Tegyük fel először azt a kérdést, hogy a szervezetünkben mikor indulhat el egyáltalán a zsírégetés? Erre az egyszerű kérdésre az a válasz, hogy csak akkor lehetséges zsírégetés a zsírraktárakból, ha a vérben alacsony az inzulinszint. Amíg sok az inzulin a vérünkben, addig nincs zsírégetés.
Sejtjeink kétféle állapotban lehetnek. Az egyik a nyugalmi állapot, a másik az aktív állapot. Aktív állapotban például táplálkoznak, szaporodnak, vagyis osztódnak.
Az inzulin kulcsszerepet játszik a sejtek életében. Ha a sejtekhez érnek kulcsként kinyitják őket, alkalmassá teszik a sejteket a táplálkozásra, aktív állapotba hozzák őket. Más lesz a víz bennük, oldószerré válnak. Nagyon úgy néz ki, hogy a sejtek életében kulcsszerepet játszó inzulin lesz a kulcs a zsírégetés és az egészségmegőrzés összekapcsolásához.
Ha igaz az előbb leírt elmélet, akkor a vérben lévő inzulin lecsökkentésével elérhetjük azt, hogy könnyebben kerüljenek a sejtek nyugalmi, állapotba. Ekkor a sejtek képesek a zsírraktárakból energiát égetve ATP molekulákat termelni.
Most az a kérdés következik, hogy miként tudnánk alacsonyan tartani a vérben az inzulin szintjét? Az inzulin szintje akkor emelkedik a vérben, amikor a vércukorszint. Tehát egyszerűnek látszik a megoldás: tartsuk alacsonyan a vércukorszintet, akkor az inzulin szintje is alacsony marad!
Most lépnek elő a vizes rostok, mint a helyzet megmentői. A vizes rostok maguk körül egy ragadós géles környezetet hoznak létre, miután megrágjuk és megesszük őket. E ragadós környezet a béltartalomban visszatartja a cukrok felszívódását. Ha lassan szívódnak fel a cukrok, akkor alacsonyan marad a vércukorszint, de mindig lesz annyi, hogyha apránként is, de hozzájuthassanak a sejtek az egyik energiaforrásukhoz, a cukrokhoz. Ebben a „csepegtető” helyzetben nem lesz túl sok sejt nyitva sem a táplálkozás számára, sem támadható állapotban a kórokozók számára. Ez szolgálja az egészségmegőrzést. De az alacsony inzulinszint miatt a zsírsejtek zsírégetése is lehetséges. Vagyis egyszerre két legyet is üthetünk a rostos táplálkozással!
Nézzük meg, mi történik mikor cukrot és keményítőt tartalmazó ételeket eszünk! A keményítő már a szájban elkezd cukorrá alakulni és a vékonybelünkben már teljesen cukorrá alakul. Akkor nézzük azt, mikor a cukor szintje megemelkedik a vérünkben az étkezésünknél. A cukor az ételeinkből akadálytalanul áramlik be a vérünkbe, ott megemelve a vércukorszintet. A megemelkedett vércukor elindítja az inzulin beáramlását a vérbe. Ha sok a cukor az ételünkben, akkor gyorsan emelkedik a vércukorszint, ezt gyorsan követi az inzulinszint növekedése. A sok inzulin sok sejtünket képes kinyitni. A rengeteg sejtünk tárva nyitva áll, mindenkit beengedve, akár kórokozókat is. A sejteket elözönlik a cukormolekulák. A cukormolekulák nagyon jól oldódnak a vízben. Nagy erővel vonzzák a vízmolekulákat, így a sejtben lévő vízmolekulák a cukormolekulák oldószerévé válnak. Ekkor szomjaznak a sejtek, a hidrofil felületeket takaró kristályos vízszerkezetek is oldószer vízzé bomlanak. A hidrofil felületű membránok és funkcionális biomolekulák védtelenné válnak, mert megszűntek a védő vízszerkezetek körülöttük. Így amellett, hogy átjáróházzá váltak a sejtek, a sejtek létfontosságú részei is támadhatók lettek.
A sejtekben sok mitokondrium van, amelyekben történik az energiatermelés. A cukormolekulák vízfelszívó hatása itt is jelentkezik, mitokondriumokban rengeteg membrán van, ahol az energiaátalakulás történik. E membránok feletti vízszerkezet is megbomlik, ezáltal a redukáló hidrogént megkötő fontos láncszem fog hiányozni az energiatermelés folyamatából. Így mind a cukor, mind a zsír elégetése kárt szenved. Tele vagyunk energiát adó cukorral és zsírral, még sincs energiánk!
