2012

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

A huncut Hunza-titok

Volt egy néhai barátom, aki annyira hitt a barack csodaerejében, hogy vett néhány mázsa barackmagot, naponta feltört valamennyit és megette. Nála nem jött a csoda, mert rá egy évre, hogy láttam az udvarán a barackmag-halmokat, eltemettük.

Ez a molekula-szemlélet a gyógyszerkutatóktól ered. Ők mindig a leghatékonyabb molekulákat keresik. A gyógyszerek mind olyan molekulákat tartalmaznak, melyektől a gyógyulást várják a betegek. Sajnos a molekulák hatása csak rövid távú hatás. Az egészség és a hosszú élet titka magasabb szervezettségű szinten található. Ne a csodamolekulákat keressük az ételeinkben és italainkban! Azt igenis nézzük, hogy mit eszünk és mit iszunk, de leginkább az elkészítés módját nézzük, nem a molekuláris összetételét!

Vannak mások, akik megint máshogy gondolkodva azt nézik, hogy mi nincs az étrendjükben, így arra a következtetésre jutnak, hogy a Hunzák azért élnek sokáig, mert nem esznek húst. Indiában sem esznek húst, mégsem olyan magas az átlag-életkor.

Amit viszont észre kell venni, hogy nem főzik és nem sütik az ételeiket. Vagyis nyers koszton élnek. Maximum a Napon enyhén aszalják a télre eltett ételeiket. Aki jelentkezett a Hírleveleimre, az a 10. Hírlevelemben olvashatta, hogy a nyers ételek két olyan enzimet tartalmaz, amelyek a leghatékonyabb antioxidáns tulajdonságúak. A leghatékonyabban pusztítják az öregedést és a rákot okozó szabad gyököket. Még azt is kimutattuk, hogy a mély-fagyasztás és azt követően egy 40 fok alatti szárítás sem roncsolta szét ezeket az enzimeket. Látszólag most ellentmondásba keveredtem önmagammal, mert akkor mégiscsak a molekuláris szinten kell keresni a hosszú élet titkát. Az enzimek igaz, hogy óriásmolekulák, de molekulák! Az enzimek nagy szervezettségű szerves molekulák, nagyon érzékenyek a környezetükre, ha nem a megfelelő környezetbe kerülnek, akkor nem működnek. Ha kapszulákba tesszük a kataláz- és a szuperoxid dizmutáz enzimeket, soha nem fogunk olyan hatást elérni, mint mikor élő környezetében maradtak. Már említettem a probiotikum kapszulákat, azokkal is hasonló a gondom, nagyon kicsi a hatékonyságuk, mert nincsenek az élő környezetükben!

Az élő gélekről már írtam a kettővel ezelőtti blog bejegyzésemben. Az élő rendszerben nagyon fontos szereppel bír az élő sejtekben lévő víz. Az élő sejtek belsejében lévő vízstruktúra nagyobb szervezettségű, rendezettebb. Az élő anyag szárítását csak addig a pontig lehet veszteség nélkül folytatni, amíg a vízstruktúra nem veszíti el a rendezettségét. Ha a szárításnál megőrizzük a rendezettséget, akkor megmarad a „nyers étel” ereje. A titok pedig a sok „nyers” vagy ahhoz közeli ételben van. Az ételekben lévő rosttartalomhoz kötődik a víztartalom. A rostok szervezik és őrzik a kötött, rendezett víz struktúráját. A dinnyét, almát, körtét nem tudnánk a Napon olyan kiválóan megaszalni, mivel nincs annyi rost bennük, és a kritikusnál több vizet veszítenének. A Hunza-völgyben a kajszibaracknak ideális a termőhelye, de ha például a szilvának lenne ilyen kiváló a hely, akkor az is helyettesíthetné a kajszit.

Van még egy titok abban a huncut Hunza-völgyben. (Ha nyelvész lennék, megvizsgálnám a „huncut” szavunk eredetét!) Az ivóvizük! Fehér színű gleccser-víz! Az ott járt kutatók azt mondják, hogy magas az ásványi anyagtartalma ennek a víznek. A gleccser vizeknek nagyon alacsony az oldott ásványi anyagtartama. Nem élnének sokáig a Hunzák, ha magas oldott sótartalmú vizet innának. A magas oldott sótartalmú gyógyvizeket kivéve, nem ajánlom a magas sótartalmat ivóvízben. Ozmotikus hatásával nagyon kiszárítana bennünket. Ellenben oldatlan állapotban nagyon hasznos lehet az ivóvízben lévő ásványi só. Mi a különbség a kettő között? Ha a vízben oldott állapotban van az ásványi só, akkor az azt jelenti, hogy molekuláris szinten oldja a víz a sókat ionokká, és ionos állapotban vannak jelen az ásványi sók. Ha viszont a víz molekulák nem tudják oldani az ásványi anyagot, akkor kisebb darabokban marad. Mikroszkopikus méretű szemcsék találhatók a vízben. Ezek a szemcsék szórják a vízen áthaladó fényt, ezért fehér színű. Ha ionosan oldott sóoldatot vizsgálunk, akkor még a telített sóoldat sem szórja a fényt, vagyis átlátszó. A szemcsék nem okoznak ozmotikus nyomást, így nem vonnak el tőlünk vizet, ha isszuk. Sőt kiváló felületet nyújthat a béltartalomban, hasonlóan a rostokhoz, hogy a bélflóra mikroorganizmusai stabil helyet találjanak maguknak a szaporodásukhoz. Mikor egy kisebb nép talál egy olyan helyet, ahol erdő van, mező van, patak van, akkor létrehoz egy faluközösséget, mert ott jó az életfeltétel. A bélflóra mikrobái is hasonlóan viselkednek, kell nekik egy hely, ahol szaporodhatnak.

Nagyon felkeltette ez a Hunza-titok az én fantáziámat is. Ha addig élek is, el fogok oda utazni, és megvizsgálom a vizüket, milyen oldatlan ásványokat tartalmaz.

De azt még egyszer elmondom nem a vízben önmagában és nem a kajsziban önmagában van a titok. Hanem úgy együtt, a hegyi sokmozgásos életforma, a friss levegő, a nyers ételek, és a jó ivóvíz.