Mikor először foglalkozni kezdtem a helyes táplálkozással akkor a paleo nagyon szimpatikusnak tűnt, azért mert nem használtak finomított szénhidrátokat. De amikor kiderült számomra, hogy a rostokat nem ajánlják, akkor visszaléptem a lelkesedésemben.
Mindenképpen olyan táplálkozást próbáltam keresni, amelyben nincs cukor és finomított szénhidrát. A finomított szénhidráttal az a baj, hogy hamar cukorrá változik bennünk. Akkor fordultam a cukor és a keményítő ellen, amikor a rákos megbetegedések eredetét vizsgáltam, és megtudtam, hogy a rákos sejtek cukorral táplálkoznak. A rákos sejtek nem oxidációval, hanem a cukor leerjesztésével nyerik az energiájukat. Fermentálnak, mint az élesztőgombák. Ezután egyszerű logikával rájöttem, hogyha nem esznek a rákosok cukros, vagy cukorrá váló táplálékokat, akkor a rákos sejtek éhen maradnak és nem fognak szaporodni. Hát akkor nem marad más, mint együnk fehérjét és zsírt tartalmazó ételeket!
Ekkor jött be a képbe a keto. Ennél a táplálkozásnál viszont nincsenek ellene, de a gyakorlatban viszont nem foglalkoznak a rostokkal. Teljesen leköti a figyelmüket a túlzott fehérje és a zsír bevitele.
A rostokkal az a bajuk a táplálkozási tanácsadóknak, hogy a legtöbben nem értik, mert sokféle rost van és sokféle magyarázat. Az én rostszemléletem egyszerű, mert csak a vizet megkötő rostokkal foglalkozom. Nem foglalkozom a maghéjak víztaszító korpáival, nem foglalkozom az emészthető rostokkal, mint a pektin vagy zselatin. A fókuszomban csak azok az emészthetetlen cellulóz rostok vannak, amelyek még zsengék, nem fásultak meg, a zöld növényi szárakban, levelekben, gyökerekben, gyümölcsökben találhatóak és közös tulajdonságuk, hogy nagy a víztartalmuk. Hosszú szálú cellulóz molekulák találhatók bennük, melyek magukhoz vonzzák a vízmolekulákat, azokat egyirányba rendezik, az egy irányba rendeződött vízmolekulák rétegekben rendeződnek, majd további rétegeket képesek maguk köré rendezni. Van egy nagyon fontos tulajdonsága az így rendeződött vízszerkezetnek: elektronokat képesek leadni. Az elektronleadó képesség fémelektródával mérhető tulajdonság, nem kitaláció! Azt a fémelektródát, mely méri a redukáló (elektronleadó) képességet redoxielektródának hívják.
Ha megmérjük a friss zöldségek, gyümölcsök elektronleadó képességét redoxpotenciál mérővel, akkor tapasztalhatjuk, hogy a zöldség vagy gyümölcs rostjai között elektronleadó vagyis redukáló közeg van. A rostokat körülvevő vízrétegek között redukáló hidrogén található. Ha oxigénnel találkozik két redukáló hidrogén, akkor vízmolekula képződik hevesen. Azon közegekben, melyekben redukáló hidrogének találhatóak, a szerves molekulák oxidációja gátolva van, mert elsődlegesen a redukáló hidrogén oxidálódik.
Nézzük meg, mi történik bennünk a fehérjék emésztésénél?
A fehérjék aminosavakból épülnek fel. Amíg fehérjék, addig nem szívódnak fel. Ha normális az emésztésünk, akkor a vékonybél végéig valamennyi fehérje aminosavakra bomlik és aminosavként felszívódik. A vastagbélbe jutva a béltartalom nem tartalmazhat emésztetlen fehérjét! Miért?
Ha ezt megértjük, akkor azt is megértjük, hogy miért fontos az ételeinkben a zöldség, a vízrétegekkel körülölelt rostjaival!
