2014

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Lehet-e antioxidánssá tenni az ivóvízünket?

 

A lúgosságról és savasságról:

A vizes oldatban néha a vízmolekulák, a H2O-k, szétválnak H+-ra, hidrogén ionra, és OH- -ra, hidroxid ionra. Semleges esetben (ha a pH=7) minden tízmilliomodik vízmolekula ionizálódik egy pozitívan töltött hidrogén ionra, és egy negatívan töltött hidroxid ionra. Ha a pH=6, akkor egymillió (106) vízmolekula tartalmaz egyetlen hidrogén iont, ha a pH=5, akkor 100 000 (=105) vízmolekulánként találunk egy H+ iont az oldatban. Ha lúgos az oldat (pl.:pH=8) akkor csak minden 100 millió (108) vízmolekula tartalmaz egyetlen hidrogén iont. Ezeket a nagy számokat csak azért érzékeltettem, hogy érezzük, milyen érzékenyek vagyunk, mi élőlények az igen aprónak tűnő változásra is. A vér pH-ja 7,35 – 7.45 között változhat. Vagyis minden 23-milliomodik vagy minden 28 milliomodik vízmolekula után lehet egyetlen hidrogén ion. Ha ennél gyakoribb vagy ritkább a H+-ion, akkor belehalunk, ha sokáig fennáll ez az állapot.

A bioelektronokról:

De van olyan mérhető paramétere a víznek, amelyre még érzékenyebbek vagyunk. Az a vizes közeg elektronleadó, vagy –felvevő képessége.

Ha akváriumot szeretnénk aranyhalakkal, tudnunk kell, hogy nem lehet klórozott csapi vízzel feltölteni az akváriumot. Miért? Mert a klór oxidál, és így a vizes közeget oxidálóvá teszi a klórozás. Ez azt jelenti, hogy a klórozott víz oxidál, vagyis elektront von el. Louis-Claude Vincent, mint vízügyi mérnök dolgozott Libanonban, ahol a franciák városi vízelosztó rendszert helyeztek el. A lakosság körében sok volt a fertőző betegség ezért klórozták, fertőtlenítették, a vizet. A fertőző betegségek lecsökkentek. De helyettük lassan más betegségek kezdtek szaporodni. Kitört a gyermekbénulás járvány. Megfigyelték azt is, hogy a leukémia, a trombózis és a rákos megbetegedések is egyre gyakoribbá váltak, ott ahol azelőtt ezekkel a betegségekkel alig találkoztak. A helyszínre hívott orvosakkal Vincent arra a következtetésre jutott, hogy valami összefüggés lehet a vízben lévő klór és az új betegségek között. Vincent a klór oxidáló tulajdonságaiban kereste és találta meg az okot.

Az ivóvíz oxidációs képessége és savassága meghatározza, hogy milyen típusú betegséget kaphatunk:

Elektródokkal mérhető a víz és a biológiai oldatok proton aktivitása (pH-ja), elektron aktivitása (ORP=oxidációs redukciós potenciálja), és vezetőképessége. Megmérték a beteg emberek nyálát, vizeletét és vérét, mint biológiai oldatokat, megmérték a csapvizeket és eredményeiket összefoglalták egy diagramban. A diagram egyik tengelyére a pH-értékeket, a másik tengelyre a pH-tól független oxidációs-redukciós értéket, az 1920-ban Clark által bevezetett rH2-értéket (sokan csak rH-nak nevezik). Ez az rH2-érték a pH-tól függetlenül megmondja, hogy a vizes közeg elektront felvesz vagy lead, oxidál vagy redukál. Az ORP, oxidációs-redukciós potenciál méri közvetlenül az elektronleadó vagy –felvevő képességet, de ez pH-tól függ és függ az oldatban lévő oxidáló/redukáló molekulák arányától. Az rH2 abban különbözik az oxidációs redukciós potenciáltól, hogy nem függ sem az oxidáló/redukáló, sem a pH-tól. Ha egyiktől sem függ, akkor csakis a víz szerkezetétől függhet. Ezek szerint az rH2 érték képes megmondani, hogy maga a víz szerkezete elektront képes magába fogadni és így elektrontöbblettel rendelkezik, vagy olyan vízszerkezet a jellemző az oldatra, amelyik nem képes elektront magában tartani, vagyis elektronhiányos. Ha az rH2 érték 28 alatti, akkor az oldat vízszerkezete olyan, hogy az elektrontöbblettel bír. Míg a 28 feletti rH2 érték azt mutatja, hogy elektronhiányos vízszerkezet alakult ki.

