Két dolgot kell kiemelni a béláteresztő szindróma előtérbe való kerülésével kapcsolatban. Az egyik, hogy kialakultak olyan klinikai kémiai vizsgálatok, melyekkel kimutatható e betegség. A másik összetevője az érdeklődés fokozódásának, hogy egyre több olyan tünet, vagy tünetegyüttes jelentkezett, melyek a szivárgó bél szindrómára utalhattak.
A kutatások azt mutatják, hogy az olyan biomarkerek, mint a zonulin, a bakteriális toxinok és a megváltozott bél mikrobiota metabolitok ígéretesek a szivárgó bél szindróma diagnosztizálásában és monitorozásában.
Vizsgálatok azt sugallják, hogy a szivárgó bél szindrómát fokozott bélpermeabilitás (a bélhám fokozott áteresztése) jellemzi, ami autoimmun betegségekhez, gyomor-bélrendszeri és nem gyomor-bélrendszeri betegségekhez, krónikus fáradtság szindrómához és súlyos fertőzésekhez vezethet, gyakran szisztémás gyulladással és az immunrendszer aktiválódásával.
A bélmikrobiom szorosan kapcsolódik a bélgát integritásához. A dysbiosis, vagy a bélmikrobiom egyensúlyhiánya, amikor egyes bélbaktériumok túlszaporodnak, mások pedig háttérbe szorulnak, következetesen összefüggésbe hozható a bél fokozott permeabilitásával, más néven a szivárgó bélrendszerrel.
Úgy tűnik, hogy meg is van a felelőse a szivárgó bél szindrómának: a bélgát integritása!
Akkor beszéljünk erről! A bélgát egy összetett rendszer. A bélgát szabályozza a transzport- és gazdaszervezet védelmi mechanizmusait a nyálkahártyában, membránpumpákon, ioncsatornákon és szoros csatlakozásokon keresztül szabályozza a sejten keresztüli és a sejtek közötti fluxusokat. A szoros kapcsolódások (tight junctions) többszörös glycoprotein komplexek, amelyek szabályozott akadályokat képeznek a szorosan illeszkedő bélhámsejtek között, lezárva a sejtek közötti teret a szivárgás megelőzése érdekében.
A bélszivárgásban tehát a fő szerepe a bélnyálkahártyának és a bélhámsejtek közti szoros kapcsolódásoknak vannak. Nekem a kutatási területem a nyálkahártya. Nézzük meg, milyen problémák alakulhatnak ki magában a nyálkában.
A bélnyálkahártya a bélfal belső felületét összefüggően, végig beborítja, a bélhámsejtekkel közvetlen kapcsolatban van. Háromrétegű a bélnyálkahártya a bélhámsejtek közvetlen közelében két sűrűbb, kisebb víztartalmú réteg, míg a felettük lévő vastagabb rétegében ritkább, nagyobb víztartalmú réteg található. A belső rétegek víztartalma 80%, míg a külső rétegé 90%. A külső rétegben találhatóak a mikrobiom mikróbái. Ha táplálkozunk, akkor azok a mikrobák melyeknek jó táplálkozási lehetőségei vannak, elszaporodnak a béltartalomban. A szivárgó bél szindróma esetében azt találta több vizsgálat, hogy a mikrobiom egyensúlya megromlott, elcsúszott a dysbiosis irányába.
A bélnyálkahártya azon szakaszán, ahol megbomlik a mikrobiom egyensúlya gyulladások alakulnak ki. Ahol gyulladás alakul ki, ott magasabb lesz a hőmérséklet is. Saját kutatásom szerint a nyálkákban a vízmolekulák megkötése egy bizonyos hőmérséklet felett megszűnik. Ez azt jelenti, hogy a gyulladás közelében a nyálkahártya elvékonyodik, a nyálkában, a gélben, megkötött víz molekulák kiszabadulnak és a folyadék vízfázist növelik.
Ha vékonyabb a bélnyálkahártya, akkor a betegséget okozó mikróbák közelebb kerülnek a gazda sejtekhez, növekszik a fertőzés kockázata. Közelebb kerülnek a méreganyagok, közelebb kerülnek az autoimmun reakciókat kiváltó molekulák az immunrendszerhez. Az elvékonyodott bélnyálkahártya helyén kialakulhat egy önfenntartó, vagyis krónikus gyulladás, a gyulladások ilyenkor nem tudnak megszűnni, mert a vékonyodás dysbiosist, a dysbiosis gyulladást, a gyulladás újra elvékonyodást okoz: circulus vitiosus – ördögi kör! Mit tehet szegény gazdaszervezet ilyenkor? Például növeszt egy csomót, egy polipot a bélfalon.
Milyen jelekre figyelhetünk fel, ha vékonyodik a bélnyálkahártyánk?
A székletünk víztartalma csökken, vagyis székrekedésünk van. Ezt már veszélyesnek minősítem. Ezt a helyzetet meg kell előznünk. A bélnyálkahártya alapmolekulája a mucin, melynek a fő része egy poliszacharid rész, egy hosszú molekula mely sok vizet képes magához kötni, ugyanakkor, mivel láncszerű, ezért egyben is tartja a megkötött vizet. Ezt nevezik gélnek vagy nyálkának. Nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a cellulóz molekula is, ez is egy hosszú poliszacharid lánc, nagy vízmegkötő és egybetartó tulajdonságokkal.
Melyik táplálékunk tartalmaz sok cellulóz molekulát? A növényi táplálékaink! Ezekből is különösen a zöldségek. Tehát ha az a célunk, hogy ne vékonyodjon el a bélnyálkahártyánk, akkor sok cellulóz rostban gazdag zöldséget kell fogyasztanunk! A zöldségeket párolva és jól megrágva, a béltartalomban sok olyan vízszerkezetet tudunk fenntartani, mint a bélnyálkahártyában. Ezekkel a vízszerkezetekkel tudjuk távoltartani a belünktől a gyulladásokat.
(Zárójelben megjegyzem, ha nem jutunk hozzá elég rostos zöldséghez, akkor ezt a hiányt pótolhatják az általam feltalált gélek, mint a mikrorostos- és a nanorostos géljeim.)
Véleményem szerint a szivárgó bél szindróma esélye is csökkenthető olyan vizes rostok fogyasztásával melyek nyálkát (gélt) képeznek.
