Élelmi rostok, egy új megközelítésből!

Élelmi rostok, egy új megközelítésből!
A klasszikus élelmirost-kutatásoknak az volt a következtetése, hogy a táplálékaink rosttartalma azért fontos számunkra, mert növeli a béltartalom volumenét és a nagyobb térfogat jobban ingerli a bélfalban lévő nyomásreceptorokat, azáltal javul a bélmozgás, így az emésztés is.

Most már több, mint 20 éve foglalkozom az élelmi rostokkal, attól kezdve, hogy rájöttem, sokkal fontosabb a rostok által a vastagbélbe szállított víz szerepe, mint maguknak a rostok anyagának.

Többféle élelmi rost van. Létezik emészthető; emészthetetlen; vizet vonzó (hidrofil); és vizet taszító (hidrofób) rost. Jómagam a kutatásaimat az emészthetetlen vizes rostokra fókuszáltam. E rostok közül is a cellulóz rostok érdekeltek, mert ezek a leggyakoribbak az élelmi rostok között.

A cellulóz rostoknak köszönhető leginkább a vastagbél vízellátása. A cellulóz-vízmolekula kölcsönhatását legjobban egy ecetsav baktérium által előállított cellulóz molekulán vizsgálhattam. Engem leginkább a hidrofil felület és a vízmolekulák kölcsönhatása érdekel. Az általam vizsgált bakteriális cellulóznak van a legnagyobb hidrofil felülete. A növényi cellulózoknak sokkal kisebb.

A hidrofil felületeken réteges vízszerkezet alakul ki, úgy kell elképzelni, mintha rétestészta-lapok lennének egymás fölött.  A rétegekben (a „lapokban”) a vízmolekulák egymáshoz klasszikus kötésekkel kapcsolódnak, de a lapok között egy újfajta kötés működik, amelyet entrópikus kötésnek neveztem el, mert nincs benne klasszikus kémiai kötés. Mintha egy ragacsos lekvár ragasztaná össze a rétestészta-lapokat. Az a különlegessége e ragacsnak, hogy mindenféle molekula beleragadhat, akár hidrofil, akár hidrofób. Ha vízmolekulák találkoznak e ragacsos felülettel, akkor újabb réteg vízmembrán épül fel. A nagy elektromos térerővel rendelkező ionok, mint a litium- és a nátrium ionok roncsolják e ragacsos felületet, míg a gyengébb elektromos térerővel rendelkező kálium és rubídium ionok beilleszkednek a réteges rácsszerkezetbe. (Nemzetközi folyóiratokban közölt saját kutatási eredmény.) A kálium mellett még a hidrogén is jó kötődéssel bír a többrétegű vízmembránokban. Mindkét elem kulcsfontosságú szereppel bír az élő sejtek életében. Nagyon fontos kutatási irányt jelöl ki, hogy milyen módon kötődnek be a vízszerkezetbe mindketten. A káliumról egyelőre csak azt tudjuk, hogy az ingerelhető ideg- és izomsejtekben játszik fontos szerepet.

Míg a hidrogénről tudjuk, hogy általa nyerik a sejtek az energiájukat, másrészt a legjobb redukálószer, vagyis a legjobban akadályozza az oxidációt a sejtekben, azaz fiatalon tart és csökkenti a gyulladásokat. Lehet, sokan nem tudják, miért a hidrogén a biológiai energia alapja, ezért elmondom. Bármelyik energiaforrásunkról legyen is szó, akár szénhidrát, akár zsír, akár fehérje, szervezetünk mindegyikről a hidrogént választja le a szén-hidrogén kötésekről és aztán égeti el, több lépcsős biokémiai ciklusban, de a végén szén-dioxiddá és vízzé. Amikor leválik a hidrogén az energiát adó tápanyagainkról, akkor legalább egy rövid ideig a vizes környezetben létezniük kell. Ez csak a réteges, géles vízszerkezetekben lehetséges, folyékony vízben nem. Az energianyerő ciklusok közben ATP molekulákat nyerünk, amelyeket közvetlen energiaforrásként hasznosítjuk. De a lényeg végső soron a hidrogén oxidációja. Az energianyerés kémiai titka abban van, hogy a szén és a hidrogén közötti kötés (ami a szénhidrátokban, zsírokban és fehérjékben van) magasabb energiaállapotú, mint ami a szén és az oxigén (CO2), valamint a hidrogén és az oxigén között vannak (H2O).