A vizes oldat elektródákkal mérhető elektromos tulajdonságai alapján Vincent felosztotta a pH-rH2-diagramját négy nagy negyedre, és mérései alapján bejelölte a különböző betegségek mért adatait a diagramba. Kapott egy gyakorisági diagramot a mért adatok alapján. Azt látta, hogy bizonyos betegségek esetén a mért adatok egy szűkebb tartományban helyezkedtek el. Ez nagyon fellelkesítette, mert úgy érezte, hogy az emberek vérének elektromos mérései alapján diagnózist lehet felállítani. Az egészséges emberek vérének adatai a pH7 és az rH2=21 közelében szóródtak.

BEV_francia

A rák a lúgos és elektronhiányos környezetben van!

Ami különösen érdekes ebben a diagramban, hogy a rákos betegeknél az rH2-érték 30 feletti, sőt a menthetetlen rákosoknál ez az érték meghaladja a 32-őt is, vagyis oxidáló tulajdonságú közeg veszi körül a rákos szövetet. Ugyanakkor a rákos betegség ideális „territóriuma”a pH8-9 között található.

A halak számára a halastó vizének paraméterei a mérvadóak, számunkra viszont a sejtjeinknek olyan a vérünk, mint a halaknak a halastó vize.

Miért nem savas a rákosok vére?

Wartburg kutatásai óta tudjuk, hogy a rákos sejtek oxigénhiányos fermentációt folytatnak és rengeteg H+iont, vagyis savat termelnek. Hát akkor, hová tűnik az a rengeteg H+ion?

A szénsav (H2CO3) amfoter jellegű vegyület, néha savként, néha lúgként viselkedik. A bikarbonát-ion (HCO3)- a rákos szövetből kikerülő, savasságot okozó H+ iont megköti és szénsav keletkezik belőle.

Széndioxid és víz is keletkezhetne a szénsavból, ha kifújnánk a felszabaduló széndioxid gázt a vérből. A rákos sejtek környékén a vér nem átlevegőztetett, el van zárva a légcserétől. Így nem az történik, hogy a szénsavból széndioxid és vízgőz keletkezik, amit kilehelünk. Hanem a szénsav egy másik irányú átalakulást választ. A szénsav lúgként viselkedve elvesz egy H+ iont  egy vízmolekulától és hátrahagy egy, OH- iont, aminek a felszaporodása a vér lúgos irányú változását okozza. A semleges szénsav (H2CO3) molekula pedig átalakul H3CO3+ ionná, ami már nem H+ ionként viselkedik, vagyis a pH elektróda nem érzékeli savként. Ha a kation H3CO3+ és az anion, OH- , akkor ez egy gyenge lúg ugyan, de lúg. Ennek a lúgnak a jelenléte a vérben 7-nél magasabbá, vagyis lúgossá, változtatja a vér pH értékét. A rákosok esetében ez a helyzet alakul ki. Minél előrehaladottabb a rák, annál lúgosabb lesz a vér és savasabb a vizelet.

Professzor Vincent üvegelektródokkal megmérte a rákosok vérének és a vizeletének az bioelektromos tulajdonságait.  Diagramot szerkesztett, a függőleges tengelyen a pH-t a vízszintesen pedig, az rH2 értékeket ábrázolta. Négy diagramot látunk az alsó ábrán, ahogy a rákos betegség egyre jobban kifejlődik. Az első diagramon, az egészséges szervezetben a vér (blood) és a vizelet (urine) pH és rH2 értékei közel vannak egymáshoz. Majd, ahogy a rákos betegség erősödik, úgy lesz a vér pH-ja egyre lúgosabb és az rH2 értéke egyre magasabb. A rák utolsó, már visszafordíthatatlan fázisában a vér rH2 értéke már elérheti a 30-as értékeket és a pH-ja közel van a 9-hez. Ugyanakkor a vizelet már nagyon savas e végső állapotban.

Szeretném felhívni a figyelmet az rH2 értékekre. Mikor elhagyja a semleges 28-as értéket az rH2, akkor válik visszafordíthatatlanná a rákos megbetegedés. Vagy úgy is fordíthatnánk ezen megállapítást: amíg az rH2 értéke nem halad át az elektronhiányos állapotba, vagyis nem haladja meg a 28-at, addig van remény!

Még egyszer: mikor egy vizes oldatban az rH2 értéke 28 alatt van, akkor olyan vízszerkezet jellemzi az oldatot, amely elektront képes a szerkezetében megtartani. lehetne jellemezni reduktív szerkezetnek is. Míg 28 feletti rH2 érték esetében elektronhiányos, vagyis oxidatív szerkezetről beszélhetnénk. A reduktív helyett használhatjuk akár a szinonimáját, az antioxidáns szót is, vagyis ha csökkentjük a vizes oldat vagy a tiszta víz rH2 értékét, akkor ezzel növeljük az antioxidáns jellegét a víznek.

Vízbe az elektródákkal! Ezek nem csalnak!

