2013

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Néhány, sokat használt fogalom tisztázása

 

Neked is és magamnak is megígértem, hogy egyszer még elmondom a saját, hangsúlyozottan mondom: lehetséges magyarázatát a rákgyógyítás alternatív, gyors módjáról. Nagyon félek belefogni, mert nagyon „meredek” lesz, de az alábbi fogalmak tisztázása nélkül semmi esélyem. Tehát nézd el nekem a következő bekezdések” tömény” fizikáját. Megpróbáltam emészthetően előadni, de nem biztos, hogy sikerült.

 

Először, a kvantummechanikáról!

Jómagam az első diplomámat az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (akkor így hívták) fizikus szakán kaptam. Két kedvenc tantárgyam volt ott, az egyik a kvantummechanika, a másik a szilárdtest-fizika. A kvantummechanikát Marx György professzor adta elő nekünk. Az előadásain néha úgy éreztem, hogy maga Schrödinger professzor (a kvantummechanika kitalálója) előadását hallgatom, annyira tiszta és világos volt, amit hallottam. Akkor teljesen butának éreztem magam, sohasem hallottam előtte olyan dolgokról, amit ott, az előadáson kellett befogadnom. De az óta tudom, az ő példáján, hogy a legnehezebben megérthető tudományt csak az képes a tudatlannal elhitetni, aki magasan képzett a saját szakterületén. Köszönöm néked, kedves professzorom, ezt az „útravalót”.

A kvantumfizika előtt csak a newtoni fizika volt elfogadott a fizikusok számára. Mikor elkezdték tanulmányozni a mikrovilágot, az atomok és molekulák világát, akkor jöttek rá, hogy az energiaátadások ebben a piciny világban, kis adagokban, csomagokban, kvantumokban történik. A newtoni fizikában ez az adagolt energiaátadás ismeretlen volt. Ott mindig folytonos volt minden, a mozgás is és az energiaközlés is. Ha nagyobb erővel hajítjuk el a labdát, például, akkor nagyobb sebességgel fog elröpülni! Itt nem találunk ugrásokat.

 

Mint mond a hullámelmélet?

A hullámok akkor alakulnak ki, amikor valamilyen rezgés a térben tovaterjed. A vízfelszínen tovaterjedő hullámok tulajdonképpen a vízfelületen lévő vízmolekulák rezgési állapotainak tovaterjedése a víztükrön. A hullámok kiterjednek a rendelkezésükre álló teljes térben. Vagyis a hullámok csak akkor lokalizálódnak be egy kicsiny térbe, ha valami külső feltétel erre kényszeríti őket. A fizikusok rájöttek arra, hogy az elemi részecskék is, mint például az elektron vagy proton stb., elektromágneses hullámként viselkednek, ha szabadon, egyedül „kószálnak” valahol a térben. De, mikor kölcsönhatásba kerül a tömeggel rendelkező anyagi világgal, akkor perdülettel, tömeggel és negatív töltéssel rendelkező részecskeként viselkedik. Tehát, mikor terjed: hullám, mikor beleütközik valamibe: részecske! Érdekes, ugye? Ilyen dolgokkal nem találkoztunk a fizika régebbi fejezeteiben. Az elektron részecske-hullám, kettős, természetét jól mutatja az a kísérlet, mikor kilőnek elektronokat egy rés felé, majd a résen áthaladt elektronokat összegyűjtik egy ernyőn, aztán még egy rést vágnak a köztes falon és megvizsgálják a rések mögötti ernyőn keletkezett képet. Sok kilőtt szabad elektron az ernyőn való becsapódásának képe, teljesen hasonló képet ad, mint a fény (szintén elektromágneses hullám) a hátsó képernyőn. Az érdekes ebből az, hogyha a második rést akár méterekre vágjuk ki az első réstől, akkor is „érzékeli” a hullámként tovahaladó elektron, mert az ernyőn annak megfelelő interferenciát mutató képet kapunk. Mi ebben a döbbenetes? Hogy az elektron a pozitív töltésű proton elektromos csapdájában, Ångström méretűre összezsugorodva, súllyal, töltéssel, perdülettel rendelkező piciny részecske, de kiszabadulva a”szoros kötelékből” a teljes teret kitöltő hullámként viselkedik. Az is érdekes, hogy ebben az atomi kötelékben az elektron nem vehet fel tetszőleges energiájú állapotokat, hanem csak fix, egész számokkal jellemezhető energiájú, úgy nevezett kvantumállapotokban található. Itt még meg kellene jegyezni, hogy a tömeggel rendelkező részecske (például az elektron hullámként terjedve) hullámhossza a gyorsítás mértékétől, a sebességétől függ. Míg a tömeggel nem rendelkező hullám, például a fény, mindig fénysebességgel terjed, és a hullámhosszát a kibocsájtó objektumban történő energiaátalakulások, kvantumátmenetek szabják meg. A hullámelmélettel kapcsolatban még egy dolgot kell megjegyezni, ha egy hullámot elnyel egy anyag, akkor abban a kvantumenergiának megfelelő energia-átmenet jön létre.

 

Mi jellemző a kaotikus rendszerekre?

Nagyon sok összetevős, nagyszámú résztvevőből álló, önszerveződő rendszereket, amelyekben az egyes összetevők között kis energiájú kölcsönhatások találhatók, kaotikus rendszereknek nevezzük. Ilyen például a levegőrészecskékből álló légrétegünk is, amelyben lévő klimatikus folyamatokat a meteorológusok az előrejelzések számításai során a kaotikus rendszerekre alkalmazott törvényszerűségeket alkalmazzák. A kaotikus rendszerek olyan értelemben nem kaotikusak, hogy nem lehet róluk semmit mondani, mert a teljes káosz uralja a viselkedésüket. Az elmúlt évek felfedezései éppen azt tisztázták, hogy e kaotikus rendszerekben igen is lehet prognózisokat számolni, mert matematikailag megfogható törvényszerűségek működnek e rendszerekben.

Főbb jellemzői a kaotikus rendszereknek:

  • nagyon kis energiaigényű információk terjednek bennük
  • az egyes összetevők között rezonanciák léphetnek fel
  • ugyanazok a törvényszerűségek, ugyanazok a szerkezetek lépnek fel kicsiben, mint nagyban
  • a rendszerben kialakuló szerkezetek a fraktális geometria szerint, tört dimenziókban épülnek ki
  • a folyamatok szabályozásában érvényesül a visszacsatolás elve, így e rendszerekben különböző idejű ciklusok határozzák meg a folyamatokat
  • e rendszerekben, térben és időben történő rendezettség, koherencia, alakulhat ki
  • nagyon kis energiájú információk a rendszerben a létrejövő rezonanciák révén felerősödhetnek és az egész rendszerre ható változásokat okozhatnak (lásd. pillangó effektus)

 

A csillagokból álló galaktikus rendszerek és a sejtekből álló biológiai testek is sok összetevős, önszerveződő rendszerek. A galaktikus rendszerek önszabályozása egyesek szerint csak úgy működhet, ha a fénysebességnél nagyobb sebességű információ-áramlás is közreműködik az önszerveződésben.