A bélcsatorna falának hámrétege felett található a legvastagabb biofilm, ezt bélnyálkahártyának hívják. A teljes bélcsatorna hosszában e vastag nyálkában sok milliárd mikroba él és véd bennünket. De hogyan?
Több mikroba él bennünk és rajtunk. Most azt a kérdést feszegetjük, hogy miért hasznos az egyik és miért káros a másik? A hasznos mikrobák között található vírus (bakteriofág), baktérium, élesztőgomba stb. Többnyire jellemző rájuk, hogy fermentációval (erjesztéssel) nyerik az energiájukat, vagy ha nem is maguk fermentálnak, de azt a közeget szeretik, amelyet fermentációval hoztak létre más mikrobák. Amit leginkább ismerünk az a tejsavas (joghurt, kefir, kovászos uborka, kovász), az ecetsavas és az alkoholos (bor, sör) erjedések, de ezen kívül még más erjedések is ismeretesek.
A lényeg, hogy az erjedés folyamán negatív töltésű, redukáló hidrogén atom és az oxidált formája, a pozitív töltésű hidrogénion is keletkezik. Ez azt jelenti, hogy az erjedés közege gyengén savas kémhatású lesz a keletkezett hidrogénionok miatt, míg a keletkezett redukáló hidrogén atom miatt pedig enyhén redukáló lesz. A savas kémhatást pH-mérővel lehet mérni, a redukáló tulajdonságot ORP (oxidációs-redukciós potenciál) elektródával.
Sem a hidrogén ion (H+), sem a redukáló hidrogén atom (H-) nem maradhat tartósan a vízben. A hidrogénion csatlakozva egy vízmolekulához hidroxónium iont (H3O+) hoz létre nagyon gyorsan. Országh József, az elektrokémia professzora szerint, a redukáló hidrogén atom egy vízmolekulák által alkotott polimerhez kapcsolódik. (Szerintem Országh József azért nem kapott Nobel díjat, mert az rH elméletéről írt cikksorozatát csak franciául közölte a Sciences du Vivant c. párizsi tudományos folyóiratban. Észrevette, hogy mind a sav-bázis, mind az oxidáció-redukció egyensúlyokban ott van egy közös szereplő, a hidrogén ion. Ez pedig összeköti a két egyensúlyt, tehát egységes elméletben kell kezelni a sav-bázis és az elektron leadás - és felvétellel járó reakciók egyensúlyait. Így jön létre az rH- (vagy rH2-) érték, ami magába foglalja a pH-értéket.) (A sav-bázis egyensúlyban a hidrogén ion a savat képviseli, az oxidáció-redukció egyensúlyban pedig a hidrogén ion az oxidált formája a hidrogénnek.)
Jómagam tettem egy feltevést a redukáló hidrogént megtartó vízpolimerrel kapcsolatban. Azt feltételeztem, hogy a negatív töltéssel rendelkező hidrofil felszíneken (de a negatív töltésű membránokon vagy elektródákon is) kialakulhat egy négyzetrács formájú vízháló. E vízháló akár egymásra is rakódhat több rétegben, képes a redukáló hidrogén megtartására.
Akár e feltevéssel, akár enélkül is, létezik, és mérhető a vízbe került redukáló hidrogén mérése ORP elektródával.
Leszögezhetjük, hogy a jótékony mikrobiom maga körül enyhén savas és redukáló környezetet hoz létre. Ez a közös életfeltételük. Egy egészséges egyén vastagbelében több száz törzs alkotja a jótékony mikrobiomot, melyre jellemző, hogy savas és elektronleadó, vagyis redukáló. Szándékosan nem említem az “antioxidáns” szót, mert azt nagyon lejáratták már kapzsi kereskedők ugyanúgy, mint a “lúgosító” szót.
A számunkra ártalmas kórokozók viszont nem szeretik a savas és redukáló környezetet. Ők erősen oxidálnak, azzal támadnak, és fehérjéket rothasztanak, lúgos környezetet hoznak létre és azt szeretik környezetként is. Bizonyos helyeken elszaporodva gyulladási gócokat hozhatnak létre. Ahogy öregszünk, a vastagbelünk leszálló ágában egyre több ilyen kórokozó szaporodik el, és a leszálló ág tartalmát lúgossá és oxidálóvá teszi. Ezért van az, hogy innen indul ki a legtöbb betegség. (Lásd: “A halál a belekben lakik!”)
A jótékony mikrobiom már a béltartalom kémhatására is úgy hat, hogy az védelmet jelent. A jótékony mikrobák hozzák létre a béltartalom savasságát és redukáló tulajdonságát, e tulajdonságok viszont védenek a kórokozókkal szemben, ha ez nem elég, akkor kell fellépnie az immunrendszernek. A mi immunrendszerünk immunreakciói a kórokozóink ellen és a jótékony mikrobák több millió éve kialakult immunreakciói az ő kórokozói ellen “egy szövetségben” összeálltak és ez a mi közös mikrobiom védelmünk a közös kórokozókkal szemben. Így már érthető, hogy miért fontos, hogy nagyon sok mikróbával alkossuk meg a közösséget, mert így sokkal több kórokozóval szemben tudunk védekezni hatékonyan.
Tehát az érintetlen, sokösszetevős mikrobiom kialakítva a közös savas és a közös redukáló közeget (ezt a francia Vincent professzor terraineknek nevezte) ez az elsődleges védelmünk. A másik védelem a sokösszetevős mikrobiom sokösszetevős immunreakcióiban rejlik.
A Dr.Hummel gélek egy sokösszetevős mikroba-kultúra eredményei. Van bennük rengeteg nanorost, melynek környezetében kialakult a négyzethálós vízszerkezet, mely megtartja a fermentáló mikroba-kultúra által termelt redukáló hidrogént, ezáltal redukál, de enyhén savas is. Így védi meg magát a kórokozókkal szemben. De minket is, mert a mi mikrobiomunk is a redukáló és savas környezetet szereti, míg a kórokozóink ebben a környezetben nem tudnak szaporodni. A géljeink is kettős védelműek, akárcsak a saját mikrobiomunk, így segíthetik egymást. Szerencsére a gél szinte érintetlenül leér a vastagbélbe, így ott kifejtheti jótékony hatását. Erre a hatásra ténylegesen lehet mondani, hogy immunerősítés.
