2012

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Miért van egyre több beteg, annak ellenére, hogy fejlődik az orvostudomány?

 

Van-e legjobb probiotikum?

Mikor először beszéltem a mikrorostos gélről egy gasztroenterológus kollégámnak, és a véleményét kérdeztem, azt javasolta, hogy keressek egy probiotikumot, amit be lehet tenni a gélbe, mert akkor nagyon ütős termék lehet belőle.

Nagyon alapos akartam lenni, kipróbáltam rengeteg kereskedelemben kapható probiotikumot tartalmazó terméket, először egyesével, majd összekeverve, hogy a legtöbb fajta törzs legyen benne. Egyszer csak rájöttem, hogy hol hibázott a gondolkodásom. Az általam használt probiotikumok nem életszerűen alkotnak egy közösséget. A kísérleteimben használt probiotikumokra az volt a jellemző, hogy minél több mikrobát, több milliárdot, tartalmazzon egy grammja. Genetikusan (génsebészet) „kiképezték” arra őket, hogy minél jobban ellenálljanak a gyomorsavnak és epesavaknak. Mind domináns mikrobának, vezérnek született, nem az együttműködés volt a fő erősségük.

A probiotikumokat arra a célra találták ki, hogy a bélflóra kipusztult mikrobáit pótolják.  Ilja Mecsnikov, orosz Nobel-díjas biokémikus, a hegyi pásztorok bélflóráját azért kezdte tanulmányozni, mert a hosszú élet titkára volt kíváncsi. Rájött arra, hogy a titok nyitja a vastagbélben lévő bélflórában rejlik. A pásztorok főleg juh és kecske tejéből származó termékekkel táplálkoztak, a bélflórájukat főleg a tejcukrokkal táplálkozó baktériumok alkották. Több törzset beazonosítottak közülük.  Később ezeket a törzseket a tejkutatók mesterséges körülmények között szaporították, majd humán kísérleteket végeztek velük. Az elmúlt évtized alatt egy egész iparág fejlődött ki ezeken az alapokon.  A humán kísérletek eredményeiből arra következtettek, hogy a szájon át bevett baktériumok nagy része elpusztult a bélcsatornában, amíg leért a vastagbélig.  Nem voltak elég alkalmazkodók a szervezetünkhöz.  Tenyésztéssel végül sikerült olyan bifidusz és laktobacilus törzseket kifejleszteni, amelyek túlélték az utat a vastagbélig. Ezekkel a kitenyésztett törzsekkel kísérleteztem én is éveken keresztül. Kudarc kudarcot követett. Miért?

A bennünk lévő bélflóra több száz fajta mikrobát tartalmaz, mindegyik fajtából milliárdnyian vannak. A mikrobák ugyan egyénileg beazonosíthatók, de nem egyénekként élnek, hanem közösségként. A közösség tagjai egymástól függnek, egymást kiegészítik egymás anyagcsere termékeiből élnek. Ilyen közösségek hosszú idő alatt alakultak ki, spontán! Nem lehet kivenni közülük egyetlen egyedet sem és azt várni, hogy az egyedszám növelésével megoldja ugyanazt, mint egy közösség tenné.

