Kövessük a széndioxid útját a vérben! Három formában szállítja a vér a szén-dioxidot. Gázként oldva 5%, bikarbonát formájában 90% és hemoglobin terminális aminocsoportjaihoz kötve 5%. Légzéssel kétféle módon szabályozhatjuk a széndioxid szerepét a vérünkben. Ha szaporítjuk a légzésünket, lihegünk, akkor több szén-dioxid hagyja el a vérünket. Ekkor a vérünkben lévő bikarbonátionokból több vesz fel hidrogéniont, vagyis csökkenti a vérünkben a savas kémhatást. A bikarbonát mikor a hidrogéniont felveszi szénsav lesz, majd ez bomlik el szén-dioxidra és vízre, ezeket kileheljük. A lényeg az, hogyha szaporítjuk a légzésünket, akkor lúgosabbá válik a vérünk. Ezt a helyzetet hívják respiratórikus alkalózisnak (angolos magyarsággal).
A légzésszabályozás másik módja, ha nem szaporítjuk, hanem visszafojtjuk a légzésünket. Ekkor a vérben lévő bikarbonát ionok (HCO3-) leadják a hidrogénionjaikat (H+) és két negatív töltésű karbonát ionokat (CO32-) eredményeznek. A hidrogénionok koncentrációjának növekedése miatt ekkor a vérünk savasabb kémhatásúvá válik. Ha elfojtjuk a légzésünket akkor oxigénhiány is fellép, ami viszont életveszélyes fulladást jelent, tehát a légzés visszatartás csak korlátozott ideig tarthat. Egyébként ez ellen védekezik is a szervezetünk és nem hagyja, hogy megfulladjunk. A légszomj után kapkodjuk a levegőt! Légzésgyakorlatozással, tréninggel viszont növelni tudjuk a légzésmentes időt! Kellő gyakorlatozás után akár gyöngyhalászokká is válhatnánkakik, akik akár percekig is a víz alatt tudnak maradni.
Gyakoroljunk a következőképpen:
Vegyünk mély levegőt kétszer, majd fogjuk be az orrunkat és csukjuk be a szánkat! Számoljunk az ujjainkon! Mikor légszomjunk van, úgy érezzük tovább nem bírjuk levegő nélkül, akkor engedjük el az orrunk szorítását és engedjük a lélegzést! Jegyezzük meg, hogy meddig jutottunk a számolásban. Rövid időn belül ismételjük még meg néhányszor a levegővisszatartást. Azt vesszük észre, hogy egyre tovább bírjuk levegő nélkül, egyre magasabb számokat érünk el a számolásban.
Sokan használják a légzésvisszatartási tréningeket vérnyomáscsökkentésre is. Az izmokról azt kell tudnunk, hogy minél magasabb a víztartalma egy izomnak, minél több vizet képes megkötni, annál rugalmasabb. Fordítva úgy igaz, hogy minél kevesebb az izomzat víztartalma, annál merevebb. Az erek falában lévő simaizmokra is vonatkozik ez a szabály. Az erek rugalmassága fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában. A rugalmas ereknél nem alakul ki magas vérnyomás, mert a nagyobb vérellátás igénye esetében rugalmasan képesek tágulni.
Úgy vélem, hogy az előző gyakorlatoknál, amikor savasabbá vált a vér, akkor az erekben lévő izmok a megváltozott töltésviszonyok miatt több vizet voltak képesek megkötni, rugalmasabbá váltak, tehát a vérnyomás változásait jobban tudták kompenzálni, és nem ugrott fel a vérnyomás. A légzésvisszatartásnak viszont most nem a vérnyomásra való hatásával szeretnék foglalkozni, hanem a vírusokra történő hatásával.
Jean-Claude Vincent vérvizsgálatai alapján mondhatjuk, hogyha a vérünkben lúgos kémhatás uralkodik, akkor az kedvez a vírusoknak (és a rákos burjánzásnak is). Ha tehát a légzésgyakorlatunkkal a savas irányba toljuk el a tüdönkben a vér kémhatását, akkor az a mérések alapján nem kedvez a vírusoknak. (Vigyázat: az interneten terjed az a tévhit, hogyha a vér lúgos kémhatású, akkor az az egészséges! Sem mérés, sem a vér pufferhatás-elmélete ezt nem igazolja!) Az egészségesek vérének pH-ja 7,35 – 7,45 között mozog. Ha már pH 8, azaz lúgos értéket kapunk, akkor az már a vírusok és a rákos megbetegedések tartománya.
Az említett légzésgyakorlat akkor hatásosak, ha a kissé lúgos tartományból a légzéssel a vér kémhatását a normál tartományba tudjuk visszahozni. Az említett egészséges tartományon kívüli savas tartomány sem egészséges, mert az meg megint más betegségeknek kedvez, pl. tbc, szamárköhögés, Coli bacilus stb. A légzésgyakorlatnak tehát csak annyi lehet a célja, hogy a normál tartományba hozza vissza a vér pH-értékét.
A vér pH-ját csak vérvétel utáni laborvizsgálattal lehet megállapítani. Azt viszont, hogy mennyi ideig tudjuk benntartani a levegőt, bármikor bárhol megmérhetjük és egy jó mutatója a tüdönk pillanatnyi állapotának. A mai okosórák is fel vannak szerelve úgynevezett apnoe tréninggel, de nem szükséges drága órát venni ehhez az egyszerű méréshez. Rendszeres edzéssel elérhetünk egy progresszív fejlődést a légzésvisszatartásban. Ezzel a tréninggel nem lesz kórosan savas a vérünk. Ajánlom viszont a tréningek után az oxigéntelitettségi mérést. Akinek közel van a 90%-hoz a telítettségi értéke, annak nem ajánlott a légzésvisszatartást forszírozni. 94% fölött vígan lehet végezni a gyakorlatokat, de ekkor is mérjünk rendszeresen. Akinek masszívan 96% fölött van a telítettségi értéke, az bátran, bármikor végezheti a gyakorlatokat.
Ha vérnyomás csökkentése a cél, akkor legyünk türelmesek, mert hosszabb, akár többhetes időt is igénybe vehet a cél elérése. Ha a vérnyomás nem csökken, akkor nem a légzőrendszerben, hanem a májban vagy vesében lehetnek a gondok. Irány az orvos! Ha vírusfertőzés van a tüdőben, vagy a légutakban, akkor az a vérkeringés akadályát jelentheti, ezért növekedik meg a vérnyomás, mert nagyobb erővel kell áttolni a vért a szívnek. A rendszeres légzésgyakorlatok mellett nem lesz lúgos kémhatású a vérünk, így a tüdőben sem, ezzel pedig azt akadályozzuk, hogy vírusok szaporodjanak az el a tüdőben. Vírusfertőzés nélkül a tüdőben is akadálymentes lesz a véráramlás, így a vérnyomás nem nő.