2015

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Hogyan védhetjük meg bolygónk és testünk egészségét ugyanazzal a módszerrel?

 

Amikor felfedeztem azt a rostfajtát, amelyik a világon a legjobban köti magához a vizet, akkor csak arra gondoltam, hogy találtam egy olyan béltisztító módszert, amelyik hasonlóan működik, mint a konyhai mikrorostos kendők. Hasonló módon tisztán tartja a bélrendszerünk belső falát a vizes mikrorost, mint ahogy a konyhapultunkat tisztán tartja a vizes mikrorostos kendő. Mondtam is a belgyógyász ismerősömnek, hogy vége a beöntés korszakának. De az általam felfedezett rostok ennél sokkal többre voltak hivatottak.

A jó vízkötő tulajdonságukhoz járult még két nagyon fontos tulajdonság:

  1. Vizet tartanak a vastagbélben, ahol másképpen nem maradna meg a víz.
  2. A bél mikroflórájának legjobb „menedéke” és „lakóhelye a rostok közötti vízzel teli tér, e nélkül a védett hely nélkül nem tudnának szaporodni a jótékony mikrobák és nem tudnák kifejteni a számunkra jótékony hatásaikat.

Még egy megjegyzés: mikor elkezdem foglalkozni a rostok jótékony hatásainak kutatásával, akkor az volt az orvosi nézet, hogy a rostok csak ballasztot jelentenek a bélrendszerben és ez a ballaszt csak arra jó, hogy növelje a béltartalmat és nagyobb legyen az eredmény a kis helyiségben.

A saját meglátásom szerint a legtöbb betegség kiindulópontja a bélflóránk legyengült állapotából fakad, ugyanis a hiányos bélflóra közvetlen kapcsolatban van az immunrendszerünk állapotával, amelynek központja a bélcsatornát behálózó nyirokrendszer, az összes nyirokér 70%-a itt található.

Miért gyengült sokunkban a bélflóra? Elsősorban az antibiotikumok, tartósítószerek, és gyógyszerek és egyéb kémiai szerek széleskörű alkalmazásai és a rostszegény táplálkozás miatt. Ahhoz, hogy a legyengült bélflórát és az ezzel kapcsolatos immunrendszert felerősítsük, újra jótékony mikrobákkal kell benépesíteni a béltartalmat. Szerencsére már egyre többen ismerik és használják a probiotikumokat. De a probiotikumokat önállóan használva nem tudnak a bélmikrobák elszaporodni, mert számukra létfontosságú az olyan hely a szaporodáshoz, ahol kellő mennyiségű víz van, és biztonságos tér van. Erre a feladatra csak a vízmegkötő rostok alkalmasak. A víz megkötésében pedig az általam felfedezett mikrobiális eredetű mikrorost verhetetlen. A mikrobák által létrehozott rostok közti tér pedig méreteiben is kiváló a probiotikum mikrobáinak. Ha tehát az orvos probiotikumot ír fel, akkor ne vegyük be azt a mikrobák megkötésére szolgáló rostok nélkül.

Mi a helyzet a Földünk egészségével?

Földünk ökológiáját vizsgáló kutatók szerint a jelenleg legnagyobb problémát a szén körforgása okozza. Ennek csak egyik része a széndioxid-kibocsájtás. A nagyobb bajt az okozza, hogy csökken a legfelső termőréteg szén-, illetve szervesanyag-tartalma. Ezt a jelenséget leíró folyamatot a tudományos irodalomban carbon sequestration-nek nevezik, amelynek a lényege az, hogy mind több szenet tartsunk a Földünk felszínén szerves formában. A kutatók ennek a problémának a megoldását a növénytermesztőktől várják.

A termőföld legfontosabb része a felső 5-10 cm. Ebben a rétegben lehet megkötni a legtöbb szerves anyagot.

Miért csökkent az elmúlt évtizedekben a termőföldünk széntartalma?

A kutatók szerint az intenzív mezőgazdaság volt a legfőbb ludas. A mennyiségi szemlélet. A monokultúrák, a műtrágyák (melyekben például semmi szén nincs), az agresszív növény védőszerek mind elterjedtebb használata.

Na, jó, de hát a gazdák jót akarnak: mind több ennivalót termelni! Hol van akkor a hiba?

Az elv jó, hogy egyre többet termeljünk, de a módszernek, a sok műtrágyának, a sok növény védőszernek van egy nagyon káros mellékhatása. Hatásukra kipusztulnak a termőföld vékony felső rétegében azok a mikroorganizmusok, amelyekre szükség lenne a növénynek. A növények termései megfigyelhetően hiányosabb összetételűek és ezek tápértéke évtizedek óta romlik. A termesztett növényeinkben egyre kevesebb a számunkra hasznos ásványi só, nyomelem és vitamin. Ez mind annak a következménye, hogy a termőföld elsivárosodik. A mikrobák azért is kellenek a földben is, mert mintegy előemésztik, a növény számára felszívható állapotba hozzák azokat az anyagokat, amelyekre az egészséges növényeknek szükségük van, és amelyekre e növények terméseit elfogyasztó embereknek is szükségük lenne.