A vastagbélben már csak bakteriális emésztése történhet az odáig eljutott emésztetlen fehérjéknek. Ezt rothasztó baktériumok végzik. A rothasztó baktériumok az oxidatív környezetet kedvelik, ott élnek és szaporodnak. A vastagbél felszálló ágában a jótékony mikrobák székelnek. E mikrobák a redukáló környezetben élnek és szaporodnak és a redukáló anyagcsere termékeikkel fenntartják a felszálló ág redukáló tulajdonságát. E redukáló környezetben a rothadás gátolva van. Ha viszont az emésztetlen fehérjék elérnek a vastagbél leszálló ágába, ahol többnyire már oxidáló környezet uralkodik, akkor ott elkezdenek rothadni, emésztődni, és elárasztják az oxidáló anyagcsere termékeikkel a környezetüket. Így fenntartják az egyéb oxidációs folyamatokat. Mint tudjuk, a gyulladások is oxidációs folyamatok. A vastagbélbe került emésztetlen fehérjék tehát a vastagbél leszálló ágában gyulladásokat tarthatnak fenn.
Most értünk el ahhoz a pillanathoz, hogy megértsük annak az előnyét, ha elég sok vizet megkötő rostot tartalmaz az étrendünk. A rostokat körülölelő vízmembrán rétegekben redukáló hidrogének találhatóak. A redukáló hidrogének bizonyítottan a legjobb antioxidánsok, ők ténylegesen akadályozzák az oxidációt, ezáltal akadályozzák a gyulladásokat is. Ha véletlenül bekerül a vastagbél felszálló ágába emésztetlen fehérje, az ott nem kezd rothadni, ott nem termelődnek oxidációs termékek, ezért nem táplálják ott a gyulladásokat sem, ha van ott elegendő redukáló hidrogén. Az ételeinkben lévő zöldségrostok a vízkötő képességükkel és a kötött vízben tárolt redukáló hidrogének miatt akadályozzák a fehérjék oxidációs lebontását. Csökkentik a túlzott fehérjefogyasztás kockázatát.
Ha helyesen akarunk táplálkozni, akkor csökkentsük a fehérje- és növeljük a zöldség bevitelét. Miért írtam, a zöldségrostoknál, hogy ténylegesen redukálnak? Mert ez mérhető! Viszont sok ételre húzzák rá az antioxidáns jelzőt, anélkül, hogy mérhető lenne e képessége.
Miért nem hangsúlyozom a gyümölcsök redukáló képességét? Pedig a gyümölcsök is redukálnak. De sok gyümölcsnek az a hibája, hogy rengeteg cukrot tartalmaz. Ez viszont nem előnyös a bevezetésben említett okok miatt.
A keto és a paleolit táplálkozásnak nagy veszélye, ha nem párosul kellő zöldségkörettel. Emiatt nem ajánlom senkinek sem a paleo-, sem a ketogén diétát. Az általam favorizált táplálkozást úgy hívom, Bioreductive Diet. Írtam is ennek a táplálkozás típusnak a népszerűsítésére egy szakácskönyvet, melynek azt a címet adtam, hogy “Az Örök Egészség Szakácskönyve”, alcímnek pedig ezt írtam: “A bioreduktív táplálkozás alapjai és a szuvidálás”. (A könyv jelenleg nem kapható könyvesboltokban, csak a drhummel.hu webáruházban.
Rengeteg szép képpel illusztrált szakácskönyvet sikerült megvalósítani. Saját ízlésemnek megfelelően, húsevőknek szántam a recepteket. De ha valaki nem húsevő, akkor a húst például helyettesítheti tofuval, akkor is nagyon finom ételeket kaphat. A szakácskönyvemben a finom köretek a “zászlóvivők”, elfelejtve a hagyományos magyar konyha azon káros részét, ahol a keményítőben gazdag köretek nagy hangsúlyt kapnak. (Sajnos volt olyan időszak a magyar történelemben, mikor elsősorban az éhezés leküzdése volt a cél, ennek a célnak viszont a keményítő felelt meg legjobban.)
Érdemes a könyvben külön figyelmet fordítani a köretek elkészítésére. A zöldségeket többnyire pároljuk vagy wokban forgatjuk a jobb ízek és emészthetőség miatt.