Sok összetevős, önszabályozó, spontán rendszereket a tudomány csak a 80-as évek óta vizsgálja. Kaotikus, komplex, fraktális rendszereknek is hívják őket, de igazából nem kaotikusak a szó klasszikus értelmében, mert a matematika nyelvén kezelhetőek. Jómagam is mielőtt elhagytam az orvosi egyetemet „fraktális élettant” oktattam. A biológiai objektumok mind komplex kaotikus rendszerek, amelyek a fraktális matematika nyelvén kezelhetőek. Kedves olvasóm, ne ijedj meg, nem fogok bele az oktatásodba, nem olyan egyszerű megérteni, kicsit el is ment a kedvem tőle pár évvel ezelőtt, mert láttam a diákjaimon, hogy milyen nehézségekbe ütközik a megértése. De annyit el kell mondanom neked, hogy van olyan fogalom, amit úgy hívnak, hogy komplexitás: ennek a lényege az, hogy minél komplexebb, minél összetettebb egy rendszer, amelyben minden résztvevő szoros egymásrautaltságból él, annál adaptívabb, annál jobban tud a körülményekhez alkalmazkodni. (Annál nehezebb eltiporni!) Nagyon fontos, hogy az ilyen önszerveződő közösségek nem felsőbb parancsra szerveződnek, hanem spontán alakulnak ki bizonyos alapparancsokból, amelyek nem felsőbb parancsok, hanem a szomszédok egymáshoz kapcsolódásainak nagyon egyszerű szabályai. Ezekben a közösségekben abszolút demokrácia uralkodik, minden összetevő csak a szomszédjához alkalmazkodik, itt nincs felsőbbrendű vezető, nincs dominancia. Igaz, hogy a jól és stabilan működő közösségek kialakulása hosszabb időt vesz igénybe, éppen azért, mert spontánul, önszerveződő módon visszacsatolások sokaságán keresztül fejlődik ki.

A bélflóra mikrobái is egy ilyen komplex önszabályozó közösség, de egy egyedi közösség, mert nemcsak egymással élnek szimbiózisban, hanem velünk is, a bennünket alkotó milliárdnyi sejteknek is szüksége van az általuk megemésztett anyagokra. Nemcsak egymást táplálják, hanem bennünket is. Szétszakíthatatlan kötelékben élünk egymással! A mikrobák közösségeit kolóniáknak, kultúráknak nevezik. Ha csak az egyik mikrobát erősítenénk, a többit nem, akkor a domináns összetevő terméke felhalmozódna, mert a következő kultúra relatív satnyasága miatt nem tudná feldolgozni a domináns produktumát. A multikulturális közösség helyett kialakulna egy monokulturális közösség (flóra), amely a túlzottan felhalmozódó anyagaival károsak lennének. Az emberi faj egy-kétszer százezer éves, ezen idő alatt stabilizálódtunk biokémiailag. Kialakult bennünk az, hogy a szőlőcukrot és a keton testeket tudjuk felhasználni alap üzemanyagként. Vagyis kétféle anyagcserét tudunk folytatni. A velünk szimbiózisban élő bélflóra már sokkal változékonyabb. Másfajta bélflóra alakul ki a hegyi pásztorokban, az eszkimókban, az indiaiakban, a távol keletiekben, stb. Még egyetlen ember életében is változhat a bélflóra összetétele, attól függően, hogyan változik az étrendje. Megfigyeléseim szerint addig nincs baj az egészségünkkel, míg a bélflóra legalább ötféle alaptörzsből áll, minden törzsnek viszont számos fajbéli képviselője lehet. (Erről az „ötös fogatról” majd később és máshol!)

A bennünk kialakult sok összetevős, nagy alkalmazkodóképességgel rendelkező, egymást és minket segítő bélflóra közösséget CSC probiotikumoknak nevezem. CSC angol betűszó C: complexing (komplexizáló, komplexitást fenntartó); S: symbiotic (szimbiózisban élő); C: colonies (kolóniák, kultúrák).  DCSC kolóniáknak nevezem azokat a mikroba fajokat, amelyek agresszívan dominánsak, és lerombolják a komplexitást. DCSC: Decomplexing Symbiotic Colonies. A szimbiózis azért maradhat meg, mert ezek a kolóniák is megtalálják azokat a gazdasejteket, amelyekkel szimbiózisban élhetnek, de ezek a gazdasejtek már nem tekinthetők egészségesnek, mert degenerálódniuk kell, hogy fennmaradhassanak az egyoldalú környezeti helyzet miatt.

