Olyan kőkemény várfalra van szüksége a sejtjeinknek, amelyről elpattannak a nyílhegyek és az ágyúgolyók is. A bélbolyhok legkülső sejtjei vannak kitéve a legtöbb veszélynek, mert itt találkozik a testünk a legnagyobb felületen a külvilággal. A béltartalmunk számunkra a külvilágot jelenti, benne számtalan kórokozó és gyulladást okozó sejttörmelék és kémiai méreganyag található, amelyek a sejtjeinkhez jutva, ott gyulladást okoznak.
A bélhám réteget az egész bélcsatornában végig borítja a bélnyálkahártya. Ez egy különleges szerkezetű anyag, különleges funkciókkal. A szerkezete és funkciói megértése nélkül nem érthetjük az immunrendszer működését sem.
A mucin molekulák nanorostjai alkotják a nyálka alapját. A mucin kémiailag egy poliszacharid, mely galaktóz monoszacharidokból épül fel. Hasonlíthatjuk a cellulóz poliszacharidhoz, amelyben glükóz, szőlőcukor, alapszerkezetet építő monoszacharid. Mindketten hidrofil tulajdonságúak. Magukhoz vonzzák a vízmolekulákat. Itt kezdődik az első különlegesség!
A hidrofil felületnek a felületbe kémiailag bekötött oxigénmolekulák elektronpályái kölcsönöznek egy relatív negatív elektromos töltést. Ez a relatív töltés ahhoz elég, hogy orientálja a vízmolekulákat, melyeknek két oldala van, az egyik relatíve negatív a másik oldalához képest. Dipólussal rendelkeznek. A vízmolekulák pozitív oldalaival tapadnak a relatíve negatív felületű hidrofil felületre. A hidrofil felszín közelében lévő mindegyik vízmolekula így tesz. Könnyű belátni, hogyha ezek az egy irányban álló vízmolekulák egymáshoz közel kerülnek, akkor egy négyzetrács szerkezet jön létre. A tetraéder szerkezetű vízmolekulákat tekinthetjük úgy, hogy van két kezük és két lábuk. A lábuk a relatíve pozitív, míg a kezük a relatíve negatív töltésű. Vigyázz, a kezek síkja és a lábak síkja kb. 90 fokban elfordulnak egymáshoz. Valamennyi vízmolekula a lábával a hidrofil felületen “áll”, a kettő kezével és a kettő lábával négy kapcsolatot tud kialakítani a szomszédjaival. E kapcsolatok szintén különlegesek, a negatívan töltött kezek és a pozitívan töltött lábak között. Az itt kialakult elektromos erőterek a hidrofil felületekre merőlegesek. Nem túl erős kölcsönhatások ezek a kapcsolatok, de bizonyos termikus tartományban stabil lehet. A felületre merőleges oszcillátorokat kell elképzelni, mindegyik vízmolekula négy ilyen oszcillátor társtulajdonosa.
Mivel az oszcillátorban lévő “rúgóerő” nem erős, ezért az oszcillátorok sajátfrekvenciája nem túl magas. Feltételezhető, hogy az oszcillátor frekvenciájának megfelelő kvantumenergia (hf) összemérhető a környezet termikus gerjesztő energiájának (kT). Ha ezek az oszcillátorok termikusan gerjeszthetők, akkor nagy mennyiségű hőenergiát képesek elnyelni, kompenzálni, ami az alacsony frekvenciájú fonon entrópiaként tárolódik a rezgések energiájában. E négyzetrácsos vízszerkezet egyik funkciója a sejtek megvédése a hősokktól.
Egy másik különleges képessége a négyzetrácsos vízszerkezetnek, hogy képes megkötni egy káliumatomot és egy redukáló hidrogént. A redukáló hidrogénnek nagyon nagy szerepe van a biológiai energetikában és az oxidáció akadályozásában. Az energetikáról most csak annyit, hogy minden élő sejt energiaforrása a hidrogén atom (nem a hidrogén ion!), ami redukál. Akár szénhidrát, akár zsír, akár fehérje legyen az energiaforrás, róluk a hidrogén atomot szakítják le az élő sejtek, és a hidrogén elégetésével, oxidációjával, jutnak energiához. Ahhoz, hogy energiánk legyen, kell a hidrogén. De ahhoz is kell a hidrogén, hogy védekezzünk. Az oxigén a várfalunkat támadó ágyúgolyó. Oxidációval tudnak rajtunk rést ütni, akár kórokozók, akár gyulladást okozó anyagok legyenek is a behatolók. Ha meggyengül a várfal, csak akkor tudnak behatolni a károkozók. Az oxidáció ellen véd a redukáló hidrogén atom.
