2012

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Miért élet-halál kérdése a rostos táplálkozás?

 

A jelen írásomban megpróbálom megvilágítani, hogy miért olyan jók a rostok nekünk, abból az irányból megközelítve, hogy mi is történik a rostokkal bennünk?

„Minden szentnek maga felé fordul a keze!”- szokták mondani. Ez igaz is! De természetes is. Mióta feltaláltam a Mikrorostos Gél-t, azóta jómagam is nagyobb elánnal támogatom a fokozottabb rostfogyasztást. De nem csak azért, hogy nagyobb nyereséget kaszáljak, hanem azért is, mert a találmányom gyakorlati kérdéseinek megoldása közben tudományosan is jobban le kellett magam ásni a rostos táplálkozás elmélet mélységeibe, így mintegy szakértője lettem e területnek. Amellett jobban is tudtam érvelni saját portékám mellett.

Ami a hírleveleimből és a Mikrorostos Gél Használati utasításából is kimaradt ez idáig!

Mióta forgalomban van a MIkrorostos Gél, a kezdő fogyasztói a gélnek számtalanszor felteszik azt a kérdést, hogy miért okoz náluk székrekedést a gél fogyasztása, pedig beszedték a napi három evőkanállal? Ilyenkor újra meg újra el kellett ismételnem, hogy a gél első fogyasztásakor lassan szabad csak emelni a napi rostbevitelt, csak három-négy hét alatt szabad eljutni a napi 3 evőkanálig. Ez valami miatt kimaradt a Mikrorostos Gél Használati utasításából. Most megpróbálom megmagyarázni az okát ennek a gyakorlatnak, így talán könnyebben megjegyezhető lesz.

A táplálkozáskutatók nem csak a napi vitaminbeviteleket számolták ki, hanem a napi rostbevitelt is. A számításaik szerint egy átlagos súlyú átlagos életet élő embernek napi 30-40 gramm rostra van szüksége. Azt nem részletezik, hogy ebből mennyi vízben oldható rost, mennyi nem, aztán mennyi emészthető, mennyi nem. Eddigi írásaimban a főleg a rostok víztartalmával foglalkoztam, mert az volt az észrevételem, hogy minél több vizet tud kötni egy rostfajta, annál jobban tisztítja a bélfalakat, és annál több éltető vizet ad a bélflóra mikrobáinak. A rostok emészthetőségével nem foglalkoztam, mert úgy gondoltam, hogy azt mások, a prebiotikumokkal, oligoszaharidokkal foglalkozók kellőképpen elmondták. De helytelenül tettem, mert a rostok összes szerepét együtt kellett volna tárgyalni, mert csak akkor érthetőek meg, hogy milyen sokoldalú, milyen komplex a rostok hatása, és miért lehet hosszú felsorolásokat tenni a rostos táplálkozás előnyeinek felsorolásánál.

Jómagam is abba a hibába estem, hogy a vastagbélben történő mikrobiális emésztést felosztottam független területekre, a könnyebb tudományos megismerés érdekében, ugyanakkor a tudományosság vélt oltárán feláldoztam a téma természetes lényegét és egyszerűségét.

A bélflóra témájának tudományos megközelítése: vannak probiotikumok, amely szó a bélben élő jótékony mikroorganizmusokat jelenti, prebiotikumok, ami a jótékony mikroorganizmusok táplálékait jelenti. Ezt, jómagam, a tudományosság fokozása érdekében megtoldottam a primbiotikum szó bevezetésével, ami a bélben szaporodó jótékony mikroorganizmusok innivalóját jelentik. Ahelyett, hogy a hétköznapi olvasó megértette volna a beleinkben zajló folyamatokat, benne az jött le, hogy úgy, mint a vitaminokat, az ezeket a dolgokat tartalmazó készítményeket vásárolja meg, és fogyassza!

A bélflóra témájának köznapi megközelítése: A jótékony bélflóra mikroorganizmusai rostokkal táplálkoznak!

Ekkor, igaz, hogy el kell mondani, hogy legtöbb rostforrásnak van ehető és nem ehető része és ezeknek az aránya a különféle rostokban változó. (És az „ehető” a mikroorganizmusok számára ehető-t jelent.) Ezen kívül vannak vizet kötő és kevésbé kötő rostok, amelyek a bélflóra vízellátásában játszanak, vagy nem játszanak szerepet.

De meseszerűen is meg lehet közelíteni a bélflóra életének megértését.

