A biológiai molekulák felszíne vagy taszítja a vízmolekulákat, vagy magához vonzza őket. Azt a felszínrészletet, amely vonz, hidrofil felszínek nevezzük, amely felszín taszít, az hidrofób. A hidrofil felszín negatív elektromos töltéssel rendelkezik.
Amit a vízmolekulákról tudni kell a jelen pillanatban, hogy nekik is van elektromos töltésük a felszínükön. Egy vízmolekula tetraéder formájú. Ez azt jelenti, hogy egy háromszög alapú piramis. Hasonlóan néz ki, mint az egyiptomi piramisok csak nem négyszögletű az alapja, hanem háromszögletű. Képzeljük el, hogy a háromszögletű alját a piramisnak az egyik alsó csúcsánál megfogjuk és felemeljük 45 fokkal. Ekkor a piramis az egyik élén áll, nem a talpán. A vízmolekulának négy csúcsa van, ebből kettő negatív elektromos töltéssel, a másik kettő pedig pozitív elektromos töltéssel rendelkezik. A negatív töltéssel bíró hidrofil felszín úgy orientálja a vízmolekulát, hogy a két pozitív töltésű csúcsot összekötő él fekszik a hidrofil felszínen, a két negatív csúcs pedig távolabb. Úgy is elképzelhetjük, hogy egy vízmolekulának két lába és két keze van, mint nekünk. A különbség annyi, hogy a mi kezeink és lábaink egy síkban fekszenek, míg a vízmolekulákat úgy kell elképzelni, hogy terjesztett lábakkal állnak a hidrofil felszínen, és a törzset lefordítva a széttárt karjaikat 90 fokkal elforgatják. Ha egy vízmolekulát felülnézetben nézzük, akkor egy kereszt mintázatát látunk, ahol a lábakat összekötő él és a kezeket összekötő él keresztben van egymással.
A kereszt motívum már itt is megjelenik, de még akkor is megjelenik a kereszt, amikor két vízmolekula egymás mellé kerül a hidrofil felületen. Legyen két vízmolekulánk a hidrofil felszínen, mindkettő a pozitívan töltött élen áll. Közelítjük egymáshoz őket. A legszorosabb és legerősebb kötődés közöttük, úgy jön létre, hogy nem egymás kezét fogják meg, hanem keresztbe állnak egymáshoz a lábakkal úgy, hogy a láb fölé kerüljön a másiknak a keze. Most jön a varázslat, az élet, egy örökké mozgásban lévő kapcsolat, egy oszcilláló mozgással kötődik egymáshoz a két vízmolekula, a pozitív és a negatív töltésű egymás fölött lévő csúcsok között.
Ez az oszcilláció a felületre merőleges és töltött részek között történik, ezt úgy hívják, hogy rezgő dipól. Ilyenek az antennák is, melyek elektromágneses jeleket képesek kibocsátani, és venni is, vagyis kommunikálni képesek egymással egymástól távolabb is.
Most vegyünk egy harmadik vízmolekulát, közelítsük a kettőhöz, amelyek már összekapcsolódnak, hogy legszorosabban illeszkedjenek, a harmadik is keresztbe fog áll a másodikkal. Ekkor kapunk egy három vízmolekulából álló kapcsolódást, mely felülről egy derékszögű háromszög. Ebben a csoportosulásban már két összekapcsoló oszcilláció fog élni, az egyik az első kettő vízmolekula között, a másik, a második és a harmadik vízmolekula között. Ha most közelít egy negyedik vízmolekula a már három összekapcsolódotthoz, akkor annak nagy lehetősége van, hogy egyszerre kapcsolódjon az első és a harmadik molekulához. Ha ez megtörténik, akkor körbe zárult négyzetet látunk felülről. Négy vízmolekula kapcsolódik egymással, négy kéz és négy láb kapcsolódása által, melyek között élő oszcilláció működik és összetart. De ebből a négyzetből még kilógnak szabad, lekötetlen, kezek és lábak, melyekhez hozzákapcsolódhatnak teljesen szabad vízmolekulák, így kialakítva egy kétdimenziós vízmembránt. Ilyen vízmembránok találhatók a hidrofil felszínek felett. A vízmembránokat élettel töltik meg a bennük egy irányban rezgő oszcillátorok, melyek egyben rezgő dipól antennák is, vagyis elektromágneses terekkel töltik meg a teret, ezek az oszcillátorok.