Akkor kezdődnek a bajok az egészségünkkel, mikor a multi kolóniás bélflóra összetétel helyett, valami miatt, akár antibiotikumos kezelés, akár egysíkú étrend miatt, egy-vagy két összetevős kolóniák kezdenek kialakulni. A jó sok összetevős (CSC) bélflórát nagyon nehéz legyengíteni, de kitartó munkával lehetséges. Ha legyengülnek bennünk a kooperatívan együttműködő mikrobák, akkor a legesélyesebb DCSC mikroba a Candida albicans.

Saját rákelméletem

Dr. Tullio Simoncininek van egy rákelmélete, amely nekem bizonyos szempontból tetszett, de önmagában nem győzött meg. Röviden azt mondja: hogy a rák nem más mintegy gomba, speciálisan a Candida albicans maga a rák. Jómagam azt mondom, hogy az agresszív, domináns rákos sejtek szimbiózisban vannak az agresszív, domináns Candida gomba kolóniával.  Egymást támogatva, de más sejteket nem engedve a tápanyagokhoz, uralják az általuk elfoglalt területeket. Egymással szimbiózisban egymást támogatja a két hasonlóan agresszív sejttípus. De előzményként ott kell lennie a CSC multikulturális bélflóra degenerációjának, miként az DCSC monokulturálissá (Candida) válik.

Komplexitást növelő önszerveződések a társadalomban (akit csak az egészség érdekel, az ezt a 2 részt kihagyhatja)

A fraktális, önszerveződő rendszerekben van egy különlegesség: az összefüggések és a struktúrák önmagukat másolják: ami kicsi méretekben megtalálható az a nagy méretekben is meg lesz! A bélflóránk mikrobái hasonlóan szerveződnek, mint a mi szervezetünkben a sejtek szövetekké és szervekké. Az emberek közösségei hasonlóan szerveződnek spontán, mint a bennünk lévő egysejtűek. Ez így leírva nagyon meredeknek hangzik, de nézzünk meg a gyakorlatban a jelentését. Vizsgáljunk meg először egy vadászó állati közösséget. Nem tudnak beszélni ezért a vadászat alatt a mozgásukkal kommunikálnak. Háromféle szerep van ekkor a közösségben, egyik a gyors lábú kerítő, egy bátor és ügyes, erős állkapcsú elkapó és a falka többi tagja terelő.

A vadászó emberi közösségeknél már többféle munkamegosztás létezett, mert a beszéddel bonyolultabb információkat lehetett átadni. Az emberi közösségek komplexitása tovább növekedett a faluközösségekkel, majd a városi közösségekben rengeteg szakmai specializálódás és differenciálódás jött létre. A jól működő multi funkciós emberi közösségeket ugyanúgy lehet jellemezni, mint a bélflóránknál említett CSC mikrobákat. Komplexebben működnek ezért ellenállóbak, mint a külön álló egyének szimpla halmaza. Kolóniát, strukturált közösséget alkotnak, egymástól hasonló elvárásokkal. A közösség tagjai egyenrangúak, egymás mellé rendelten.

A bajok akkor kezdődtek, mikor kevéssé vált a vadászterület, ekkor vezérek és fegyveresek kellettek. Ekkor egy olyan vezér, aki a saját érdekeit előbbre tartotta a közösségi érdekeknél szétverhette az addig jó kooperációban működő egységet. Mióta ismerem a komplexitás növelésének jelentőségét, azóta támogatom az EU-ba való belépésünket, természetesen csomó elhibázott gondolat és gyakorlat lát napvilágot ezen a téren. A multikulturális közösségekben nagyon fontos az egymás tisztelete és megbecsülése, mert csak akkor fog jól működni egy CSC (komplexitást növelő, együtt élő, egymást erősítő kultúrák) közösség, ha mindenki „önmagát”, önmaga képességeit, adja, nem pedig elvesztve saját arcukat egymásba olvadnak a „nagy olvasztó tégelyben”. Ahhoz, hogy az országok közötti közösségek jól működjenek, meg kellene tanulni, hogy mi a különbség a patriotizmus és a nacionalizmus között. A patrióták önmagukat erősítik, de nem a másik rovására. Nem egymás kritikusainak kell lennünk, hanem egymás tiszteletét kell megtanulnunk az egymásrautaltságunk miatt.

