Régóta ismeretes az a mondás, hogy a halál a belekben lakozik. Ezt Hippokratésznek tulajdonítják. A pár éve elkezdett mikrobiom kutatások alapján azt tudjuk, hogy a legtöbb betegség függ a vastagbélben lévő mikrobiom mikrobiológiai összetételétől. Most nem a mikrobiológiai szempontokkal akarok foglalkozni jelen írásomban, hanem sokkal inkább fizikai-kémiai szempontból szeretném felfedni a vastagbélben uralkodó viszonyokat.
Élettani tankönyvi adat, hogy a vastagbél leszálló ágában a pH lúgos. Ahogy öregszünk, a leszálló ág egyre nagyobb területe lúgos. Az is ismeretes, hogy a Candida albicans gombaféle a lúgos pH-t szereti.
Saját tapasztalattal tudom alátámasztani, az előző mondat igazságát.
A tüneteim alapján erősen feltételezhető volt, hogy a végbél környékén tapasztalható gyakori viszketés érzés Candida fertőzésre utalhat. Ez egy több, mint 20 évvel ezelőtti történet, amikor feltaláltam a Mikrorostos Gélt és elkezdtem vele kísérletezni, és fogyasztani rendszeresen. Rövid időn belül elmúlt a tünetem.
A Mikrorostos Gélről tudni kell, hogy a pH-ja savas és a savas jellegét nem veszíti el a vastagbélbe jutva sem. Vagyis a vastagbél leszálló ágában a lúgos jelleget csökkenteni tudta. A lúgos környezet savassá változtatásának tulajdonítottam a Candida fertőzés megállását.
A Tedd Magad Egészségesebbé című könyvemben többször emlegetem Jean-Claude Vincent nevét, aki elektrokémiai vizsgálatoknak vetette alá a különböző betegségekben szenvedők vérét. Azt találta, hogy a rákos betegeknek a vére lúgos kémhatású, míg a vizeletük savas. Ahogy halad előre a kór, ahogy növekszik a rákos szövet, annál lúgosabb lesz a vér és annál savasabb a vizelet. A rákos szövetekről tudjuk Otto Wartburg kutatásai óta, hogy a rákos sejtekben fermentáció folyik és savat okozó hidrogénion szabadul fel.
Ez ellentmondásnak tűnik az első pillantásra, ha nem ismernénk a vérünkben lévő bikarbonát puffer rendszert és a vese szabályozó szerepét a bikarbonát ellátásban. A bikarbonátion savas és lúgos tulajdonságú is lehet. Ha lúgként viselkedik, akkor magához tud venni egy hidrogéniont a víztől. Így ő egy semleges, szabad töltés nélküli szénsavmolekulává alakul, ugyanekkor a hidrogéniontól megfosztott víz molekula hidroxidionná alakul. (A keletkezett hidroxidion jelenti magát a lúgot.) A rákos szövettel rendelkező páciensek vérében a bikarbonát ionokból semleges szénsavmolekulák (H2CO3) és lúgos hidroxid ionok (OH-) keletkeznek. Ezért lesz a vérük lúgos.
Miért lesz a vizeletük savas?
Mert a rák által termelt hidrogénionok (H+) végül a vizeletben landolnak. A hidrogénionok helyett viszont nátriumionokat pumpál vissza a vese, hogy maradjon mindig elég szabad bikarbonátion a vérben. Ugyanis a nátriumionnal sohasem tud semlegessé válni a bikarbonát ion, mint azt a hidrogén ionnal teszi, azáltal, hogy semleges szénsavmolekulává válik. A vesénél egy hidrogén ion/nátrium ion csere zajlik. A bejövő hidrogénionok miatt lesz savas a vizelet, míg a kimenő nátriumionok nem szólnak bele a sav/lúg egyensúlyba, csak a bikarbonátot tartják állandó töltött állapotban, hogy bármikor alkalmas legyen a hidrogén ion adás-vételére.
Lehet, hogy bonyolultra sikeredett, de nélküle érthetetlenek lettek volna a vérben és a vizeletben történt mérések eredménye.
Még érdekes mérési eredményeket mutatnak a vírusos betegek vérének a mérései is. A vírusos betegek vérét ugyanúgy lúgosnak találta Jean-Claude Vincent, mint a rákosoknak. Lehet, hogy hasonló anyagcserét folytatnak a vírussal megfertőzött sejtek, mint a rákos sejtek?
Mindenesetre a vírusfertőzésekben volt most részünk elég. Hogy a szennyvízben mért vírus örökítő anyag koncentrációja jó indikátor volt a vírusfertőzés terjedésére, az mutatja azt, hogy a szennyvízben bőséges vírusmennyiség nem a kezeink lemosásából eredt. A béltartalom bőven kivette a részét a „vírustermelésből”.
A vastagbél lúgosságából indultunk ki. Azt találtuk, hogy a Candida szereti a lúgos környezetet. De ugyanez derült ki a rákos és vírusos betegek esetében is. Ha az eredeti logikánkat követjük, akkor a lúgos kémhatású vastagbél leszálló ága igen kockázatos területe lehet a rákos és vírusos megbetegedésnek is.
Mi a teendő, hogy e kockázatokat csökkentsük?
Minimalizáljuk a lúgos területet a vastagbélben savas rostokkal. Együnk több savanyúságot, például savanyú káposztát, savanyított vegyes vágottat, kovászos uborkát, öntsük le a salátáinkat balzsam vagy rendes ecettel, facsarunk citromot a zöldségeinkre salátáinkra. A fermentált ételeket tegyük kissé előtérbe!
Ezt azért is bátran merem javasolni, mert fermentációs szakértőnek tekintem magam, ugyanis több, mint 20 éve gyártom a géljeimet melyek kétszeres fermentáció eredményei. A Dr.Hummel Gélekben olyan finom rostok találhatók, melyek savanyú kémhatásukat megtartják a vastagbélben is.
Óva intek mindenkit a lúgos kémhatású vastagbéltől!