Kitalálták már a minden mentes táplálékokat is. Ez lenne a megoldás? Nem hiszem! Szerintem nem a több processzió a megoldás, hanem a minél kevesebb beavatkozás a természetes táplálékokba! Ez lenne az igazi megoldás. Természetesen ehhez olyan alapanyagokat kellene találni, amelyek nem fertőzöttek, sem kémiailag, sem biológiailag. Nem könnyű ez az út, az igaz, de szerintem ezen kellene menni.
Természetesen ártalmas a glutén a lisztérzékenyeknek, természetesen ártalmas a sok szénhidrát a cukorbetegeknek, különösen, ha az processzált, ha az már például fehér liszt. Ártalmas a tejcukor azoknak, akik érzékenyek rá. De nem az a megoldás, hogy mindenkit besoroljunk a lisztérzékenyek közé, a cukorbetegek közé! Jegyezzük meg azt, hogy mindenféle kivonás a természetes táplálékainkból a kezelést, a processziót növeli, növeli az emberi beavatkozást: számunkra nem a mesterséges, hanem a természetes az egészséges táplálék.
Fel kellene futtatni a helyi termelőket a zöldség- és tojástermelésben, akikben megbízhatunk, mert személyesen ismerjük őket. Erősíteni kellene a helyi henteseket és mészárosokat, hogy helyi húskészítményekhez juthassunk hozzá. Helyi termelők, helyi értékesítések, helyi piacok?
Ehhez kapcsolódva azt is el kell, hogy áruljam, hogy csalódtam a termelői piacokban is, mert nem az őstermelők friss portékái kaphatóak. Azt tapasztaltam, hogy a szomszédban lévő boltban már frissebbek és olcsóbbak az áruk, mint a száz lépésre lévő “termelői piacon”. Nem tudom mi a megoldás. Sokan azt tartják, hogy a helyi termelői piacokkal visszamennénk az őskorba, de én nem bánnám, inkább enném az őskorból megbízhatót, mint a sokat kezelt, progresszív ennivalókból.
Talán egy mozgalmat kellene indítani az igazi termelői piacok ellenőrzésére?
