2018

A vízkutatók legutóbbi nemzetközi konferenciáján találkoztam egy holland állatorvossal.

Mit keres egy állatorvos egy ilyen alapkutatás jellegű konferencián?

Azt válaszolta erre a kérdésre, hogy ő homeopátiával gyógyítja az állatokat már jó ideje kiváló eredményekkel. Arra gondolt, hogy talán egy ilyen konferencián választ kap arra a kérdésére, hogy van-e annak fizikai alapja, hogy a vízmolekulák életébe valahogy beleszólhasson egy nagyon nagy hígításban lévő oldott molekula?  Van-e arra lehetőség a tudományos kutatás szerint, hogy a hatóanyagok, ne kémiailag lépjenek kölcsönhatásba a gyógyítandó célterület molekuláival, hanem a vizes közeg információs terében hagyjanak valamilyen lenyomatot.

A napokban hallottam a saját fülemmel egy híres orvos táplálkozási tanácsait. Elmondta, hogy ha egészségesek akarunk maradni, akkor nem szabad zsíros ételeket enni, nem szabad vörös húsokat fogyasztani, vigyázni kell a só fogyasztásával, mert magas vérnyomást okoz!

Nem hittem a fülemnek, azt hittem ezen a régi hipotézisen már rég túl vagyunk!

(Előzőleg arról írtam, mit NE igyunk!)

Naponta ajánlatos legalább 2 liter vizet innunk. Fontos tanács! Igyunk lehetőleg sokat, ha nem is mérjük a mennyiségét. Télen kevesebbet, nyáron többet! De milyent igyunk, mennyi pénzt áldozzunk? Milyen kompromisszumot tegyünk, hogy túl sokat ne költsünk, de mégis egészségesek maradjunk?

A napokban találkozóm volt egy ismerősömmel, akit már több mint fél éve nem láttam. Percek óta vártam rá, mikor megjelent valaki, aki nagyon hasonlított rá, csak kb. 10 évvel idősebb kiadásban. Jött felém az ember és mosolygott rám, nem tudom mennyi idő telt el közben, mire rájöttem, hogy az illető ugyanaz, akire várok. Sokkolt a látvány, nem is tudom miről beszéltünk, míg ki nem kerültem a sokk hatása alól. A meglepetésemről nem árultam el semmit, csak annyit kérdeztem, mitől nézel ki ilyen jól?

Ekkor elmondta, hogy naponta legalább két liter oxigénnel dúsított vizet iszik!

Hoppá, mondtam magamban, akkor megtaláltam az öregedés legbiztosabb receptjét.

Az elmúlt héten úgy alakult, hogy 3 egymás utáni napon babgulyást ettem. Nagyon szeretem, így nem okozott gondot az egyhangúság. Viszont az már gondot okozott, hogy hasmenésem lett. Utánanéztem annak a szép nagy vörös babnak, amivel készült a gulyás. A szakirodalom szerint a bab, különösen a vörös, sok lectin nevű, gyulladást okozó molekulát tartalmaz. Ezután utánanéztem a lectinnek. Azt írják a lectinről, hogy egy ragadós molekula, mindenre ráragad. Könnyen átjuthat a bélfalon, és úgynevezett lyukas bél (leaky gut) szindrómát okozhat. Ugyanakkor azt is írják róla, hogy kis mértékben hasznos lehet az immunrendszer számára.

A rostos táplálkozás számtalan előnyéről beszéltünk idáig.

A legfontosabb tulajdonságai a táplálékokkal megevett rostoknak, hogy tisztítják a bélfalakat belülről, mintegy vizes szivacs vagy kendő. Táplálják a vastagbélben székelő bélflóra jótékony mikrobáit. Szabályozzák a széklet víztartalmát, vagyis a keménységét. A vizes rostok a vízmegtartó képességükkelkeményítik a híg széklet állagát. Míg amagukban tartott vízmennyiséggel puhítják a kemény széklet állagát. Hangsúlyozni kell, hogy vizes rostokról beszélünk minden esetben. A vizes rostok felülete vízszerető (hidrofil) ez a tulajdonsága lehetővé teszi, hogy ezen rostok között kapilláris terek jöjjenek létre, ezeken a helyeken kapilláris, vagyis szívó hatás érvényesül, mintegy maguk közé szívják a vizet és ott megtartják. Kevesebb vizet tartalmazó, „szomjazó”, szűkebb kapilláris terek képesek átvenni a több vizet tartalmazó, tágabb kapilláris terektől.

Ilyen vizes felülettel rendelkező rostok a növények száraiban, leveleiben, és húsos terméseiben találhatók. A kemény magvak héjaiban lévő korpaanyagok inkább vizet lepergető tulajdonságokkal rendelkeznek, az eddig felsorolt tulajdonságokkal ezek nem rendelkeznek. Ezután csak a vizes rostokról beszélek.