Egy olvasóm kérdezte tőlem, mi a különbség a nanorostos gélünk és az aloe vera gél között? Mindkettőnek a rostjai nagy mennyiségű vizet képesek megkötni, mindkettő ugyanabba a kémiai csoportba tartozik, úgy hívják őket, hogy mukopoliszacharidok, glikánok. De vegyük mindjárt ide a manapság népszerű hialuronsavat is. Valamennyi láncszerű molekula, míg az egyes láncszemeket a cellulóznál csak egy molekula, a glükóz, alkotja, addig az aloe vera gél és a hialauronsav esetében a láncszemeket kettőscukrok, diszacharidok alkotják.
Azért is van valamennyi neve előtt a muko- előtag, mert mucosát, nyálkát képesek létrehozni. A nyálkák nagy víztartalmú gélek. Ebben a minőségében, a nagy víztartalma miatt, mindhárom gélfajta képes az öregedés gátlására, ha a száraz, öregedő sejtek közelébe tesszük, például a ráncosodó bőrre. E nagy víztartalmú gélek könnyen adnak át a környezetüknek vizet. Mint tudjuk, a fiatal sejtek víztől duzzadóak, míg az idősebb sejtek vízhiányosak. Tehát mindhárom rostnak a gélje külsőleg használva fiatalít.
Az emésztőrendszerünkben viszont a cellulóz másképpen viselkedik, mint a másik kettő. A cellulóz gyakorlatilag nem emészthető az emberben, míg az aloe vera és a hialuronsav a vastagbélben emészthető a bélflóránk mikrobái által. Egyrészt a nyálkaképző képességét elveszti, amint láncszemeire esik szét a poliszacharid, másrészt növeli e bomlás a bél cukortartalmát, ugyanis a láncszemek nem mások, mint cukrok. A cukrok egy szint felett veszélyesekké válnak, nemcsak azért, mert növelik a vércukorszintet, hanem sajnos az öregedést is elősegítik.
Hogyan? Kérdezhetjük, és máris elérkeztünk az élettudományok legújabb felfedezéseihez az öregedéssel kapcsolatban. Elcukrosodhatnak a fehérjéink, kémiai kötések jöhetnek létre a cukrok és a fehérjék között. Glikozidoknak hívják őket. Ezek a molekulák eddig is ismertek voltak például a szívglikozidok, vagy a flavonoid glikozidok. De az öregedést előmozdító glikozidoknál az aglikon a fehérje. E tudásban már annyira előre vagyunk, hogy már egyes okosórák is mérik az AGE indexet.
Az AGE index (Advanced Glycation End-products index) egy mérőszám, amely a szervezetben felhalmozódó glikációs végtermékek mennyiségét jelzi. Ezek a vegyületek a cukrok és fehérjék közötti kémiai reakciók során keletkeznek, és idővel felhalmozódnak a szövetekben. Az AGE indexet gyakran használják a biológiai öregedés és a metabolikus egészség állapotának mérésére, mivel ezek a végtermékek összefüggésbe hozhatók a krónikus betegségekkel és az öregedési folyamatokkal.
A glikoproteinek, vagyis a cukros fehérjék okozzák a legtöbb zavart a szerveztünk működésében. Ilyen jól ismert cukros fehérje a glutén is. A fehérje része miatt okoz zavart, gyulladást, az immunrendszerünknek. De miért okoznak gyulladást ezek a molekulák bennünk?
A gyulladás veszélye az idősek és az inzulinrezisztensek körében fokozott. Ha a bélcsatornában valahol sok cukor szabadul fel, a gazdasejtek viszont képtelenek feldolgozni, akkor a magasabb cukorkoncentráció megbontja a fehérjék körüli védőburkot és reakcióba kerül a cukor és a fehérje. Ekkor megváltozik a fehérje 3D szerkezete. Erre az immunrendszernek reagálnia kell, mint idegen fehérjére, az immunanyagok rátapadnak ezekre a fehérjékre, ezután már csak el kell szállítani a nyirokáramlásnak. Ekkor jön a baj! Ugyanis nagyon jól össze- és le tudnak tapadni és tömbösödve letapadnak. Szűkítik a sejtközötti járatokban a nyirokáramlást. Itt kezdődik el az öregedés. Leromlik a vér- és nyirokkeringés. Beszűkülnek az áramlási keresztmetszetek. A gyulladást okozó lerakódott fehérjékre még rátapad a koleszterin is, hogy a gyulladáshatást megszüntesse. Így keletkeznek a merev érfalak és az érelmeszesedés. Az állandó gyulladási gócok és betegségek az öregkor igazi rémségei. Nem folytatom!
Csak azért vezettem le azt a betegségspirált, mert eljuthatunk oda is, hogy a táplálkozásunkban nagyon fontos a mérsékletesség. Láthattuk, hogy az ártatlan, egyébként jótékony, emészthető rostok is átfordulhatnak a káros hatásúakká a cukor tartalmuk miatt, ha sokat eszünk belőlük. E rostfajták a vastagbél első szakaszában még kifejthetik jótékony hatásukat a bélflórára, de a végső szakaszra a rostok eltűnnek és csak a káros cukor molekulák maradnak. Itt szaporodhatnak fel a gyulladásgócok a cukrosfehérjék miatt. Mindenki tudja, hogy a vastagbél ezen szakasza a legveszélyesebb területe a gyulladásoknak, polipoknak, rákos elfajulásoknak. Ehetünk emészthető rostokat, de ne sokat, hogy ne jusson a vastagbél végső szakaszára semmi cukor.
Táplálékainkban a cellulóz rostok a legmegbízhatóbbak a vastagbél víztartalmának gélesítésében. E rostok nem emésztődnek, nem bomlanak le láncszemeikre, nem cukrosítják a fehérjéinket, nem okoznak gyulladásokat a vastagbélben, sőt a maradék cukrok is lelassulnak a rostok által képzett nyálkákban. A cellulóz rostok annál hatékonyabbak a nyálkaképzésben, minél vékonyabbak! A mi nanorostos gélünk ebben a szerepben kiváló! Ha nem a feltalálója lennék: kötelezővé tenném a fogyasztását (ha-ha). Eddig az a tapasztalatunk, hogy még túladagolni sem lehet. Olyan, mintha több salátát ennél, ahhoz már butaság kell, hogy annyit egyél, hogy megártson.