A nyálkahártya vízmegkötője a mucin rostok, a hidrofil felületükön alakulhat ki a négyzetrácsos vízszerkezet. Ez képes magában tartani a redukáló hidrogént. Ilyen a mi kőkemény védőbástyánk, ez a négyzetrácsos redukáló vízszerkezet. Nem kell hozzá más csak hidrofil rost, négyzetrácsos vízszerkezet és elektront leadni képes hidrogén atom. A négyzetrácsos vízszerkezet kialakulásáig értjük a folyamatot, de hogy lesz elég redukáló hidrogén a rácsba?
Szerencsére sok barátunk van, sok élőlény, akik a várfalon tevékenykednek és segítenek bennünket. Sok egysejtű, akiket mi jótékony bélflórának nevezünk. A mi nyálkahártyánkban megtelepedett, ökoszisztémában élő mikroorganizmusukra jellemző, hogy fermentációval nyerik az energiájukat, és eközben redukáló hidrogén atomokkal látják el a környezetüket. Az egészséges nyálkahártya mindig elektronleadó és enyhén savas tulajdonságú. (A fermentációban nemcsak elektronleadó hidrogén atom, de az elektronját már leadott hidrogén ion is keletkezik.) A savasság és az elektronleadás mértéke két elektródával mérhető, az egyik a pH-mérő, a másik a ORP-elektróda (fém platina).
A várfal köveit összekötő habarcs forrása tehát adott: a hidrofil rostok, a négyzetrácsos vízszerkezet és a hidrogént termelő mikrobák. Nevezzük a jótékony mikrobákat várkatonáknak, akik termelik a habarcs egyik alkotóelemét, az elektronokat leadó hidrogént. De van még egyéb haszna is a várkatonáknak. Messziről felismerik az ellenséget! (Ez nem sci-fi, ez egyszerű fizika.)
A fehérjék is rendelkeznek hidrofil felületekkel, sőt nagyon változatosak. E hidrofil felületeken is kialakulhatnak a négyzetrácsos kétdimenziós vízszerkezetek. Sőt egymás fölött több rétegben is egymásra épülve létrejöhet úgynevezett többrétegű, (multilayer), vízszerkezet is. A négyzetrácsban rezgő oszcillátorokban elektromos térerő van, és ez rezeg, tehát elektromágneses hullámokat bocsájt ki minden egyes oszcillátor. Ha többrétegű, akkor a jelek nagysága és frekvenciája változó. Vagyis különböző vastagságú multilayerek egymás mellett kombinálva elektromos kódot hordoznak. Ha egy fehérje le tud adni egy kódot, akkor azt venni is tudja. Elektromágneses jelátvitel.
Minden egyes mikroba tartalmaz valamilyen rá jellemző speciális fehérjét. Minden egyes mikrobának van valami ősellensége, amelynek a fehérjéjére reagálni tud. Ha ez nem így lenne, akkor már rég kipusztultak volna. Évezredek multán csak azok maradhattak fenn, akik felismerték az ellenségeiket és tudtak védekezni ellenük. Nagyon sokféle várvédő mikrobánk van, különböző felismerő képességekkel. Mondhatjuk, hogy egyik várvédőnek jó a szeme, másiknak jó a füle stb.
Minél többféle várkatona áll fenn a bástyán, annál jobb a vár felismerő és védekező képessége. A fehérjék specifikusságát a mikrobák DNS-ei határozzák meg. A bélnyálkahártyánkban élő összes jótékony mikrobánk összes fehérjéjére szükségünk van, ahhoz, hogy az immunrendszerünk élesen működjön. A mi DNS-ünkön kívül az összes mikrobánk DNS-ei is immunrendszerünk alkotóelemeinek tekinthető. Az teljes örökítő anyagunkat genomnak nevezik, ennek mintájára létrehozták a mikrobiom elnevezést, amely azt takarja, hogy az összes velünk élő jótékony mikroba genomjai a mi genomunkat kiegészítve, egymáshoz tartoznak.
