2014

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Salaktalanítás, maximális hatékonysággal - a legjobb fiatalító

 

Hogyan gyűlik fel a salakanyag a sejtjeink közötti járatokban? De nem is az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan, hanem az, hogy mikor?

Tápanyagainkból a sejtjeink úgy nyernek energiát, hogy eloxidálják, elégetik a tápanyagokat. Ez a folyamat a sejtjeink mitokondriumaiban történik. Ha jó a sejtjeink oxigénellátottsága, vagyis tökéletes az oxidáció, akkor az oxidáció salakanyagai a víz és a széndioxid. Ezek biztos, hogy nem okozhatnak a sejt közötti járatok között eltömítő akadályokat.

Sejtjeinknek van egy menekülési útvonala arra az esetre, ha nem jut hozzá elég oxigénhez, viszont életfontosságú lenne energiához hozzájutnia. Ez a biokémiai útvonal a fermentáció, ezzel a biokémiai útvonallal oxigén nélkül lehet energiához jutni. Mikor sportolunk, és jobban meghajtjuk magunkat, akkor az izomsejtjeink is kihasználják ezt a lehetőséget. Fermentálnak. Ezt a biokémiai útvonalat használják a ráksejtek is. Mikor fermentálva jutnak energiához az izomsejtjeink, akkor tejsavat termelnek, ez összegyűlik a sejtek között, és még másnap is érezzük izomláz formájában a tejsav jelenlétét az izmainkban. Láthatjuk, hogy ez a salakanyag, vagyis égéstermék nem távozik olyan könnyen a sejtjeink környékéről, mint a tökéletes égés esetében a széndioxid és a másik égéstermék: a víz.

Aki már tüzelt kandallóban van egyéb zárt tűzhelyen, az tudja, hogy a tökéletlen égés mindig több salakanyaggal jár. Ha sok tüzelőt rakunk a tűzre, akkor füstöl, mert nincs elég oxigénje a sok égnivalónak. A füst sok el nem égett apró tüzelőrészecske. Ezek a részecskék eltömíthetik a kéményt, emiatt aztán tökéletlen lesz az égés, és megint füstölni fog a tűz. Amíg le nem ég a fa a tűzön, addig nem szabad elzárni a tűzhely levegő nyílását, nehogy füst keletkezzen újra. A füstölés a tökéletlen égés jele. A tökéletlen égés pedig több tömítést okozó részecskét produkál. Mikor fermentációval jutnak energiához a sejtjeink, mert nincs elég oxigén, akkor szintén tökéletlen égés történik, és több tömítő részecske, hulladék, veszi körül az energiát termelő sejtet. Ezektől viszont nehéz megszabadulni. Az ettől való megszabadulás a szervezetünk salaktalanítása.

Mivel a salaktalanítás hosszadalmas, nem egyszerű folyamat, ezért ajánlatosabb a salakanyagok keletkezésének megakadályozása, megelőzése. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a sejtek fermentációját megelőzzük. Hogyan lehetséges ez?

Edzéssel, először mindig oxigén jelenlétében a cukrot égetik a sejtjeink. Az edzés elején mindig van elég oxigén a sejteknél. De ez az edzés intenzitásának növelése mellett egy idő múlva elfogy. Ezután váltana fermentációra az izomsejt. Ha be tudjuk azonosítani ezt a pillanatot, mikor a sejtek számára elfogyott az oxigén, akkor abbahagyva az edzést, megakadályozhatjuk a fermentáció beindulását. Szerencsénkre van olyan jelzése a szervezetünknek, amivel számunkra jelzi az említett időpontot.

Ha az edzés kezdetétől csukott szájjal, csak orron keresztül vesszük a levegőt, akkor arról vesszük észre a testünk jelzését, hogy kevés az oxigén, hogy légszomjunk van, úgy érezzük, nem tudjuk tovább csukva tartani a szánkat. Na, ez az a pillanat, mikor abba kell hagynunk az intenzív edzést! Ekkor vagy teljesen leállunk, vagy „lazábbra vesszük” a mozgásunk intenzitását. Ezzel a módszerrel megakadályozhatjuk szervezetünket, hogy belépjen a fermentációs energianyerés szakaszába. A lényeg az, hogy ne kezdjünk el zihálni, levegő után kapkodni. Nincs szükség arra sem, hogy mély légzéseket folytassunk az intenzív mozgás abbahagyása után!

A lényeg, hogy maximális erőkifejtést végezzünk 10-20-30 mp-ig (ki meddig bírja, az edzettség növekedésével majd növekszik az intenzív időszak) majd álljunk le egy-két percre (szintén egyéntől függően), mikor megnyugszik a szervezetünk, újra ismételjük az intenzív szakaszt, majd a pihenést akár hat-hétszer is. Ezt hetente legalább egyszer tegyük meg, de ne többször, mint heti háromszor. A regeneráció miatt! Ezt az edzési módszert High Intensity Training (HTI)-nek nevezik a szakirodalomban. Több laboratóriumi vizsgálattal igazolták, hogy élettanilag kedvezőbb hatásai vannak e típusú edzéseknek, mint az intenzív szakasz nélküli kocogásnak, vagy biciklizésnek.

A magas intenzitásnak a salaktalanításban van szerepe, a megállásnak a fermentációk megelőzésében. A teljes intenzitás alatt az érrendszerünk maximális tágultság állapotában van, és maximális sebességgel áramlik benne a vér. A sejt közötti járatokban is maximális az áramlás. Ez a helyzet nagyon jó arra, hogy az előzőleg felgyülemlett salakanyagot kimossa az intenzív áramlás. Az intenzív mozgás salaktalanítását a mosógép turbó fokozatú mosásához hasonlítom. A turbózásnál minden piszkot felkavarunk és a fokozott áramlással kimossuk a ruha szövetéből.

A fokozott izzadással is veszítünk salakanyagokat. Nincs ennél jobb fiatalító kúra! Az edzés utáni fürdés után simogassuk meg az arcbőrünket, megérezzük azt a simaságot az arcbőrünkön, amit előtte nem.

Most elmondom a saját, heti egyszeri gyakorlatomat. Szerencsém van, a közelünkben van egy kb. 100 méter magas hegy vagy domb? Kb. 2 kilométer erdei út vezet a tetőre. Veszem a terepjáró biciklimet, amelynek az ülésmagassága úgy van beállítva, hogy az ülésen ülve leérjen a lábam. Elindulok csukott szájjal a hegynek. Vannak komolyabb emelkedésű szakaszok, ezek szolgálnak intenzív szakaszként. Mikor ezeken a szakaszokon úgy érzem, hogy nem bírom ki szájnyitás nélkül, akkor megállok, leteszem a lábam, behúzom a fékeket, nehogy visszacsússzak, és addig maradok ebben a pózban, míg le nem csillapodik a szívem és a tüdőm. Mikor úgy érzem, van elég oxigénem, tovább hajtok, de újra megállok, ha légszomjam van. Négy-öt komolyabb emelkedő van az úton, de nem érdekel, hogy hányszor kell megállnom, nem érdekel, hogy mennyi idő alatt érek fel a csúcsra, csak az érdekel, hogy biciklivel feljussak.

A módszer szobabiciklivel, ellipszis trénerrel, de síkfutás vagy –biciklizés közben is alkalmazható, ha közbevetünk maximális erőkifejtési időszakokat és ezt ismételjük többször. Sokan vitatják ezt a módszert, de mai időben, mikor kevesebb idővel kell megoldanunk a dolgainkkal, akkor jó módszernek tartom abban, hogy nem a sok időt igénylő maratoni futásokkal tartjuk magunkat fittnek.