A probiotikumok a vastagbélben fermentálják rövid rostdarabokat, az úgynevezett oligoszaharidokat, másnéven prebiotikumokat.
E fermentációk savat termelnek, és elektronokat szabadítanak fel, vagyis savassá és elektron-leadóvá teszik a környezetüket, jelen esetben a vastagbél felszálló ágát. A jótékony bélflórának ez a savas és elektron-leadó környezet kedvez a szaporodásukhoz és az életvitelükhöz. (Elektron-leadó = antioxidáns.) Ha probiotikumokat fogyasztunk, akkor elősegítjük, e hasznos fermentációkat, melynek következménye a savas és antioxidáns béltartalom a vastagbélben.
Az antioxidáns tulajdonság hamar megszűnik, ha nincsenek a fermentáció közelében nedvesítő rostok. Hogy miért van ez? Erre ad választ a most megjelent blog bejegyzésem.
A probiotikumok azok a jótékony mikroorganizmusok, melyek a bélflórában találhatók. A bélflóra mikrobái a vastagbélben élnek. Nem csak baktériumokból áll, hanem a többi mikroba is megtalálható benne, így az élesztőgombák, vírusok és számos más egysejtű. A gyakorlatban azonban csak néhány baktériumot sorolnak a probiotikumok közé, azokat a baktériumokat, amelyek a boltokban kaphatók, ezek, mint az acidofilusz és bifidusz törzsek, tejcukrot erjesztenek, ebből nyerik energiájukat.
Ha van elég tejcukor a béltartalomban, akkor elszaporodnak, és a többi jótékony törzsnek is megfelelő környezetet biztosítanak. Az erjedés folyamán például tejsav szabadul fel, így savassá teszi a béltartalmat, ugyanakkor a fermentáció alatt a baktériumok enzimjei hidrogén atomokat szakítanak le a tejcukor molekulákról, ez a folyamat redukálóvá teszi a fermentáció környezetét, vagyis a béltartalmat. (E hidrogén atomok majd oxidálódnak vízzé, és ebből nyerik az energiát a fermentáló baktériumok.) Felnőttek esetében a jótékony, a savas és redukáló bélflóra, a vastagbél felemelkedő ágában található. Mikor megszületünk, és csak anyatejet fogyasztunk, akkor a teljes vastagbelet ilyen redukáló, antioxidáns, béltartalom tölti ki. Miután elkezdjük a vegyes táplálkozást, már csak a felszálló ágat tölti ki az említett antioxidáns tartalom.
A leszálló ágat fokozatosan elfoglalják a prooxidáns és bázikus környezetet preferáló rothasztó baktériumok. Míg a jótékony bélflóra egysejtű mikrobái olyan anyagcsere termékeket produkálnak, amelyek nem engedik a rákos sejtek kialakulását, addig a rothasztó környezetben élők anyagcsere termékei elősegítik a rák kialakulását. Talán innen származik az a mondás, hogy a halál a belekben lakozik?
Vajon miért tartották már évszázadok óta egészséges tápláléknak az aludttejet (most kefir vagy joghurt) és a savanyú káposztát?
Mert tele vannak fermentáló probiotikumokkal, melyek enyhén savasak és elektronleadók, vagyis antioxidáns tulajdonságúak. Meg kell jegyezni, hogy nem csak probiotikumokkal vannak teli a fermentációs produktumok, hanem az aludttej esetében micellum rostok hálózzák be és teszik géles állagúvá az aludttejet, míg a savanyú káposzta esetében a káposzta növényi rostjai lazulnak fel és válnak jobban hozzáférhetőbbé.
Életem legnagyobb sikerű találmánya a Mikrorostos Gél, szintén fermentációk eredménye, bár itt nem a tejcukor erjed a tej baktériumai által.
De az eredmény ugyanaz, savas és elektronleadó, antioxidáns, az erjedések eredményeiként létrejövő gél. A gélem antioxidáns tulajdonságait méregetve jöttem rá egy fontos összefüggésre. Arra, hogy a hidrofil felületű, vizet fogó, rostoknak mi a szerepe a redukáló képességekre.
A hidrofil felület katalizátorként működik az elektron átadás-átvételi folyamatokban.
Ha rostokról beszélünk, akkor meg kell különböztetni vizet lepergető, hidrofób rostokat és vizet fogó, hidrofil felületű rostokat. Ha növeltük a hidrofil felületet egy köbcentiméter folyadékban, akkor növekedett a redukáló képesség kapacitása. Ez hasonló, mint az akkumulátorok esetében, ha növelni akarjuk az akkumulátor töltéstároló kapacitását, akkor növelni kell az akkumulátorban a lemezek felületét.
A Mikrorostos Gélben nagyon magas a fajlagos hidrofil felülete a rostoknak, egy köbcentiméter gélben 1000-szer nagyobb hidrofil felület található, mint bármely, hasonló térfogatú növényi rostban. Emiatt a gélben lévő rostok a nagy elektron-megtartó képességüket sokáig képesek megőrizni. Ha a fermentáció által leadott elektronok közelében nincs katalizáló felület, akkor a felszabadult elektron hamar eloxidálódik, és az antioxidáns tulajdonság gyorsan elvész.
Ha tartósan kívánunk fenntartani antioxidáns állapotot egy közegben, akkor szükséges a hidrofil rostok jelenléte!
Ezért javaslom mindenkinek, aki bélflóra regenerálásra probiotikumot szed, vegyen mellé Mikrorostos Gélt is, mert így hatékonyabb és tartósabb a probiotikumok hatása.