Az egészséges, hosszú élet legelső feltétele a jól működő immunrendszer, jól működő védelem a behatolókkal szemben. Könnyen belátható, hogy tehát nem csak a mi DNS-ünkön (esetleg telomerünkön) múlik, hogy milyen sokáig élünk, hanem az összes bennünk élő mikroba összes DNS-eitől, vagyis a sokösszetevős mikrobiomtól!
Ebben a szemléletben tisztán látható, hogy miért kell őriznünk a mikrobiomunk épségét, sokszínűségét. Felmerül a kérdés, mivel veszélyeztetjük a mikrobiomunk egységét?
Már számtalanszor hallhattuk, hogy főleg az antibiotikumok szedése a legfőbb veszély. De említhetőek a különböző gyógyszerek egyoldalú szedése, adalékanyagok stb.
Most azokra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek nem direkt pusztítják a bennünk lévő jótékony mikrobákat, hanem indirekt, a bélnyálka szerkezetének megbontásával.
A bélnyálka vízszerkezetében a négyzetrácsos szerkezet kulcsfontosságú, mert a nyálkát kompakttá teszi és oxidációt akadályozó elektrontöbbletet tárol.
A hidrofil felület nem túl nagy erővel vonzza a vízmolekulákat. Ha nagyobb vízelvonási képességgel rendelkező molekulák vannak a vízmolekulák közelében, akkor “elcsábíthatóak” az erősebbek által.
Olyan molekulákat keressünk, melyek vízben nagyon jól oldódnak és az ételeinkben használatosak!
Kapásból ismerünk ilyeneket, például a só, a cukor, az alkohol. Tovább ne is menjünk! A sóval nem foglalkozom, mert ara megvan a saját védekezésünk. Senki sem eszi meg a sós ételt. Az a só pedig nem árt, csak fokozza az ízérzetünket, amit nem érzünk sósnak.
Viszont a cukrot nagyon is meg kell gondolnunk! De nemcsak az édes cukrot, hanem a keményítőt is (tészta, rizs, burgonya, kenyér), amelyből már a szájban és az emésztő rendszerünk legfelső részében cukor lesz. Ugyanaz van, mint a sónál, egy bizonyos szintig tápláló, de afölött káros. A cukor molekulák elvonják a vízmolekulákat a hidrofil felületről, ezáltal rombolja a négyzetrácsos vízszerkezet. Átjárhatóvá válik a nyálka, átjárhatóvá válik a várfal. Ekkor az ott élő mikrobiom is könnyebben támadhatóvá válik. Gyérülhet a sokszínűsége, ezáltal az immunrendszerünk védekező képessége is gyengül. Könnyebben átjutnak a kórokozók, káros sejttörmelékek, gyulladást okozó kémiai hatóanyagok. Ha átjutnak a bélhám rétegen, akkor már a vérkapillárisokon bejutnak a szervezetünkbe és bárhol gyulladást kiváltva, akár tartós betegségeket is okozhatnak. Ez ellene van a hosszú, egészséges életnek.
Az alkohollal ugyanez a helyzet. Nagyon minimális alkohol fogyasztást tolerál a nyálkahártyánk. Mert az alkoholmolekuláknak is nagy a vízhez való affinitása, így rombolja a négyzetrácsos vízszerkezetet, ezáltal a nyálkahártya átjárhatatlanságát.
Ha átjárhatóvá válik a nyálkahártyánk, akkor a bélhámsejtek közötti rések is átjárhatók lesznek, ezt a helyzetet nevezik lyukas bél szindrómának. A lyukakon átjutó gyulladást okozó sejttörmelékek okozzák a manapság nagyon gyakori autoimmun betegségeket. Ezt már nagyon nehéz visszahozni, mert a mikrobiom is súlyosan sérült. A mikrobiom helyrehozására nem megoldás a probiotikum, mert agresszív törzseket tartalmaznak, és ezek nem engedik a többi törzs harmonikus kifejlődését.
Visszatérek a rögeszmémhez: sok párolt zöldség rostot, ha pedig nem elég, akkor Dr.Hummel Nanorostos Gélt!
Vigyázzunk tehát a só, a keményítő és az alkohol fogyasztásával. Csak nagyon nagy kontroll mellett!
Jegyezzük meg: a hosszú, egészséges élet a bél mikrobiomban van kódolva, amelyben a mi genomunk csak egy összetevő!