Összefoglalva: a magas inzulinszint mellett se a sejtek védelme, se a sejtek zsírégetése nem működik. Annak, aki fogyni szeretne, ez nagyon rossz hír! Nem elég, hogy nem fogy, de még könnyebben is lesz beteg, a védelem hiánya miatt.
Egyszerűnek tűnik a megoldás, ha zsírt égetni és védett sejteket is szeretnénk, akkor olyan táplálkozást kell választani, ami mellett mindig alacsony marad az inzulinszint a vérben. Azt figyelték meg, hogy az inzulin szint túllő, ha hirtelen emelkedik meg a vércukorszintünk. Ekkor olyan nagy mennyiségű inzulin áramlik ki a vérbe, hogy a vércukorszint az egészséges szint alá megy. Úgy tűnik, ekkor több inzulin molekula lesz, mint amennyi az aktuális cukormolekulák számához kellene. A feladat tehát az, hogy úgy étkezzünk, hogy a vércukorszintünk nagy emelkedéseket ne mutasson. Az étkezés folyamán és utána a cukor csak lassan, szinte cseppenként adagolva szívódjon fel a vérbe az elfogyasztott táplálékainkból.
Ez a feladat viszont nem megoldhatatlan. Rengeteg tanulmány jelent meg már arról, hogy a rostos táplálkozás, hogyan lassítja le a cukrok felszívódását. Ha kellő mennyiségű, sok rostot tartalmazó salátát és zöldséget fogyasztunk az ételeinkben, akkor a rostokat alaposan elrágva olyan pépes, nyálkás béltartalmat kapunk, amelyben csapdába kerülnek a cukormolekulák, és amelyek csak lassú felszívódást engedélyeznek a béltartalomból. A feladat az, hogy a gyomrunkban készítsünk a jól megrágott vagy aprított zöldségekből egy zöldségágyat, ebbe jöhetnek akár cukrot is tartalmazó ételek. A gyümölcsök azért nem jók ilyen ágyazásnak, mert relatíve sok cukrot tartalmaznak. A zöldségekben sokkal kisebb a cukor-rost arány, jobban adagolható “csepegtetve” a cukor a felszívódáshoz.
Szerencsére divatba jött a rostos táplálkozás, ezért a rostpótlásnak is számtalan formája került napvilágra. Divatba jött a guargumi, a xantalgumi, az útifűmaghéj szárított, poralakú kiszerelései. De a baj az ezekkel, hogy „halott” formái a rostoknak. Olyan ipari kezeléseken és szárításokok estek át, amelyek olyan élettelen rostokká alakították, melyek irreverzibilis átalakuláson mentek át. Újra vizet adva hozzájuk, már nem kapják vissza a régi, nyers formájukat. Elvették az élő, nyers rostok egy fontos tulajdonságát, hogy elektronleadó vízszerkezet van bennük, ami bennünk is az élő sejtek védelmét szolgálja. Ezért javaslom, ha tehetjük, akkor élő, nyers salátákat vagy enyhén párolt zöldségeket fogyasszunk az étkezéseink előtt vagy alatt, a zöldségágy előteremtésére.
Összefoglalva: minél több élő, nyers rostot fogyasszunk minden étkezésünk előtt vagy alatt! Sok saláta, sok párolt zöldség!
Van egy jó hírem, azoknak, akiknek nem volt éppen ideje, kedve, lelki ereje, megvenni, vagy előkészíteni, aprítani a zöldségeket. Azoknak tudom ajánlani A Dr. Hummel géleket, amelyek olyan rostokat tartalmaznak, amelyeknek rendezett elektronleadó vízszerkezetük van, és emellett jól visszatartják a cukor felszívódását. Az élő anyag rostjain és membránjain létrejött vízszerkezet tekinthető egy különös vízszerkezetnek, mely elektron és kálium megtartó tulajdonsággal rendelkezik. Ez a vízszerkezet az élő anyagra jellemző, ezért nevezhetnénk akár élővíznek is. A mi géljeinkben ilyen vízszerkezet dominál. Fogyassz minden étkezés előtt egy evőkanál Dr.Hummel gélt, ha nincs elég zöldség az ételedben. De ha van, akkor sem árt! Ágyazz meg gyomrodban Dr.Hummel gélággyal az étkezés előtt!
