárgyaljuk, remélem, közelebb kerülünk a méregtelenítés, a Candida és a rák kérdéskörének megértéséhez.

Kezdjük a nátriumklorit (igen, „t” betűvel végződik, nem „d”-vel, vagyis nem konyhasóról van szó) megismerésével. Savval összeöntve a nátriumkloritot nagyon régóta használják fertőtlenítőszerként Amerikában és Európában is. A nátriumklórit oldat lúg, vagyis igazából lúgosít. Ellenben ha savat öntünk a nátriumklorithoz, akkor klórdioxid keletkezik, ami gáz, és a szaga hasonlít a klórgázra. A klórdioxidról azt tartják, hogy olyan erős oxidálószer, hogy megöl minden mikroorganizmust, kivéve a bélflóra jótékony hatású összetevőit. Ez az a pont, ahol felkeltette az érdeklődésemet ez az anyag, mert nem hiszem el ezt az állítást! Ugyanis, az erős oxidálószerek életellenesek, minden élőt elpusztít, válogatás nélkül. Ha valahol olyan állítással találkozom, ami ellene szól az általam eddig elfogadott elvekkel, akkor nem az az első reakcióm, hogy lepocskondiázzam az írót, hanem megpróbálom megérteni a kérdést, akár az író szempontjából is.

Ebben a pillanatban ott tartok, hogy saját probiotikum mikrobáimat tesztelem a klórdioxidos kezeléssel. Az eddigi próbálkozásaim azt mutatták, hogy igaz lehet az az eredeti állítás, hogy mindent öl, még a számunkra hasznos egysejtű mikrobákat is. De azért még nem török pálcát véglegesen és folytatom a kísérletezést.

Hogy miért a klórdioxidot vizsgálom, nem a nátriumkloritot? A nátriumklorot önmagában egy lúg. Lúgosít, ha savval találkozik. (Ha ezt innánk, tényleg lúgosítanánk! De nem ajánlom, hogy miért, arról később!) A nátriumkloritnak a savval való reakciója után viszont klórdioxid keletkezik! Ez egy oxidáló szer! Ez oxidál! Ez az oxidáló szer öli el a mikrobákat, a parazitákat, ez önmagában életellenes, ezért jó fertőtlenítőszer! A klórdioxid az egyik legkülönösebb oxidálószer csupa kérdőjellel. Kezdődött azzal, hogy a vegyészek nem tudták sokáig megfejteni a szerkezeti képletét. Nem értették, hogy miként lehet egy gázhalmazállapotú szabad gyök ilyen stabil. Végül a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling megfejtette, hogy egy rezonancia állapotú szabadgyökről van szó, ami stabil lehet. Ez a szerkezet azért is fontos, mert teljesen máshogy oxidál, mint az eddig megismert szabadgyökök. A szabad klór majdnem mindennek reagál, ami az élőben található. Úgy fejti ki hatását, hogy klóroz. Mivel még a fenolt is klórozza, ezért vezették be először Amerikában a klórdioxidot az ivóvíz fertőtlenítésére az aktív klór helyett, mert ott sok fenol volt az ivóvízben, ami reagálva a klórral nagyon kellemetlen és ártalmas vegyületet hozott létre az ivóvízben. A hipó egy másik fertőtlenítő, amely szintén az oxidációs képességével fertőtlenít, de az is máshogy. A nátrium-hipoklorid (NaHClO), a hipó, könnyen bomlik, és egy ún. naszcensz , atomos oxigén keletkezik, amelyik egy nagyon agresszív szabadgyök, és ez az atomos oxigén oxidálja a környezetét. Így fejti ki fertőtlenítő hatását. Ebbe a fertőtlenítő családba tartozik még a klórmész. A hatásmechanizmusa megegyezik a hipóval, vagyis atomos oxigén szabadgyökkel oxidál.

A klórdioxidnak tehát egy különleges rezonáns szabadgyöke van, és ez vonja el az elektront, ezzel oxidál. Mielőtt ivóvíz fertőtlenítésre bevetették volna, alapos vizsgálatokon esett át a klórdioxid.

Kimutatták, hogy a szervezetünkben található molekulafajtákkal nem vagy nagyon lassan reagál. Így az is kiderült, hogy a DNS-sel sem lép reakcióba, vagy ha igen, akkor nagyon sok időbe telik.  De mint azt tudjuk, a rák kialakulása néha elég sok időt vesz igénybe, ezért ezt a kérdést nem zárnám le könnyedén. De, mindenesetre bíztató kép is kibontakozhat a klórdioxid alapos vizsgálatai után. Az előzetes, az idáig megtett vizsgálatok azt mutatták, hogy a ként tartalmazó aminosavakkal mutat jelentékeny reakciót a klórdioxid. Az aminosavak a fehérjék építőkövei, a fehérjeépítés alapfeltétele, hogy legyen elegendő mennyiségű és fajtájú aminosav.