Ha azt mondom, hogy az emésztőrendszerünkben egy ökorendszer (ecosystem) található, akkor ez nagyon tudományos megközelítésnek hangzik. De jómagam egy meseszerű megközelítésként kezelem.

Képzeljünk el egy erdőt patakkal, sok fával, fűvel, aljnövényzettel, állattal, bogárral, hüllőkkel, halakkal. Ha elég nagy az erdő és elég sokféle fa és fű nő benne, akkor nagyon sok és sokféle állatot tud ellátni étellel, itallal. Vegyünk egyetlen állatot, mondjuk az őzikét, neki csak friss fű és friss ágak valamint friss iható víz kell, és teljes a boldogsága. A vaddisznónak és a szarvasbogárnak teljesen más dolgok kellenek az erdő adta lehetőségekből, de ők is jól élnek, ha egészséges az ERDŐ, ami az egységét adja az egésznek. A magyar nyelv jól visszaadja a lényeget: akkor van egészség, ha az egész egy (séges). Az erdő egy ökorendszer, amelyben a fűk, fák és aljnövényzet és vízforrás adják az alapot és ebbe települhetnek be a különféle állatok, amelyek az erdőben található viszonyokat kedvelik.

A béltartalom is egy ökorendszer, amelyben a rostok teremtik meg azokat a viszonyokat (mint az erdőben a fák és a füvek, és aljnövényzetek) amelyeket a betelepülő mikroorganizmusok szeretnek. Egészséges bélflóra rostok nélkül elképzelhetetlen. Ha maradunk az őzike példájánál, akkor a rostok nélküli bélflóra regenerálás, olyan lenne, mint az őzikék betelepítése az állatkert rácsai közé. Az őzikéket csak állandó állatorvosi felügyelet mellet lehetne életben tartani, mert állandóan betegek lennének antibiotikumok és vitaminok, ásványi sók utánpótlása nélkül. Az egészséges erdőben az őzikék nem hontalanok és nem is betegek. Most már értitek, miért nem javaslom a pro- és prebiotikumok fogyasztását, rostpótlás nélkül. Sokan azt hitték, hogy azért ajánlom állandóan bélflóra regenerálás első pontjaként a Mikrorostos Gélt, hogy csak a magamét dicsérjem. A probiotikumok pótlásánál van még egy probléma. A legjobb probiotikum készítmények is csak néhány mesterségesen összegyűjtött mikroorganizmust tartalmaznak, ez olyan, mint az erdőbe csak őzeket és szarvasokat telepítenénk, jó sokat, ezek egymás elől ennék el a friss hajtásokat, és rövid időn belül éhen maradnának.

A Mikrorostos Gél egy ökorendszer, vannak benne mikroorganizmusok, inni és ennivalók. Önmagában egy teljes egész. De emellett befogadó, minden olyan mikroorganizmust befogad az egységébe, amelyek ezt a környezetet kedvelik. Az a furcsaság történik ebben a természetes közösségben, hogy valamennyi velünk szimbiózisban élő, jótékony mikroorganizmus szereti a gélem által nyújtott környezetet.

Ez a Mikrorostos Gél sikerének titka!

Annak tudatában, hogy a Mikrorostos Gél egy ökorendszer, már könnyebb értelmezni azt a kérdést, hogy miért nem szabad hirtelen nagy mennyiségű géllel kezdeni a bélflóra regenerálását.

A vásárolható Mikrorostos Gél az eredeti formájában csak kisszámú mikroorganizmust tartalmaz. (Az erdőben kevés a betelepült állat. Az erdő nincs még benépesítve. Az erdő csak akkor válik ökorendszerré, ha benépesítik az állatok.) Ha a bélcsatornába hirtelen sok Mikrorostos Gél kerül, akkor az, félig-meddig élettelen ágas-bogas akadályt jelent a béltartalomban. Nem tud hirtelen felszaporodni annyi mikroorganizmus, amelyek feldolgoznák a nagy mennyiségű rostot. Nincs annyi mikroba még, hogy elfogyasszák az ehető rosttöredékeket, prebiotikumokat (friss hajtásokat). Egy emészthetetlen „katymaz” alakul ki, ami inkább dugó, mint élő motor a bélcsatornában.

Ellenben, ha lassan növeljük a bevitt gél mennyiségét, van idejük a mikroorganizmusoknak alkalmazkodni és elszaporodni, úgy hogy benépesítsék a gélben lévő rostos állományt, ekkor a bevitt és benépesített gél igazi „élő motorként” működik a bélcsatornában, és segít a bakteriális emésztés és a bélflóra helyreállításának a beindításában.