2015

Dr Hummel Zoltán

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Dr Hummel Zoltán a Mikrorostos gél feltalálója, a béltiszttás, méregtelenítés, bélflóra helyreállítás és székletszaályozás szakértője.

Egészség, blog, mikrorostos, immunrendszer, bélflóra helyre állíáts, méregtelenítés, mikrorostos gél, prim protein, béltisztítás

Van remény, de 5 cm-en múlik a jövőnk!

 

Végignézve a videót le voltam merevedve a csodálkozástól. Pár héttel ezelőtt írtam egy blogbejegyzést arról, hogy milyen hasonló módszerekkel lehetne megvédeni a magunk egészségét és a bolygónk egészségét?

Bolygónk egészsége a földfelszín felső 5 centiméterének egészségén múlik, ugyanúgy, ahogy a mi egészségünk is a bélcsatornánk felszínének néhány centiméterén dől el.

Miért kell a rostos táplálkozás? Hogy a bélcsatornánkat kitöltő rostok között megbújó, velünk együtt élő, jótékony mikrobáknak jó élőhelye legyen.

Allan Savory pedig arra jött rá, hogy a földfelszín legfelső rétegében csak úgy indul el az élet, ha a legelő lábasjószágok letapossák, letrágyázzák és vizeletükkel meglocsolják a felszínt.  A nagy felfedezés abban van, hogy nem elég letakarni, mulcsozni a felszínt , hanem le is kell taposni. A taposással ugyanis a növényi szálak közelebb kerülnek egymáshoz, jobban megtartják akár a kevés harmatvizet is, így könnyebben beindulhatnak a mikrobák telepeinek kifejlődése. Ő ezt a növényzet biológiai lebomlásának nevezi. (Az analógia az én találmányom, a mikrorostos gél, és a letaposott fű között az, hogy a mikrorostos gél rostjai azért hatékonyabbak, mint a sima növényi rostok, mert közelebb vannak egymáshoz a mikrorostok. A vízmegkötés annál hatékonyabb, minél közelebb vannak egymáshoz a vízkötő rostok. Ez a felületi feszültség és a kapilláris hatás miatt van. A nedvesítő felületek közelebb vannak a vékonyabb csövekben, mint a vastagabban. Egymáshoz közeli szálak között ugyanúgy felemelkedik a víz, mint a hajszálcsövekben.)

A víz megkötése és a szén megkötése együtt jár a talaj felszínén,  Allan Savory számtalan példán igazolta is. Példákkal mutatja, hogy milyen volt a föld legeltetés előtt és utána.

Nemcsak a széndioxid kibocsájtással kell foglalkoznunk a bolygónk védelme érdekében, hanem a széndioxid befogásával is. A széndioxid befogását csak úgy növelhetjük, ha növeljük a zöld felületet a talaj felszínén. A zöld növény széndioxidot köt meg miközben oxigént bocsájt ki: éppen erre van szükségünk!

A példákból számomra is az tűnik ki, hogy egyféleképpen menthetjük meg a Földet: ha a kiszáradt területeket újjáélesztjük a szabadon élő csordák, nyájak, ménesek, kondák újratelepítésével.

De én ennél is tovább megyek. Rengeteg szántót át kellene minősíteni legelővé!  A helynek megfelelő fűkeverékkel beültetni, cserjékről, bokrokról, árnyékot adó fákról és itatókról gondoskodni.

Gondoljunk bele: mennyi energia kell ahhoz, hogy felszántsuk a földet, hogy bevessük, hogy learassuk, hogy tároljuk és szárítsuk a gabonát, hogy elszállítsuk az állattelepekig. Mennyi permetszert, gyomirtót, rovarirtót, mennyi antibiotikumot és hormont kell felhasználnunk a telepeken? A legegészségesebb állati termékek csak a szabadon tartott állatoktól származhatnak.

Nemcsak húst lehet termeszteni ilyen módon, hanem az ökokertészet is megvalósítható. Allan Savory azt is észrevette, hogy azokon a helyeken, ahol a csorda egy éjszakát töltött, utána a növények sokkal dúsabbak voltak. Tehát a legelőből kiválasztunk egy kertnyi területet, majd ott éjszakáztatjuk a csordát, aztán körülkerítjük villanypásztorral és jövőre bevetjük zöldséggel. Másik kerítéssel a baromfi állományt is körülkeríthetjük, az előzőleg letaposott helyeken.

Ha valaki gabonát is szeretne, arra is lenne lehetőség. Peteli Gábor barátom, aki az önellátás megoldásaival foglalkozik Dunaszekcsőn, azt tapasztalta, hogy tönkölybúzával bevetett területe, még évek múltán is kihajt, így learatható.

A szántók helyett legelőket? Micsoda renegát ötlet? Visszamenjünk 10 000 évet az időben? Nem, visszamenni már biztosan nem fogunk, de ha egyre többen belekezdenének a rideg állattartásba, talán tisztábban látnánk a jövőt és egy csomó számítást is végezhetnénk a fenntarthatóságról. Tudom, tudom, túl sok az okos ember, aki már most megmondja, hogy ez marhaság (sic)! De azt is tudom, hogy életem során rengeteg megmondó emberrel találkoztam, és mind tévedett, ha nem gyakorlati tapasztalat birtokában mondta ki a véleményét.

