A sporttudományok szempontjából a 200 méteres pillangóúszás egy olyan feladat, amelyben minden aktuális élettani tudásnak benne kell lennie. Mint egykori izomkutató nem tudom megállni, hogy hozzá ne szóljak, azt hiszem tudományos szempontból, a fantasztikus olimpiai döntő hajrája kapcsán.
Amit az egyszerű néző láthatott, az csak annyi, hogy az egyik versenyző méteres hátrányát ledolgozva az utolsó métereken felgyorsult és megelőzte az utolsó métereken kissé fáradó ellenfelét.
Ennek a néhány méternek a történéseiről doktori disszertációkat lehetne írni a sporttudományokban.
Mindenki ismeri azt az edzői intelmet, hogy arra figyelj, hogy „jól oszd be az erődet!” Nohát ez az a sportverseny, ahol ez a legnehezebb feladat. Nem csak arra gondolok, hogy az ellenfelektől is függ, a víz aktuális ellenállásától is függ, hanem rengeteg egyéb tényezőt is kontrollálni kell magamban, hogy a maximális eredményt ki tudjam hozni éppen abban az időben, amikor a verseny zajlik.
A biológiában az üzemanyag, a tevékenység hajtóereje az ATP. Az izomerőhöz, de még az agyi tevékenységhez is az energiaforrás az ATP. Az ATP-t a tápanyagaink elégetéséből nyerjük. Tehát oxigén is kell az energianyeréshez. Az oxigénellátásért a vérkeringés a fellelős. A sportolók edzéseik folyamán beállítják maguknak azt a tempót azt az ideális erőkifejtést, ami mellett ideális az oxigénellátás, az ATP termelés, nagy megerőltetés nélkül. De szerencsére a szervezetünk olyan, hogy extra igényre is tudja fokozni az energiatermelését. Ekkor van az, hogy elfogyott az oxigén, mégis tudunk nyerni ATP-t extra módon, fermentálással. A fermentálásnál nem a mitokondriumokban történik az oxidáció, hanem enzimek segítségével oxidálja a szőlőcukrot a sejt miközben tejsavat termel. A tejsav termelődése az izomban viszont görcsösséget okoz egy bizonyos fokon túl. Tehát korlátjai vannak az extra energiatermelésnek fermentáció által. A nagyon jól edzett és intelligens (aki „jól beosztja az erejét”) el tudja érni, hogy csak a legvégső métereken jöjjön el a savasodás, ha ez sikerül, akkor úgy érzi, hogy jól osztotta be az erejét, éppen jól kihajtotta magát. Vagyis mindent megtett a győzelemért. Ez történt Milák Kristóffal a 200 méteres pillangóúszás döntőjének hajrájában. Csak az utolsó métereken jött a savasodás. Nem tudjuk mi lett volna, ha 3 méterrel később kezdi el az extraenergia-nyerést. De, amire felkaptam a fejem, az az volt, ahogy a mellette lévő pályán mi történt? Mintha extra rakétákat kapcsolt volna be a későbbi győztes! Nála aztán nem volt savasodás. Sőt! Extra erőforrásokhoz jutott!
Minden edző legnagyobb vágya a savasodás késleltetése. Milyen tudás birtokában lehetett a győztes edzőstábja?
Ekkor ugrott be nekem a magyar paraszt étrendje és a ketogén diéta.
A ketogén diéta alapja az, hogy nemcsak cukorból tudnak a sejtek ATP-t termelni, hanem az úgynevezett ketontestekből is. Ketontesteket akkor égetünk energiaforrásként, ha nincs cukrunk. Cukor helyett zsír a fő energiaforrás. A hiedelmekkel ellentétben az agysejtek is képesek energiaforrásként használni a ketontesteket.
Hogy jön ide a magyar paraszti táplálkozás?
A földművelőknek nagyon kemény egész napos munkájuk volt kinn a földeken. Az aratásnál a kaszálást például a legnagyobb égető napsütésben is megállás nélkül végezték. Kitenyésztettek egy olyan sertést, a mangalica és a vaddisznó keresztezésével, amelynek 10-20 centiméter vastag szalonnája volt. Ezt a vastag szalonnát ették hagymával, kenyérrel és hozzá könnyű savas bort ittak. Este otthon aztán vacsoráztak. Mi ebben az érdekes? A vastag szalonna, az akkori ketogén táplálkozás alapja. Volt hozzá egy kis rost is a hagyma képében. Valamint az emésztés elősegítésére a savas borocska. Érdekes étrend, ugye? De nem volt savasodásuk és másnap hajnalban ugyanúgy kellett kezdeni!
A lényeg ebben a ketogén táplálkozásban, hogy nem a szőlőcukor a fő energiaforrás. A cukor tejsavvá alakul az extraenergianyeréskor. A ketontest nem alakul át tejsavvá csak ketonná, ami nem savas. Néha ez nagy előny lehet.
De melyik mai edző vállalná be ezt a fajta diétát?
Ezek a gondolatok játszódtak le bennem a döntő hajrájában és utána.
(Utóirat: foglalkoztam én is a ketogén diétával, de arra jöttem rá, hogy a mai viszonyok között ez nem megy. Írtam egy szakácskönyvet, amelyben a ketogén diéta alapjaira építettem egy másikat, melyet úgy neveztem el, hogy Bioreduktív étrend.)
