Adatkezelési tájékoztató

Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.

Miért nem forgalmazok probiotikumokat?

2020. 04. 24. 00:00:00

Már több, mint 20 éve, hogy életem nagy találmányát a Mikrorostos Gélt kitaláltam és megvalósítottam. A gélem egy összetett fermentáció eredménye. Ez azt jelenti, hogy több mikroorganizmus összehangolva, közösen hozza létre a rostos gélt. E mikrobák úgynevezett ökoszisztémában élnek, egymás életét támogatva létrehoznak valami egységeset. Ez a gélem.

Ami a legfontosabb, hogy ilyen ökoszisztémát emberi elme vagy kéz nem tud létrehozni. A mikrobák maguk találják meg egymást! Ez egy sok összetevős rendszer, melynek minden elemének megvan a saját helye és feladata. Csuda érdekesnek találtam!
 

probiotikum

 

Amint ezt az ökoszisztéma által megalkotott gélt felfedeztem és ehetővé tettem, a figyelmem a bélflóra irányába fordult. A bélflóra is mikrobák sokaságából álló ökoszisztéma. Ugyanúgy működik, mint a gélemet létrehozó rendszer.

Húsz évvel ezelőtt nem nagyon foglalkoztak a bélflórával, legalábbis nem sokat tudtak róla. De a tejkutató intézetekben dolgozó munkatársak már felfedezték, hogy a bélflórában nagyon sok olyan mikroba található, mint amilyenek a tej fermentációs eljárásai során is jelen vannak. Vagyis a sajtgyártásban, a túrógyártásban, a joghurt- és kefir gyártásában mindenhol olyan mikrobák tevékenykednek, mint a beleinkbe jutott tej megemésztésekor. De a bélflórának csak egy kicsi szegmensét alkotják e tejcukrot fermentáló mikrobák, a teljes bélflóra sokkal több mikrobából áll össze.
 

 Nagyon sokféle fermentált ételt és italt fogyasztunk naponta. Biztos, hogy mindet nem fogom tudni felsorolni, de párat megpróbálok megemlíteni. Fermentált zöldségeknek minősülnek a hagyományos savanyúságok. A nagy előnyük, hogy a fermentáció alatt a fermentáló mikrobák elektront adnak le a környezetüknek és közben savanyú kémhatásúak is. Néhány példa a tejsavas erjedésre: kefir, joghurt, aludttej, túró, sajt, kovászos uborka. De az eltett savanyú uborkában vagy savanyú paprikában is erjedési folyamatok zajlanak a polcon való állás alatt, igaz, hogy nagyon visszafogottan, de zajlanak. Ezen típusú erjedésekhez nem kell oxigén, az üvegben, a levegőtől elzárva is megtörténhetnek. Az, hogy reduktív állapotban, elektrontöbbletben van a savanyúságunk, az mutatja például, hogy a sárga paprika színe az üvegben nem barnul meg, sokáig képes a színét megtartani. Így a zöld uborka is megtartja az eredeti színét. Ez mutatja azt, hogy az oxidációs folyamatok nem indultak el, vagyis elektrontöbblet van az üvegben. Ezen egyszerű példán láthatjuk, hogy az elektron struktúra megtartó (fiatalon tartó), míg az oxidáció, a barnulás és puhulás, struktúra romboló (öregítő) folyamatokat támogat.
 

  fermenalt-etel-ital
 

A vastagbelünkben, az emésztőrendszerünk utolsó szakaszában, az addig megmaradt béltartalmat hasonló fermentációs folyamatok emésztik, így a béltartalmunk elektronleadó, struktúra megtartó, fiatalon tartó maradhat. A különlegessége a vastagbélben fermentáló mikrobáknak az, hogy ökoszisztémában élnek, vannak mikrobák, melyek tejsavas erjesztést végeznek, vannak, melyek alkoholost, vannak, melyek ecetsavast stb. A lényeg, hogy közösen létrehoznak egy közös „terméket” a bélsárból, és ez hagy el bennünket. Akkor vagyunk igazán egészségesek, ha a bennünket elhagyó béltartalom még elektronleadó maradt. Sajnos ez az állapot csak nagyon fiatal korban valósul meg, idősebb korban egyre több az oxidáció, a rothadás, a korhadás az emésztőrendszerünk utolsó szakaszában. Mivel nagyon nagy felületen kapcsolódunk mi a béltartalomhoz, a mi saját gazdasejtjeinkben is elkezdődnek a leépülések, az öregedések, követve a bélben történteket.

Ha ezen a szemüvegen keresztül szemléljük a bennünk történő folyamatokat, akkor új megvilágításba kerül az egészség fogalma. Együtt vagyunk egészek, mi a gazdasejtjeinkkel közösségben vagyunk a béltartalomban élő és munkálkodó mikrobákkal. E mikrobák összességét nevezik bélflórának, újabb szóhasználattal, mikrobiomnak.
 

Miért eszünk manapság kevesebb fermentált ételt, vagyis savanyúságot? A fermentált ételekben a fermentáció alatt sok elektron termelődik, az elektronok megkötődnek az erjedt növényi részek finom rostjain, ezek hosszabb ideig megmaradnak, láthattuk a színmegtartásukon. Mikor táplálkozunk e fermentált zöldségekkel, a béltartalmunkban növekszik a fiatalon tartó erő, az elektron.

