Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Hogyan fogja meg a nyálkahártya a vírusokat és a baktériumokat?

2020. 05. 20. 00:00:00

A nyálkahártyának nagyon magas a víztartalma. Vékony szálú finom rostokhoz tapad a nagy mennyiségű vízmolekula a nyálkákban. E vízmolekulák nem úgy viselkednek, mint a folyadékvíz vízmolekulái. A rostokhoz tapadt vízmolekulák egymásmellé szorosan felsorakoznak és egy rétegszerű szerkezetet alakítanak ki a rostok köré. E rétegszerű vízszerkezetnek különös szerepe van a vírusok, baktériumok, élesztőgombák és egyéb mikrobák befogásában.
 

Különleges fizikai törvények uralkodnak a nyálkákban. Nem olyan könnyű egy bármilyen mozgó részecskét megfogni, sőt ott tartani! A mozgó, befogandó részecskének energiája van, ezt az energiát el kell venni tőle, ha be akarjuk fogni.
 

A gyerekkoromat Szigetváron töltöttem. Ismerjük a szigetvári vár történetét, hallottunk róla, milyen nehéz volt bevennie a nagy túlerővel odaérkező török seregnek. A szigetvári vár nem egy klasszikus kővár volt. A külső bástyák földsáncok voltak és a földsáncokat mocsár vette körül. A vár egy síkságra épült, egy szigetre a mocsaras lápos ingovány közepén. Ha vízbe esünk, és nem tudunk úszni, de nyugodtak maradunk, van esélyünk a vízből való kijutásra. De ha mocsárba esünk, kevés az esélyünk külső segítség nélkül kijutni. Miért van ez? A vízben testünk mindenféle mozgásra képes és ha megfelelően forgatjuk a tenyereinket és talpainkat, akkor még lendületet is adhatunk a testünknek egy kiválasztott irányba. A mocsárban vagy a géles nyálkákban más a helyzet. Minden testrészünk leragad. Csapdába kerülünk.
 

nyalkahartya-virusok
 

A mocsárban elhalt növényi részekből származó cellulóz rostok találhatók nagy számban. A cellulóz rostok felszíne hidrofil, vagyis vizet kedvelő tulajdonságú. A felszínhez közel a vízmolekulákra úgynevezett adhéziós erők hatnak. A rostok felületétől távolabb lévő vízmolekulákra már ezek az adhéziós, ragasztó, erők nem hatnak. A mocsarakban és géles nyálkákban szinte az összes vízmolekula a ragasztó erők által ilyen módon kötött állapotban van. Kevés, vagy egyáltalán nincs a nyálkákban folyadékvíz, angolul „bulk water”. A víz nemcsak kémiailag vagy fizikai halmazállapotai szerint is különleges molekula, de a fizikai rezgései is egy különös állapotot eredményeznek. A vízmolekulákra egymás között kohéziós erők hatnak. Ezeket hidrogénhidaknak és „van der Waals” erőknek nevezik. Az erők mentén rezgések alakulnak ki, vagyis egymáshoz képest rezgő mozgást végeznek a vízmolekulák, de önmagukban is rezegnek és forognak, ha ezeket összeadjuk, jelentős energiát kapunk.
 

A vízmolekulák poláros töltéssel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy a molekula egyik oldala pozitív a másik negatív töltésű. Ha a vízmolekula rezeg, akkor a negatív töltése a pozitívhoz viszonyítva ütemesen elmozdul. Ezt dipól rezgésnek hívják. A dipól rezgés forrása az elektromágneses sugárzásnak. Ez történik a rádióantennákban is: a kétféle elektromos töltés egymáshoz képest rezeg, és a rezgés frekvenciájának megfelelő elektromágneses hullámot bocsát ki. Az elektromágneses hullám a frekvenciának megfelelő energia (kvantum) csomagot visz magával. A vízmolekula tehát a rezgésével energiát veszít, amit a kisugárzott elektromágneses hullám visz el. A fizika egyik ágában a termodinamikában a kötött állapotot úgy határozzák meg, hogy kötött akkor valami, ha csökkent a szabadenergiája. Ez igaz a hidrofil felületek mentén felsorakozott vízmolekulákra. Energiát kell befektetnünk, ha szabaddá akarjuk tenni a kötött vízmolekulát.
 


 

Térjünk vissza a nyálkához! Ha valami belekerül a nyálkába, akkor ott kötötté válik, mert elveszíti a szabad energiáját. A vízmolekuláknak átadott mozgási energia a vizet meglöki, és a rezgéseit gerjeszti. A vízmolekula rezgése elektromágneses hullámokat indít el, így az az energia, amivel meglökték a vízmolekulát elektromágneses energia formájában elhagyja a rendszert. A nyálkába került bármilyen tárgy tehát kötötté válik, csak ha adnánk neki kívülről energiát, akkor szabadíthatnánk ki a nyálkából. 

A nyálkahártyáink tehát a minket érintő dolgok megkötésében játszanak szerepet.

  • A bélnyálkahártyában nagyon fontos, megkötni a táplálékainkat, hogy onnan enzimjeinkkel kis energiát közölve bejuttassuk a szervezetünkbe.
  • Akkor is fontos, mikor a kórokozókat kell megállítani, hogy a nyálkában ragadva az immun anyagjaink végezzenek a kórokozó mikrobákkal, például a kártékony vírusokkal és baktériumokkal.
  • Akkor is fontos feladatot lát el a bélnyálkahártya, mikor a jótékony mikrobáinknak kell otthont biztosítani hosszú távra.
  • A nyálkahártya egy bioreduktív védelmi vonal! Azért hívom így, mert a nyálka a jótékony bélflóra fermentáló mikrobáinak egyik anyagcsere termékét, a redukáló hidrogént is képes megkötni. Ezáltal a nyálka közege gátolja az oxidációt, a lebomlást. Ha bárhol roncsoló oxidáló szabadgyök jelenne meg, azt a redukáló hidrogén passzíválja. Így véd meg bennünket a bioreduktív nyálka a kórokozók támadásától is, vagyis a betegségektől és a reduktív tulajdonsága pedig az öregedést is gátolja.
     

A címben feltett kérdésre válaszolt kaptunk, a nyálkahártya magához tapasztja a káros vírusokat és a baktériumokat, ahol az immunrendszer elbánik velük.

De választ kaptunk arra is, hogy az univerzális ragasztó képessége által segít a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek felszívódásában. Magához köti a jótékony mikrobáinkat, a bélflóránknak otthont adva.

Van-e ennél sokoldalúbb segítőtársunk?

Vigyázzunk rá! Együnk minél több fermentált rostos ételt és igyunk több fermentált italt!

(Ez itt a reklám helye: Fogyasszunk minél több fermentált Dr. Hummel Mikro- és Nanorostos Gélt!)

Fontos védelmi szerepük van a géleknek már az életünk kezdetén is! Az anyaméhben a magzatot is egy géles nyálkás burok védelmezi!

Tartalomhoz tartozó címkék: Cikkek
Az oldal tetejére