Christine Jones kutató kimutatta, hogy a műtrágyák használatának, különösen a szervetlen foszfort tartalmazó műtrágyáknak, egyik következménye az, hogy kipusztult a talajból a Mycorrhizal nevezetű gombafaj. Ez a gomba a jó termőtalajokban mindenhol megtalálható, micellafonalaival behálózza a termőréteg felső rétegét. E micellafonalak jól megkötik a vizet, ha esik egy erősebb záporeső, akkor sem erodálódik a föld, mert a micellaüregekben sok víz megkötődhet. Ez a vízmennyiség jól megtartható és sokáig vízforrása lehet a többi mikrobának. E mikrobák képesek olyan szerves formába hozni a fontos ásványi sókat és mikroelemeket, amely formákban már képes a gazdanövény azokat felszívni.

Figyeljünk fel a hasonlóságra, ami a mi bélflóránkkal történik és a talaj mikroflórájával, és azt is, hogy milyen hátrányokkal jár, ha e mikroflórák pusztulnak vagy meggyengülnek. És figyeljünk fel még egy fontos tényezőre a vízmegtartó rostok szerepére. A bélflóránk esetében sikerült egy fontos rostfajtát a mikrobiális cellulózt felfedeznem, ami segíti a bélflóránk regenerálását és további rostos táplálkozást folytatva biztosítható az egészséges bélflóra.

A Mycorrhizal gombamicellák hasonló szerepet tölthetnek be a termőréteg regenerálásánál, mint a mikrorostos gélem mikrobiális cellulóztartalma az emberi bélflóra regenerálásánál. De a növények esetében mi felelne meg az emberi rostos táplálkozásnak?

Az ökogazdálkodást választó farmerek kitalálták ennek a problémának a megoldását:

  • a mulcsozást
  • és a változatos fedőnövények (covering corp) termesztését.

A növényi nyesedékeket, apróbb ágakat, szalmát, lenyírt füvet aprítják, de nem komposztba gyűjtik, hanem a földön elterítve hagyják. Mikor megázik e mulcs, akkor víz marad megkötve az apró részek között, ezekben a vizes közegekben elindul a mikrobák megtelepedése és szaporodása. Kissé kellemetlen fermentációs szag lengi körül ilyenkor, eső után a föld felszínét. A mikrobák ekkor elkezdik felélni a mulcs anyagait és saját anyagukká változtatni. Így sokkal apróbb mikrorészecskék keletkeznek, amelyek még jobban megkötik majd a következő csapadékot. Tehát megnövekszik a talaj fedőrétegének a víz- és a mikroba-megtartó képessége. A mikrobák szerves anyagokba építik be a talaj szervetlen sóit és nyomelemeit. Ezek a szerves kötésben lévő makro- és mikroelemek már felszíható állapotba kerülnek a növények hajszálgyökérzete számára. Az eredmény így az lesz, hogy a növényeink gazdagabbak lesznek mikro- és makro elemekben. Jobb ízük lesz és számunkra táplálóbbá is válnak.

 

A fedőnövényeknek hasonló a szerepük, mint a mulcsnak. Sokféle gyorsan növekedő növényi magot elvetnek az termőföldön, majd lekaszálják és aprítják és így hagyják a földön. Az érdekes az, hogy a gyökérzetüket is bennhagyva a földben, a változatos elhalt gyökerek is növelik a föld szervesanyag-tartalmát.

 

Milyen tevékenységeket nem támogatnak az ökogazdálkodást folytatók?

  • Ellene vannak a szántásnak, különösen a mélyszántásnak, helyette tárcsáznak, aprítanak a felszínen
  • Ellene vannak a műtrágyázásnak
  • A gyomirtásnak
  • A GMO növényeknek
  • A kémiai növény védőszereknek

A szerves trágyázást kimondottan ajánlják, de nem a folyékony trágyalé használatát.

Ha folyékony trágyalével permetezzük le a talajt, akkor hasonló helyzetbe kerülünk, mint mikor mi a bélflóránkat csak probiotikumokkal akarjuk regenerálni, rostos táplálkozás nélkül. A trágyalé átfolyik a talajon, anélkül, hogy megkötné valami, semmi értelme! Kellenek a növényi a mikrobiális szálak fonadékai, hogy a lé megmaradjon és elinduljon a talajban a mikrobák felszaporodása.

 

A szívem fáj, mikor látom a lakóhelyem környékén a szalmával megrakott óriási teherautókat, amint szállítják a gabona szalmát a közeli erőműbe elégetni, és hőt termelni vele. És még azt hirdetik, hogy ez milyen öko-tudatos megoldás ez. Pedig milyen sok hasznos mulcs lehetne belőle?