A vastagbelünkben lévő mikrobák, amelyek e jótékony, elektronban gazdag fermentációkat végzik a bélnyálkahártyánkban élnek, amikor nincs béltartalom. Mikor megérkezik a béltartalom, akkor kilépnek és a bélben lévő maradék táplálékokat erjesztik, vagy tovább erjesztik, így zajlik az élet a vastagbelünkben. A béltartalom redukáló tulajdonságának fenntartásához sok és sokféle mikroba aktív tevékenységére van szükség. A gazdasejtek összességének, vagyis nekünk magunknak, létfontosságú érdekünk, hogy a jótékony mikrobák közösségét egységben, egészségben tartsuk! Hogy egészségben tartsuk, ehhez sok rostos zöldségre van szükség, akár savanyúság formájában is!
 

De hogyan ronthatjuk el ezen összetett közösség egészséges életét?

A környezetszennyezéssel, a tartósítószerekkel, mesterséges ízfokozókkal, sajnos azt kell mondanom, hogy majdnem mindennel, ami mesterséges! Azért ez nagyon durva állítás, tudom, de erre a végkövetkeztetésre jutottam. Nagyon okos az ember, nagyon sok mindent elő tud állítani, amire szükségünk van! De egy dologra még nem képes, ökoszisztémákat létrehozni! Ugyanis az ökoszisztémák maguk hozzák létre önmaguk teljességét! Úgy hívják ezt, hogy önszerveződés (self-organisation). Nevezhetjük akár isteni áldásnak is! A gélem, ami egy természetes ökoszisztéma, állandóan emlékeztet erre az áldásra. Soha nem találhattam volna ki, ha nekem már úgy, önmagát létrehozva meg nem mutatta volna magát, ezután csak ehetővé kellett tennem!

Szerencsémre, szerencsénkre, a gélem teljesen kompatibilis a bélnyálkahártyánkkal és a benne élő fermentáló mikrobák összességével, vagyis a két ökoszisztéma kompatibilis, egymást kiegészítheti! Jó „táplálék” a mükozának (bélnyálkahártyának) és a benne élő mikrobiomnak!
 

A tejkutatók és gyógyszergyártók által kifejlesztett probiotikumok nem ökoszisztémában élő mikrobák egysége, hanem tetszőlegesen összeállított mikroba-keverékek. 5-6 évvel ezelőtt vásároltam zsákszámra probiotikumos keverékeket, gondoltam, majd valahogy ökoszisztémává „gyúrom” őket. Nem sikerült, azóta is a raktáramban vannak a zsákok. A probiotikumokat úgy tenyésztik ki, hogy ők legyenek a legellenállóbbak, kibírják a gyomorsav és egyéb emésztő enzimjeink támadását. Nagyszerű egyedek, de kooperációra alkalmatlanok, közösségi életre formázni őket nagyon nehéz. A másik probléma a probiotikumos kezelésnél, hogy nagyon nagy számban kell alkalmazni őket, hogy belőlük néhány életben maradjon a vastagbélbe lejutva. Egyébként is emberi kéz által létrehozott keverékek, nem önmagukat válogatták ki. Az önszerveződött ökoszisztémában az a nagyszerű, hogy bennük a mennyiségek és a mennyiségek aránya is utánozhatatlan. A probiotikumos kezelések átfogó vizsgálatai azt mutatták, hogy a nagyon masszív probiotikumok könnyen egyeduralkodóvá válhattak a béltartalomban, ugyanakkor a bélnyálkahártyába nem tudtak beépülni. Sok olyan betegnél, akik érzékenyek voltak a tejcukorra, hasznos volt az alkalmazásuk, mert a tejcukrot elfogyasztották a probiotikumok, de csak ennyi volt a jó hatás, tartós bélflóra-regenerálásra még nem alkalmasak.
 

nyalkahartya
 

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a nanorostos gélem ökoszisztémában élő mikrobáihoz beházasítsak tejcukrot bontó probiotikumokat is. Talán befogadják a kevésbé agresszívakat.Meggyőződésem, hogy csak ökoszisztémában élő probiotikumokkal lehet tartósan regenerálni az antibiotikumokkal és egyéb mesterséges kémiai adalékokkal tönkretett bélflóránkat.
 

Van az immunrendszerünknek az immunanyagokon és a bélflórán kívül egy harmadik főszereplője. Méltatlanul nem foglalkoznak vele! Ez a nyálkahártya, a mükoza, a bélben a bélnyálkahártya. A bélflórának ez az otthona. A bélflóra mikrobáinak olyan a mükoza, mint a madaraknak a fészek. Fészek nélkül képtelenek lennének a madarak felnevelni az utódaikat. Mikor kifejlesztettem a nanorostos gélemet, akkor az jutott eszembe, hogy úgy vagyok, mint azok a falusi emberek, akik szerették volna, hogy hozzájuk költözzenek a gólyák, építettek egy fészek kezdeményt a kéményükre vagy villanyoszlopukra, így ösztönözve a gólyákat az odaköltözésre. A nanorostos gélemmel most én is szeretném ösztönözni a bélflóra mikrobáit arra, hogy a legyengült, saját bélflóránkat újjáélesszék. Legyen hely, ahol felnevelhessék utódaikat!

Tartalomhoz tartozó címkék: Cikkek
Az oldal tetejére