Először arra jöttem rá, hogy nem a rost a fontos, például a bélcsatornában, hanem a rostok között megrekedt víz. Ebben a vízben a vízmolekulák különös szerkezetet vesznek fel és e különös vízszerkezet a fontos mind a bélfal tisztítása, mind a vastagbélben élő jótékony bélflóra számára.
Miután ez kiderült, azután azt vizsgáltam, hogy milyen rostfajták a legideálisabbak ebből a szempontból. A követelmény az, hogy minél kevesebb rostanyag kössön magához minél több vizet.
Szerencsém volt, mert rátaláltam a világ legjobb vízmegkötő rostjára, ez a mikrobiális cellulóz. Ez nem növényi eredetű rost, hanem baktériumok készítik. Tisztán cellulóz szálakból áll a gél alapszerkezete, váza. Tehát nem ártalmas. Mindenféle kémiai beavatkozás mellőzhető a belőle előállított ehető rostpótló előállításánál. Saját súlyának 1000 szeresét képes vízmennyiségben magában tartani. Nagyon durva kémiai- és hőhatásnak kellene kitenni a gélt, hogy por formát kapjunk belőle. Alapelvem: ha valamit tápláléknak szánunk, akkor minimális mesterséges beavatkozást alkalmazzunk.
Van egy nagyon jó növényi eredetű rostpótló az útifűmaghéj. Ez poralakban kapható. Messze kisebb a vízmegtartó képessége, mint a mikrobiális cellulóznak. De ebből adódik a hátránya is. Nagy mennyisségű szilárd rostanyaggal juttatható csak a bélcsatornába a rostok közötti jótékony vízszerkezet. Ez sajnos azzal a kockázattal jár, hogy elzáródást vagy fulladást okozhat. Ahelyett, hogy a székrekedést orvosolnánk még további elakadást kockáztatunk. Személy szerint nem vagyok híve a túlzott vízfogyasztásnak, de az útifűmaghéj esetében ez szükséges.
A mikrobiális cellulóz után a második legjobb vízmegtartó rost a xantángumiban található. Valamivel több, mint 200 gramm vizet képes megkötni egy gramm xantángumi rost. Ez a rostfajta szintén mikrobiális eredetű. Nem növényi rost! A baj, hogy ipari méretekben történik a rostfajta előállítása komoly kémiai és fizikai behatások közepette. Mivel a sütést is kibírja, a cukrászok és pékek előszeretettel használják. Tömegnövelő, sűrítő hatását egyre többen kihasználják az élelmiszeriparban.
A guargumi is nagyon jó vízmegtartó poliszacharid rostokat tartalmaz. Ez növényi eredetű gélképző 40-szeres vízmennyiségét köti saját súlyának. 2007-ben történt egy botrány vele, mert a megengedettnél több növényvédő maradványt, úgynevezett dioxint tartalmazott. Indiában termesztik a guarbabot, melyből kivonják a gélképző rostokat. Nagyipari viszonyok között termesztik a növényt, nagyipari feldolgozás szintén kémiával. Nem kockázatmentes. A szakértők erre azt mondják, hogy azért nem kell félni tőle, mert kis mennyiségben használják az élelmiszerekben. Viszont, ahogy divatba jött a gluténmentes- és szénhidrátmentes táplálkozás, újra megemelkedett a felhasználása. Tömegnövelő és folyadékmegkötő képességét nagyon sok helyen kihasználják. Ha még azt is tudjuk, hogy az aromakémia milyen csodákra képes, akkor már csak a saját főztünkben bízhatunk, sajnos!
Ételekben a rostpótlásra a legjobb megoldás a párolt zöldség köret. Húsételekhez mindig ezt készítek otthon, vagy ilyet rendelek az étteremben. Az “Örök Egészség Szakácskönyve” című szakácskönyvemben ideális rostpótlásra még zöldségek felhasználásával készült smoothie-kat javaslok.
Jegyezzük meg: a legcsúnyább betegségeink a vastagbél leszálló ágából erednek, ahhoz, hogy ezt a bélszakaszt tisztán tartsuk és az itt élő bélflórát vízzel támogassuk, vízben oldódó, emészthetetlen rostokra van szükségünk, erre a célra a legmegfelelőbb a cellulóz. Táplálékaink közül a zöldségekben van ebből a legtöbb. Az emberi táplálkozás esszenciális alkotó eleme, akik kevesebbet esznek belőle betegebbek lesznek. Ha valakinél kevés a cellulózbevitel, mikrobiális cellulózzal pótolhatja. De gélformában, nem poralakban!
A géljeim a gyártás során minden kémiai behatást nélkülöznek, eredeti természetességükben, ezért merem bárkinek ajánlani.