Ezek a vízmembránok felülről úgy néznek ki, mint nagyanyáink keresztszemes hímzései. Sok kereszt egymáshoz kapcsolva. Egy kereszt reprezentál egy vízmolekulát, két szabad kézzel és két szabad lábbal. Ha egyedül van, nincs dipól rezgést fenntartó oszcilláció. Ha a hasonló irányba beállt vízmolekulákkal találkozik, akkor feltöltődik az oszcillációs mező, élettel lesz teli a kialakult vízmembrán. Figyeljünk fel valamire: minden vízmolekulára ugyanaz az orientáló erő hat! A vízmembránok rétegesen egymásra épülhetnek, és úgy töltik ki a számukra rendelkezésre álló teret, mint a réteslapok.
Mi történik akkor, ha nincs egy irány kitüntetve a vízmolekulák között?
Nézzük meg a jégkristályt!
A jégkristályok kialakulásánál a vízmolekulák egy centrumhoz igazodnak a csúcsukkal, nem pedig egy irányhoz. Ekkor nem négyzetrácsos alapcellákból áll össze a vízszerkezet, hanem úgynevezett hexagonális szerkezet lesz rá jellemző. Ekkor hat tetraéder csúcsa kapcsolódik egy csúcshoz. Itt is lesznek oszcillációk az összekapcsolódó vízmolekulák között, de ezek irányai nem egy irányba mutatnak, és egymást nem erősítik, hanem gyengítik. A jégben a vízmolekulák közötti élet, és kommunikáció, a szó szerint le van fagyva. Halott struktúrának tekinthető. Volt néhány évtizeddel ezelőtt egy japán kutató, hogy az élet hatásait a lefagyasztott élet utáni jégkristályokban kutatta. Bámultam az igyekezetét, mert rengeteg variációs lehetőségből próbált rendszerességet kimutatni. Számomra ez reménytelen vállalkozás.
A vízmolekulák halmaza egy sok összetevős önszerveződő rendszer. Ha lehűl a környezet a fagypont alá, akkor összeállnak a vízmolekulák a hexagonális (hatszögű) mintázat szerint, egy egységes szerkezetté. Kialakulnak a jégkristályok, télen az ablakon gyönyörű jégvirágok lesznek belőlük. A hidrofil felület felett szintén lecsökken a vízmolekulák entrópiája, a szabad mozgási energiája, és egy négyzetrácsos vízszerkezetté állnak össze. Mindez a különbség a hidrofil felület orientációs erejének köszönhető.
Erről eszembe jutott egy analógia, az emberi közösségek és a vízmolekulák közösségei között. A gravitáció orientálja az embereket, hogy mindig a talpukon álljanak. Testileg hasonlóvá teszi őket, függőlegesen álló egyedek! Ez még nem tartja össze őket! De ha az érzelmi- és hitvilág egy irányba orientálja őket, akkor egymás között kialakulhat egy összetartó erő.
Jézus elmúlt 30 éves, mikor a Jordán folyó vízében megkeresztelte Keresztelő Szent János, ekkor vált Jézus Krisztussá, sok ember számára egy összetartó erővé. Erről az jut eszembe, hogy kellenek az ilyen keresztek, melyek összetarthatnak bennünket. Engem is vízzel kereszteltek a kereszt jegyében. Ebben a közösségben nőttem fel (remélem ebben is halok meg). Engedjék meg nekem a más jel alatt gyülekező közösségek, hogy éljük meg az összetartozás örömét mindannyian. Szeretném, ha együtt örülnénk keresztesek és nem keresztesek, mindannyian! Sajnos távolinak tűnik a jelen helyzetben, de látok egy nagy lehetőséget, ugyanis elmondhatom, hogy a négyzetrácsos vízmembrán a világ legflexibilisebb szerkezete, mindent befogad, minden szerkezetű egyesülést magához ölel, még a hatszögletűt is, de még a vizet taszító, hidrofóbokat is. A tisztulásra és tisztításra, de még a védelemre is a legalkalmasabb képződmények a „keresztszemes” vízmembránok, bízzunk bennük.