Még valamit a cellulóz rostokat körülölelő vízmembránok ragacsos felületeiről. Mindenféle szemetet összeszed és magával visz. Saját tapasztalatainkból is tudjuk, hogy otthonaink, utcáink tisztántartása milyen fontos akár egészségügyi szempontból is. Hát a beleink tisztántartása is nagyon fontos a saját egészségünk szempontjából. Mikor a géljeimet feltaláltam, akkor ezzel a céllal indítottam a forgalmazást, hogy tartsuk tisztán a bélrendszerünket. Akkor még szó sem volt a vastagbél vízellátásáról, a fiatalító és gyulladáscsökkentő redukáló hidrogénről.

Ezt a cikket arra szántam, hogy rávilágítsak a vizes rostok szerepére a vastagbél vízellátásában. Mikor elkezdtem a kutatásaimat és a blogcikkeim írásait az élelmi rostokkal kapcsolatban úgy 20 évvel ezelőtt, akkor még nagyon egyedül éreztem magamat a magyar kutatások terén. Most már szerencsére szinte divat lett a téma, lépten nyomon nyilatkoznak a bélflóra és a mikrobiom fontosságáról. Ennek nagyon örülök! De valamiért szomorú vagyok. Senki nem említi azt, hogy a mikrobiom egészsége nem lehetséges a vízellátásának biztosítása nélkül. Ezt pedig csak a vizes rostokkal érhetjük el. A táplálkozásunk során elég vizes rostot fogyasszunk! Hiába iszunk több liter vizet, ha nincs elég rost a béltartalomban, akkor nem kap vizet a mikrobiom. Ugyanis a megivott víz felszívódik már a szájban, a gyomorban és a vékonybélben. A vastagbélben, ahol a mikrobiom él, csak a rostok körül rétegesen megtartott víz hozzáférhető a mikrobiom mikrobái részére. A mikrobiom csak ebben a géles közegben képes élni.

Van még valami, amit nem hagyhatok ki, ha a géles vízszerkezetről, és a bélcsatorna egészségéről beszélünk. A bélbarrier! Ezt régebbi cikkeimben úgy emlegettem, mint az immunrendszerünk vizesárkait. A bélcsatornánk ki van bélelve a bélnyálkahártyával!

A bélnyálkahártyában teljesen hasonló vízszerkezet található, mint a cellulóz rostok mentén, csak a bélnyálkahártyában a rétegesen felépülő vízmembránokat a szintén hidrofil felületű mucin molekulák rendezik szerkezetté.

Az immunrendszerünk 70 %-a bélcsatorna falába van becsatornázva. A bélcsatorna felőli kórokozói támadásoktól védi a szervezetünket. A bélnyálkahártya a bélhez tartozó immunrendszer első védelmi vonala. A kórokozók ebbe a nyálkába jutva lelassulnak, érzékelhetővé és támadhatóvá válnak. A rostos táplálkozással, a hidrofil rostokkal e védelmi vonalat erősítjük!

Korunk egyik népbetegsége az autoimmun eredetű betegség. E betegségek az áteresztő bél szindrómájával kezdődnek. Ahol áteresztővé válik a bélfal, ott elvékonyodott bélnyálkát lehet találni. Kézenfekvő, hogy az elvékonyodást a védelmi vonal erősítésével csökkenthetjük.

Mi lehet a legjobb megelőzés?

Több és hatékonyabb vizes rostot az ételeinkbe! Elengedhetetlen minden étkezésünknél a párolt, a savanyított vagy nyers zöldség hangsúlyos használata! Ne a hústól és a zsírtól féljünk, hanem a zöldségek hiányától!

Ez itt a reklám helye: a zöldséghiányos táplálkozás esetére találtuk ki a Dr. Hummel géleket!

Tartalomhoz tartozó címkék: Hírek Cikkek
Az oldal tetejére