Mikor van szükség a legnagyobb mennyiségű fehérjére? A szaporodásnál és a növekedésnél!

Mikor válnak számunkra veszélyessé a belénk került patogén kórokozó? Ha szaporodása túllép egy határt, és túlzottan beindul a szaporodása és nem lehet időben leállítani! Mikor válnak számunkra veszélyessé a bennünk kialakuló rákos sejtek? Ha kontrollálatlanul szaporodnak, és szaporodási sebességük messze meghaladja a normál sejtekét! Ha valami módon sikerül a kontrollálatlan szaporodást illetve növekedést megállítanunk, akkor legyőzhetjük a bennünk kialakuló fertőzéseket illetve a rákos daganatok növekedését. A fehérjeépítés akadályozása jó eszköz lehet a fertőzéseknél és a ráknál is. Házat építve a kőműveseket figyelve azt vehetjük észre, hogy az idejük jelentős részét a fél tégla készítése teszi ki. Ha nem lenne elég fél tégla, akkor nem tudnánk megépíteni nélkülük a hagyományos formájú házainkat. A fehérjeépítés aminosavakkal történik, ha nem lennének bizonyos típusú aminosavaink, akkor nem lehetne felépíteni a szokásos fehérjéket. Például a ként tartalmazó aminosavak nélkül, teljesen mástípusú élővilág jönne létre! Ha egyáltalán lehetséges lenne?  Ha a klórdioxid szabadgyök tönkreteszi a ként tartalmazó aminosavakat, úgy, hogy azok nem használhatók a fehérjeépítésnél, akkor legnagyobb csapást a bennünk gyorsan szaporodó kórokozókra illetve a bennünk gyorsan növekedő rákos szövetekre mérnénk. Tehát elvileg lehetséges, hogy egy szelektáló fertőtlenítéssel, rombolással, egy szelektált pusztítást végezzünk a számunkra veszélyt hozó túlburjánzások ellen. De ezt a pusztítást csak korlátozott ideig végezhetjük, mert hosszabb ideig alkalmazva, a saját normál sejtjeink szaporodása ellen fordulunk. Az immunrendszerünkben például felhasználásra kerül fiziológiailag is a klórdioxid egyes támadások kivédésénél. Az immunrendszerünk bizonyos sejtjei bizonyos védekező helyzetekben termel klórdioxidot, de csak korlátozott mennyiségben és ideig.

Ahhoz, hogy a klórdioxid vagy egyéb oxidálószereket egyes betegségek ellen felhasználjuk, nagyon sok konkrét klinikai vizsgálat kell, hogy a pontosan alkalmazható protokoll kialakuljon az oxidálószerek használatánál. Oxidációkra szükség van bennünk mind az energianyerő folyamatoknál, mind az immunrendszer védekező mechanizmusainál, de szabályozottan.

A jelenleg érvényes rákelmélet szerint, a rák kialakulásának első momentuma, egy mutáció kialakulása a DNS-ben, amelyet oxidáló szabadgyökök hoznak létre. Ezektől az oxidáló szabadgyököktől redukáló antioxidánsokkal kell védekeznünk. Az egészséges, jó vízkötő (fiatal) sejtjeink nyugalmi állapotukban redukált állapotban vannak. A nagy vízkötő tulajdonságú gélem redukált állapotú, mikor oxidálószereknek teszem ki, például klórdioxidnak, drasztikusan megváltozik a vízkötő képessége, és a gél híg folyadékká válik. Elengedik a rostok a vizet, azt is mondhatnám, hogy a gél megöregedik!

Mint látjuk, a szervezetünkben kényes egyensúly van az oxidáció és redukció között, ha ezt megbontjuk, ha az egyiket a másik rovására fokozzuk, rosszat teszünk! Rövid időre kibillenthető az egyensúly az egyik irányba, de hosszabb távon vigyáznunk kell az egyensúlyra! Ezért nem vagyok híve az oxidáló szerek állandó fogyasztásának vagy az antioxidáns étrend-kiegészítők mértéktelen favorizálásának. A mi életünk kényes egyensúlyon alapszik, semmiből semmi túlzás! Együnk változatosan, sok friss zöldséget és gyümölcsöt, azokban minden szükséges benne van, megfelelő arányban!

Kérdezhetitek, akkor a gélemet, mint étrend-kiegészítőt, miért favorizálom?

A gélem, mint rostpótló, pótolhatatlan! Ugyanúgy, ahogy a tiszta belek és az egészséges bélflóra is pótolhatatlan számunkra! A madarak fészek nélkül nem tudnak szaporodni. A madaraknak, ahhoz, hogy fészket építsenek, apró ágakra van szükségük! A bélflóra mikrobáinak a szaporodásukhoz szintén fészkekre van szükségük, a fészkeket a vastagbelünkben, mi építjük nekik, nem apró ágakból, de apró, vízkötő rostokból. A mikrorostos gél ezeket az apró „ágakat” biztosítja!