„A szuperélelmiszerekben sok a számunkra fontos tápanyag, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdagok, antioxidánsak és egyébként is szuperek!” - halljuk a támogató tanácsokat! Azt ajánlom, nézzük meg közelebbről ezen állításokat tudományos szempontokból!
Kezdjük az „antioxidáns” kifejezéssel!
A szó szerinti jelentése, hogy akadályozza az oxidációt. A kémiai tudomány szerint az oxidáció ellentéte a redukció. Vagyis a redukáló anyagok akadályozzák az oxidációt. Ha valamilyen anyagi összetevőről azt állítjuk, hogy antioxidáns, akkor kémiailag bizonyítani kell róla, hogy redukál, vagyis képes elektront leadni a környezetének. Az oxigénnek magának nagy az ”elektronéhsége”, az oxidációs folyamat akkor áll le, mikor az oxigén kielégíti az éhségét, vagyis megkapja a hőn vágyott elektronját. Egyszerű a következtetés: amelyik anyag tud redukálni az lehet, amelyik nem tud redukálni, az nem lehet antioxidáns!
Mikor 20-30 évvel ezelőtt divatba jött az „antioxidáns” kifejezés, akkor ezt a flavonoidokkal hozták leginkább kapcsolatba. Komoly, nagy kutatások indultak el abban az időben. Egy laboratóriumban kidolgoztak egy mérési eljárást, amellyel elvileg tudták volna bizonyítani, hogy egyes flavonoidok mennyire antioxidánsok. Néhány évig használták is ezt a módszert, akkor lehetett olvasni arról, hogy az egyik gyümölcs például hányszor hatékonyabb antioxidáns, mint a másik. Aztán egyes cégek is elkezdték reklámozni saját termékeiket e mérőszámokkal. Aztán betiltották a mérést, így a mérőszámokat sem lehetett tovább használni.
Jómagam is elkezdtem a flavonoid témával foglalkozni. Laboratóriumi vizsgálataimban azt találtam, hogy a flavonoidok nem redukálnak, viszont megváltoztatják az elektronszerkezetüket attól függően, hogy redukáló vagy oxidáló környezetben vannak-e. A redukáló környezetben a flavonoidok nagyobb dipól momentummal rendelkeztek, mint az oxidáló környezetben. Sok flavonoid a színét is elvesztette oxidáló környezetben. Arra jöttem rá, hogy a flavonoidok jó indikátorai lehetnek viszont annak, hogy milyen az oxidációs-redukciós környezetük.
Akkor ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam tovább, de most a rostok kutatásainál újra előjött az oxidációs-redukciós állapot fontossága. Sőt, mondhatjuk, hogy ekörül forog a világ. Az egészség, a fiatalság, a betegség, az öregség, mindent az oxidációs-redukciós állapotunk határoz meg! Mikor fiatalok és egészségesek vagyunk, dúl bennünk a redukció, mikor öregszünk, betegek vagyunk, egyre inkább az oxidáció kezd bennünk dominálni.
Igaznak tűnik az az állítás, hogy „azzá válunk, amit eszünk!” Vagyis ha fiatalok és egészségesek akarunk maradni, akkor olyan élelmiszereket kell ennünk, amelyek a redukáló állapotot tartják fenn. A redukáló állapotot jelezhetik akár a színük is, ha sok színt adó flavonoidot tartalmaznak. De ez csak egy indikátor. Ha friss, ha üde színe van, ropogós állagú kiegyensúlyozott ökoszisztémában termesztették, akkor ezek mind az egészségünket fogják szolgálni, nem kell őket szuperélelmiszereknek titulálni! De ezt mindenki tudja, ha elkezd barnulni egy élelmiszer, akkor az már nem válik hasznunkra, így azt nem is tesszük az asztalra.
A használható vitamintartalma is egy élelmiszernek attól függ, hogy megtámadta-e már az oxidáció, barnul-e, sáppadt-e, elvesztette-e a víztartalmának egy részét, fonnyad-e? Egyáltalán, hogy mennyire üde? Ezt mind el tudjuk dönteni szemrevételezéssel, arról pedig jó, ha van fogalmunk, hogy milyen helyen termesztették, mennyire „bio”, vagy „öko”?
Úgyhogy, szerintem nincs arra szükségünk, hogy a számunkra hasznos élelmiszereket „szuper” előtaggal illessük!