Magáról a vízszerkezetekről semmi pontosat nem tudunk, csak annyit tudunk róluk, hogy vannak, és befolyással vannak a környezetükre, illetve a környezetük rájuk. Van viszont egy nagyon érzékeny mérőberendezésünk fém és üvegelektródákkal felszerelve, amelyek nagyon kis koncentrációk mérésére is alkalmasak. (Megkülönbözteti, hogy minden 28 vagy 29 milliomodik vízmolekula „cipel-e” egy extra protont! Lásd pH-mérés. A fémelektróda még ennél is érzékenyebben megméri az extra elektron jelenlétét. Lásd oxidációs redukciós potenciál mérése. A két mérés kombinációja adja az rH2-értéket.)

Az rH2-érték egyszerű értelmezése: jó vagy rossz nekünk az aktuális vizes oldat?

Képzeljük el a következő helyzetet! Van egy vár, amelynek a belsejébe nem látunk be, nem tudjuk ki a kapitány, hányan vannak, hogy élnek együtt? Viszont megtaláltuk a vár egyik titkos kijáratát és figyeljük nagy kitartással. Azt észleljük, hogy bizonyos időközönként egy fehér-inges kijön rajta. Mi is fehér-ingesek vagyunk, tehát megnyugtat, hogy barátok lakják a várat, nem pedig a nekünk ellenséges fekete-ingesek. Hogy milyen időközönként jön ki egy- egy „kóborló” abból kiszámítható, hogy mennyien vannak, de több információt nem kapunk. Az elektrokémiai elektródás mérésekkel körülbelül ennyi okosságot tudunk kicsikarni, de igazából nekünk jelenleg elég annyi, hogy barát vagy ellenség lakja-e a várat? Baráti vagy ellenséges vízszerkezet van-e abban a folyadékban, amit mérünk?

Van egy nagy előnye az elektródáknak, objektívak, nem becsaphatók. Sok mágikus csodát kínálnak manapság eladásra nagy hókusz-pókusszal. Ez után egyszerű a helyzetünk, nézzük meg, hogy a „csoda” milyen hatással van a tiszta vízre. Tegyük be a két elektródát a vízbe, amit megkezeltünk a „csodával”, a mért értékekből számítsuk ki az rH2-értékeket, és megállapíthatjuk ebből, hogy a „csoda” barátot, ellenséget takar vagy csak hókusz-pókusz.

Az élő egészséges sejtekben olyan vízszerkezet van, mely fehér-ingesként jellemezhető, míg a visszafordíthatatlanul rákos sejtekben olyan a vízszerkezet, amelyet fekete ingesek jellemeznek.

Végre, hosszú kutatás után, találtam egy olyan vízszűrő berendezést, amellyel csökkenthető az ivóvizünk rH2 értéke, vagyis erősíti az ivóvizünk antioxidáns tulajdonságát. A víz olyan hegyi kristályokon folyik keresztül a szűrőben, amely kristályok megerősítik azt a vízszerkezetet, amelyik elektront képes magában tartani. Vagyis találtam egy antioxidáns vizet előállító vízszűrő- berendezést.  Elneveztem az antioxidáns vízszerkezetet primWATER-nek. Ugyanis az élet szempontjából elsődleges, primer, az ilyen szerkezetű víznek a jelenléte, ahhoz hogy egyáltalán élet alakulhasson ki!

Akkreditált vízvizsgáló laboratóriumban mérettük meg a vízszűrű berendezés hatását a vízre.

A laboratóriumban elektronhiányos, oxidáns, típusú víz folyt a csapból. A csapvíz rH2 értéke: 36,5.

Miután a laboratóriumi csapvizet megszűrtük a primWATER vízszűrővel, a szűrt csapvíz rH2 értéke lecsökkent 29.4-re. Nagyon erősen oxidáns vízből készített egy majdnem antioxidáns vizet.

A vízszűrő berendezés a csapból kifolyt vizet 36,5 – 29,4 = 7,1 rH2 értékkel csökkentette.

Ha a kiinduló, szűretlen csapvíz nem lett volna ennyire oxidáns, akkor teljesen antioxidáns vizet kaptunk volna, ahogyan a saját otthoni méréseim mutatták. Ugyanis nálam, a pécsi csapvíz nem volt annyira abnormálisan oxidáns, mint a budapesti laboratóriumban. Az átlagos csapvizek rH2 értéke általában 28-29 szokott lenni. Ezek nem ártalmasak!

Jegyezzük meg: a visszafordíthatatlan rákos betegség esetében a vér rH2 értéke 30 fölött van.

A primWATER vízszűrő berendezés erősíti az ivóvíz antioxidáns tulajdonságát!

A vízszűrő itt megvásárolható>>