2012

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

A keményítőmentes kenyérről és a cukornélküli lekvárról

Ez hozzájárul a cukorbetegség kialakulásához, elhízást okoz, táplálja a rákot és a Candidát. A keményítő is hamar cukorrá alakul bennünk és ugyanott vagyunk, mint a cukorfogyasztás esetében. Ráadásul a keményítő a gyomorban csirizes ragasztóanyagot képez, megköti a gyomorsavat és így gátolja a fehérje emésztését. Ugyanakkor a gyomorsavszint csökkentésével a keményítő előidézi azt az állapotot, melynek következtében az alacsony savszint miatt életben maradó élesztőgombák már a gyomorban elkezdik az erjedéses folyamatokat, égő fájdalmat, puffadást okozva.

Mindez megítélésem szerint nyilvánvalóvá teszi, hogy az egészséges táplálkozással nem egyeztethető össze a cukor és egyéb, magas cukortartalmú édességek fogyasztása, valamint a jelentős mértékben keményítőtartalmú tésztáknak és kenyereknek szintén tiltólistán a helyük.

Gyerekkorom óta nagyon szeretem a finom lekvárokat és a friss, ropogós kenyereket, így majdnem a szívem szakadt, amikor arra a következtetésre jutottam, hogy nem szabad a magas cukortartalmú lekvárt és a magas keményítőtartalmú kenyeret fogyasztanom, ha egészséges szeretnék maradni.

Árgus szemekkel és a füleimet hegyezve figyeltem minden olyan hírre, amelyek szerint lehet valamilyen megoldást találni, ami feloldást kínál a lekvár- és kenyérfogyasztás tilalmára. Az elmúlt héten szerencsével jártam: két olyan információt is hallottam, mely reményt adott.

Dédanyáink házikenyere keményítőmentes volt?

Egy barátom azt kérdezte tőlem, tudom-e, hogy régen, miután a kemencében megsütötték a kenyeret, akkor utána 24 óráig nem volt szabad hozzányúlni! Miért?  - érdeklődtem. Azért, mert ez idő alatt olyan erjedéses folyamatok zajlottak le a kenyérben, amelyek csökkentették a keményítőtartalmát.

Erről még nem hallottam, de az óta is töprengek: végül is nincs kizárva! Kissrác koromban sokat voltam falun és már akkor is nagyon szerettem a házi készítésű kenyeret. Arra emlékszem, hogy nagyon vastag héja volt és a belseje barnábbnak tűnt, mint a boltban kapható fehérkenyéré, ugyanakkor egy hétig is friss maradt, nem morzsálódott, nem lett ragadós. Mi gyerekek, persze, az egy hetes kenyeret kevésbé szerettük, nem morzsálódott ugyan, de savanyúbb volt, mint frissen, ropogósan.

Visszaidézve a hajdani emlékeket, most már tudom, hogy ez igazolja: erjedéses folyamatok zajlottak a kenyérben, élesztőgombák emésztették a kenyérben maradt keményítőt. A gabona magvak belső része, a sikérje, sok keményítőt tartalmaz, a magnak az az energiaraktára. Ha a mag vizes közegbe kerül melegebb helyen, akkor csírázik és a magban lévő keményítőt enzimek elkezdik átalakítani olyan anyagokká, amelyeket magába építve a kis növény növekedhet.

Tehát a keményítő átalakításához enzimek kellenek.

Kevés olyan élesztőgomba van, amelyik képes direkt módon lebontani a keményítőt, de olyanok léteznek, amelyek a megpörkölődött keményítőt erjeszteni tudják. A pörkölés folyamán a keményítőből sok olyan oligoszaharid, úgynevezett prebiotikum keletkezik, amelyet a cukorbontó egysejtűek már szívesen és jól hasznosítanak.