Mi hiányzik belőlünk, hogy jó közösségeket építhessünk?

Mint már említettem, a spontán kialakuló közösségeket összetartó erő nagyon egyszerű információk, melyek irányt szabnak abban, hogy az egymáshoz való igazodás hogy működjön. A közösségeket nem fizikai jellegű gravitáció tartja egyben, hanem szellemi, lelki eredetű érzések és gondolatok. Az elmúlt évtizedekben nagyon elterjedt az anyagi jellegű szemlélet, amely azt a képzetet támasztja, hogy minden jelenség megmagyarázható molekulárisan, anyagi részecskék egymásra hatásai által. A szeretet, a jóság, a megbecsülés, a tisztelet, a tolerancia, az alázat egyik sem anyagi természetű, mégis létező és ható entitás. A spontán közösségek struktúrái pedig csak ezen egyszerű lelki tényezők (aktorok vagy dimenziók) mentén alakulhatnak ki. A felsorolt lelki érzések egyike sem racionális, csak kárunk lehet belőle anyagilag, akkor mégis miért „éri meg”? Mert különben individuumok maradunk, érzelemmentes pénzemberek, vagyis egyszerű számológépek, amiben semmi „jó” nincs! (Mert a „jóság” egy lelki fogalom.)

Az elmúlt évtizedekben két nagyvezér dominanciája pusztította Európa közösségeit: Hitler fajelmélete és Sztálin ateizmusa vágott Európa szívébe nagy tőrt. Azóta zsidózunk, cigányozunk, kölcsönösen nem bízunk egymásban, azóta van gyűlölet a papokkal szemben. Ezek mind a komplexitás növelése ellen dolgoznak, hasonlóan, mint a Candida a komplex bélflórával szemben. Azóta szaporodnak a vallásellenes nagyokosok is, akik mind racionális érveket sorakoztatnak fel az egyébként irracionális érzésekkel szemben. Az okosság, a racionalitás, az észérvek csak az anyagi dimenziókban használható, például a matematika, fizika kémia, biológia világában. Az élőlények viselkedését nem lehet 3+1 dimenzióban leírni. Minden egyes egyénhez további lelki dimenziókat kell rendelni, hogy megértsük őket, például a közösségek spontán kialakulásaiban. Racionális alapokon nem szabadna egyetlen vallási közösséget sem kritizálni! Az „okosok” azt szokták mondani:” a buták gyülekezete”, ezek szerint az okosság manapság a legnagyobb érték. Például a „jóság”: „hülyeség”! Gondoljuk meg, hová vezet ez a szemlélet!

CSC PRO technológia

Végre sikerült a gél gyártásában egy olyan új technológiát kifejlesztenem, amely adaptív, ellenálló, spontán mikroba közösségeket használ fel. A gélben lévő mikrobák egymást választják ki hosszú „előnevelési idő” alatt. A gélben lévő mikrobák nem hasonlítanak az üzletekben kapható probiotikumokhoz, abban sem hogy önszerveződő közösségekben élnek, de abban sem, hogy nem a tejcukrot emésztő lactobacillus és bifidusz törzseket tartalmazzák. A gélben lévő CSC PRObiotikus törzsek a répa-, nád- és a keményítőből nyert egyszerű cukrokat is lebontják, de lebontják az alkoholt is. Ez a nagy alkalmazkodóképességet mutató törzstenyészet lehetetlenné teszi a Candida szaporodását, mivel eleszi előle a legmegfelelőbb táplálékát, az egyszerű cukrokat. A legújabb CSC PRO technológiával készült gélünk képes megtörni a dominanciára törő Candidát!

A legújabb CSC PRO technológiával készült géljeinken megtalálható lesz egy holografikus címke a CSC PRO jelzéssel.