 

Néhány éve van egy kis konyhakertem a telkem végében. Csak néhány zöldséget, paprikát, paradicsomot, hagymát és tökfajtákat termesztek. Tavaly elkezdtem a mulcsozást hánya- veti módon. De idén komolyabban vettem, a fűnyírómban összegyűjtött füvet a kertemben elszórtam a sorok között még tavasszal és a nyár elején. Utána nem ástam fel, csak fellazítottam villásfogú lazító ásóval. Egy 1000 literes tartályt hetente egyszer feltöltöttem kúti vízzel, és csöpögtető öntöző rendszerrel, vízzel láttam el a kertemet. Nem gyomláltam, csak a nagyobb gazokat húztam ki a puha földből. Csodálatos ropogós paprikáim és paradicsomaim teremtek. Gyerekkorom paprikáinak és paradicsomjainak az ízét éreztem újra. Ezután minden évben folytatom ezt a módszert.

 

Érdekesek a számítások is azzal kapcsolatban, hogy a mennyiség rovására lehet csak az öko-gazdálkodást folytatni. A számítások azt bizonyítják, hogy azzal, hogy megállítjuk a termőföld csökkenését a bolygónkon, azzal mennyiséget is nyerünk.

 

Van még egy téma, ami a szívemet nyomja. Ez pedig a klímaváltozás. A kampányokból az derül ki, hogy az ipari széndioxid kibocsájtás növelése okozza a klíma változását.

Már régebben olvastam egy fizikus-meteorológus ismerősöm dolgozatát, amiben kimutatta, hogy a vízpára sokkal jelentősebb üvegház „gáz”, mint a széndioxid. Igaz, hogy jelentős az ipar széndioxid kibocsájtása, de ez elenyésző lenne más tényezőkhöz képest. Az ipari termelésben és a közlekedésben rengeteg hőerőgép működik, ami fokozza a hő- és a széndioxid-kibocsájtást, de mindez eltörpül amellett, ha a Nap tevékenysége egy kicsit intenzívebbé válik. Hosszú távú vizsgálatokkal kimutatták egyes kutatók, hogy a naptevékenység intenzitását követi leginkább a bolygónk hőmérséklete. Mióta világ a világ a Nap tevékenysége mindig változott., és ezt mindig követte a bolygónk hőmérséklete. A legsúlyosabb érv a széndioxid elmélettel szemben az volt, hogy a II. Világháborút követően nagyon megnőtt az ipari termelés, így a széndioxid kibocsájtása is, de a klíma inkább hidegebb lett, mint melegebb.

 

Nem vagyok klímakutató és szakember sem, de nem régen megnéztem egy videót, amelyben olyan kutatók nyilatkoztak, akiket nem támogatott semmilyen pályázat. Ők sorra azt nyilatkozták, hogy a széndioxid elmélet a klímaváltozásban csak egy kampány. A naptevékenység és a klímaváltozás görbéinek egymásra fektetése engem jobban meggyőzött, mint az államilag támogatott kutatóhelyek széndioxid-elmélete.

 

Erről megint eszembe jut a „virágozzék száz virág” elve.  Gyerekkoromban azért tetszett a kutatói pálya, mert azt mondtam, azt éreztem, hogy a kutató olyan szabad, mint egy művész. Akkor jó egy művész, ha őszinte, de a kutató is akkor lehet csak igazán sikeres a megismerésben. Ha valakinek vagy valakiknek a szája íze szerint kell a művésznek vagy a kutatónak dolgozni, akkor régen rossz! Nagy alázat kell mindkét pályán, de nem a felettesekkel szemben, hanem az objektivitással szemben. Csak ez szolgálhatja az igazság megismerését!

 

A kutatók jelenleg pályázatokból élnek, de vannak preferált kutatási irányok, amelyeket más kutatók állítanak fel. A baj akkor van, ha egy adott kutató olyan témán szeretne dolgozni és ahhoz szeretne pénzt kapni, ami nem esik bele egyetlen preferált irányba sem. Szerintem, minden kutatót támogatni kellene, aki elért valami szintet, nem szabadna válogatni a kutatók témája szerint.

 Megint eszembe jut egy hasonlóság. Ha a bélflóránk legyengül az antibiotikumok, gyógyszerek és egyéb kémiai anyagok hatására, kevesebb fajta mikroba éli túl a kémiai behatást. Satnyul, parlagiasodik a béltartalmunk! Ez a helyzet a Candida albicans nevű gombának nagyon kedvez. Ha termőföldünk mikroflóráját éri kémiai támadás, az is satnyul, parlagiasodik. Ennek a helyzetnek a parlagfű a legnagyobb haszonélvezője.  Ezekben a helyzetekben nem érvényesül a „virágozzék száz virág” elv, meg is látszik az eredményen!