Mint tudjuk, a sör olyan alkoholos erjedési folyamat eredménye, amelynek során az árpát megpörkölik, és azt erjesztik el sörélesztők, miközben alkoholt és egyéb anyagokat termelnek. A bor és a pálinka is erjedéses folyamatoknak a következménye, de esetükben nincs pörkölés, mert a gyümölcsök, így a szőlő is, szőlőcukrot termelnek, amiket minden élesztőgomba képes erjeszteni.

A vastaghéjú házikenyérre visszatérve: a nagy vekniknek, hogy jól átsüljenek, és ropogós héjúak legyenek, bizonyára sokáig és magas hőfokon kellett a kemencében lenniük, s ez jelentős pörkölődést is jelentett. S ott, a kenyér tésztájának kelesztéséhez elengedhetetlenül szükséges len abroszokban a prebiotikumokban gazdag kenyérhéjon gyorsan elszaporodhattak azok az élesztőgombák, amelyek a kenyérgyártás során fontos szerepet tölthetnek be.

Úgy, hogy a magam részéről elképzelhetőnek tartom: olyan utóerjedések történhetnek a házikenyérben, amelyek csökkenthetik a keményítőtartalmát.

Tervbe vettem, hogy ezután jódtinktúrával a kezemben járom a kenyérlelőhelyeket és mindenhol megvizsgálom, milyen az ottani termékek keményítőtartalma. Középiskolás kémiai tanulmányaimból ugyanis emlékszem rá, hogy jódtinktúrával lehet keményítőtartalmat kimutatni. Minél több a keményítő, annál kékebbre festi a jódtinktúracsepp a vizsgált helyet. Ha van kedvetek, s vállalkoztok rá, segítsetek ebben a nem szokványos kutatásban és írjátok meg, hogy találtatok-e olyan kenyeret, amelyik alig festődött meg a jódcseppek nyomán.

Főzhetünk-e cukormentesen is lekvárt?

Cukrot – ráadásul sokat - nemcsak az édesszájúak kedvéért tesznek a lekvárba, hanem elsősorban a tartósítás miatt. A sok cukor vizet von el a gyümölcsöktől, így vízhiány lép fel a lekvárban. A víz pedig az élőlények elsődleges szükséglete, nélküle nem tud szaporodni egyetlen élőlény sem. Így azok az egysejtűek sem, amelyek a – miután belekerültek – a lekvár későbbi romlását okoznák.  A hosszabb főzés is okoz vízhiányt a párolgás következtében. A lekvár, relatív vízhiányos állapota miatt kissé sűrűbb állagú és kenhetőbb lesz.

Hallottam egy rádióműsort a napokban, amely nagyon felvillanyozott. Azt fejtegette valaki, hogy a tartósításhoz elegendő a gyümölcsök egyszeri felforralása, és ha ezután az egyszeri felforralás után nagyon gondosan járunk el, s még forrón tesszük üvegbe a lekvárt, gyorsan lezárjuk, majd az egészet a feje tetejére fordítjuk, akkor nem szükséges cukrot tenni a lekvárunkba! A sűrűségét, a kívánt állagot pedig gélesítéssel, növényi eredetű pektin felhasználásával érjük el.

Ugyanis a hő elpusztítja azokat az egysejtűeket, amelyek később a romlást okoznák. Ha forraljuk 5-10 percig a lekvárt, akkor a kártékony mikrobák elpusztulnak. A levegőben állandóan jelen vannak a romlást is okozó apró élőlények, ezért arra is vigyázni kell, hogy a lekvár főzése alatt az üvegbe se kerüljenek be. Emiatt csak néhány üveget töltsünk meg lekvárral és gyorsan zárjuk le. Felfordítani is azért kell, hogy az edény azon részét is tegyük ki a forróságnak, amelyik nem érintkezik a feltöltésnél a forró lekvárral. Tíz perc után akár talpra is állíthatjuk a lekváros üvegeket.

A rádióműsor végén még kiderült, hogy konkrét befőzési recepteket is találunk a lekvaroshaz.hu című honlapon. Ezúton is gratulálok a jó ötletért!