Édesanyám szokta emlegetni, hogy fiam, te kiskorodban mindig juhász vagy kondás szerettél volna lenni. „Leteríteném a subát és csak olvasgatnék, furulyáznék, a kutyám meg terelgetne!” – szerinte ezt mondogattam kiskoromban. Úgy látszik nagyon mélyen megragadhatott bennem ez a világ, mert úgy tíz évvel ezelőtt, mikor először jártam a Gyimesekben, elállt a lélegzetem, annyira csodásnak láttam azt a tájat. Sehol sincs szántóföld, gyönyörű zöld legelők fedik azokat a csodálatos ívű dombokat. Ekkor újra feltört bennem a rejtett pásztorlélek: „De szeretnék itt egy legelőt magamnak!”

Saját kertemben már eljutottam a mulcsozásig, rájöttem, hogy nem kell ásni, kapálni, a gyomlálás is egyszerű, mert könnyen kijön az elvétve kinőtt gyomnövény a vizes földből. 2015-ben mulcsozással kertészkedtem: a fűnyíró által összegyűjtött füvet a palánták közé szórtam. Észrevettem azt, ha nem esik közvetlenül a mulcsozás után eső, akkor megszárad a fű és felemelve penészes fűcsomókat találtam. Akkor nem jöttem rá ennek a kiküszöbölésére, de most már tudom a megoldást. Jól bele kell taposni a lekaszált füvet a talajba.

Ugyanis kétféle mikroba van, az egyik fajta a levegőmentes közeget szereti, ezek ún. anaerob mikrobák, míg azok amelyek az oxigénes közegben szaporodnak, azokat aerob mikrobáknak nevezzük. A penészgombák szeretik az oxigént!

Az anaerob mikrobák fermentálva jutnak energiához, fermentálják a közeg széntartalmú szerves molekuláit. Közben redukáló, vagyis antioxidáns környezetet teremtenek maguk körül. Ha a talaj legfelső 5 centiméterében ilyen fermentáló mikrobák telepei tudnak elszaporodni, akkor az megköti a vízen kívül a foszfort, a nitrogént, a káliumot, a szenet és sok mikro- és makroelemeket, amire később az ott élő növényzetnek szüksége lesz.

A földbe taposott nedvesítő növényi szálak, magukhoz kötve a vizet, ideális közeget hoznak létre a fermentáló mikrobáknak. Amelyek aztán biológiailag feldolgozzák (fermentálják) a talajba taposott növényi szálakat, hogy jövő évben dús növényzet viruljon e helyen.Bennünk hasonló folyamatok zajlanak a bélcsatornánkban. A vastagbél fermentáló mikrobái az általunk megrágott élelmi rostok között megtalálják a vizet és a széntartalmú eledelüket, ott elszaporodva biológiailag megemésztik a vastagbél tartalmát. Így létrejön egy kb. másfél kilónyi redukáló, tehát antioxidáns mikroflóra, amely még rengeteg számunkra létfontosságú anyaggal lát el bennünket.

A földi élet alapvető körfolyamata:

  1. nedvesítő, vízkötő rostok + eső
  2. anaerob fermentáció a mikrobák telepeiben a rostok között
  3. a mikrobák szerves formába hozzák a foszfort, nitrogént és káliumot, egyéb mikro- és makroelemeket
  4. növényi magvak talajba kerülése
  5. a mikrobák által feldolgozott, sok szerves formában megkötött mikro- és makroelemek kiváló táptalajt biztosítanak a növényeknek
  6. a kifejlődött növények + napsugár + széndioxid, a növényben széntartalmú anyagok keletkeznek a széndioxidból, miközben oxigén termelődik, ami kell az állatvilágnak és nekünk
  7. az állatok elfogyasztják a zöld növényeket, amit nem fogyasztanak el azt betapossák és letrágyázzák, amelyből a következő évben újra zöld növény lesz

A körfolyamatban az oxigénen kívül semmi kibocsájtás nincs a levegőbe, még a trágyából felszabaduló metánt is feldolgozzák a mikrobák. Kibocsájtás nincs, viszont a széndioxidot bebocsájtja a körfolyamat, ami a  zöld növények és a mikrobák széntartalmává változik. E széntartalmú molekulák táplálékul szolgálnak az állatoknak és nekünk.

A körfolyamatba két helyen van külső betáplálás: az eső formájában vizet majd később a növények napfényt + széndioxidot fognak be. A napenergia hajtja energiával az egész körfolyamatot. Amíg lesz elég zöld növény a Földön, és lesz elég eső és napfény, addig működni fog a körfolyamat. Ha… lesz elég mikroba is a legfelső 5 cm-ben!

Ami számomra a körfolyamatban újdonság az a nedvesítő rostok és a mikrobák létfontosságú szerepe. Nélkülük elakad a körfolyamat!

Ki gondolta volna, hogy az általam kutatott rostos vízmegkötés ilyen univerzális szereppel fog bírni a földi élet körfolyamataiban?

Most már úgy érzem, hogy van remény a fennmaradásunkra!