Elektrokémiai mérésekkel megállapították, hogy az egészséges emberek vérében 10 milliószor nagyobb az elektronleadásnak, a redukciónak az valószínűsége, mint a tiszta, semleges vízben. Vagyis a vérünk egy elektron bank. Ugyanakkor a vírusfertőzöttek és a rákosok vérében 10 milliószor nagyobb az esélye az elektronelnyelésnek, az oxidációnak, mint a tiszta vízben. Ekkor a vérünk oxidatív állapotú.
Hogyan érhetjük el, mit tehetünk mi, hogy a vérünk redukáló legyen?
Táplálkozzunk reduktívan!
A bélcsatornánk összes felülete a bélbolyhokkal, futballpályányi nagyságú. Ekkora felületen érintkezik a bélbolyhok kapillárisaiban keringő vérünk a bélcsatornában emésztődő táplálékainkkal. Egyszerű tehát a feladat, ha egészségesek szeretnénk maradni. Együnk olyan táplálékokat, amelyek bőséggel tartalmaznak leadható elektronokat! Az ételeink legyenek elektron bankok!
Hogy melyek azok az ételek? Ez a legjobb kérdés, amit az egészségünk érdekében kérdezhetünk.
Együnk hidrofil rostokban gazdag ételeket! A hidrofil rostok felszínén ugyanis a legtöbb leadható elektronnal rendelkező, redukáló hidrogén található. A hidrofil rostok felszínei az igazi elektron bankok. Az állati táplálékokban a fehérje rostok dominálnak, míg a növényekben inkább a cellulóz rostok. De nemcsak a rostok felszínei hidrofilek, hanem valamennyi membrán felszíne a sejtekben is hidrofil. E felületeket olyan kétdimenziós vízrács fedi le, ami képes elektron bankot alkotni. A vízrácsban redukáló hidrogén képes csapdában lenni. A redukáló hidrogén a legjobb elektronleadó a világon. E megközelítésben azt mondhatjuk, hogy bármilyen élő, nyers táplálék elektron banknak tekinthető. Az „élő” ebben az esetben arra vonatkozik, hogy még nincs roncsolva a struktúrája sütéssel, főzéssel. A nyers táplálkozás egészségesnek tekinthető, mert a sütéssel és főzéssel oxidáljuk, vagyis csökkentjük a redukáló, elektronleadó képességét az ételnek. A nyers étel a legjobb elektron bank!
A nyers kosztnak viszont van egy hátránya számunkra. Nem tudjuk tökéletesen megemészteni. Nem jutunk el a sejtek azon struktúráihoz, ahol az elektronokhoz hozzáférhetnénk.
Találtam egy kompromisszumos megoldást! A szuvidálást (franciául: sous vide)! Ebben a főzési technológiában nem roncsoljuk agyon a táplálékainkat és a rostokhoz is könnyen hozzáférünk. Alacsony hőfokon vákuumban kell főzni hosszan. A vákuum és az alacsony hőfok is azt jelenti, hogy az oxidáció minimális a főzés folyamán.
Írtam egy szakácskönyvet, melyben elneveztem Bioreductive Diet-nek, Bioreduktív Táplálkozásnak, azt a típusú táplálkozást, ahol az ételeink emészthetők és reduktívak, a főzés ellenére. A címnek azt adtam, hogy Az Örök Egészség Szakácskönyve, az alcím pedig: A bioreduktív táplálkozás alapjai és a szuvidálás.
Azért mertem ilyen hangzatos címet adni a könyvnek, mert még egy másik fontos elvet is alkalmaztam a szakácskönyvemben az ételek elkészítésénél. Mégpedig azt, hogy a hosszú élet egyik másik titka a jó vérkeringés. Az ételeim elkészítésénél figyeltem arra, hogy a lehető legkevesebb cukrot és keményítőt tartalmazzon az alapanyag. A cukornak nem csak az a hátránya, hogy cukorbetegséget okozhat, hanem az is, hogy az összes kórokozóink cukorral táplálkoznak. Ha állandóan magas a vércukorszint, akkor könnyebben szaporodhatnak el kórokozók a vérünkben, amely gyulladásokhoz és a vérkeringés csökkenéséhez vezethet a keringésben való burjánzásuk miatt. Ezért a szakácskönyvemben az alapanyagokat a ketogén diéta elvei alapján válogattam. A ketogén diéta fő előnye, hogy kevés benne a cukor és a keményítő.
