Több olyan esettel találkozni, hogy rákos csomót találtak valakiben. Tudják rólam sokan, hogy táplálkozási kérdésekkel is foglalkozom, ezért gyakran megkérdezik, hogy mit ajánlanék az illetőnek, aki most tudta meg, hogy rákos?
Egy ilyen alkalommal merült fel bennem, hogy én mit tennék, ha kiderülne rólam ma, hogy én is...?
Az biztos, hogy nem könnyű a helyzet, de a döntés azé, akinek a testében megtalálták a rákos gócot. Hirtelenjében sok ajánlatot fog kapni a megoldásra. Jót, rosszat! De ő általában nem szakértője a témának, sőt, a szakértőket is hallgatva, ellentmondásos tanácsokat kap!
Amit a rákról, már lassan egy évszázada tudunk
Otto Wartburg, német kutató, kimutatta, hogy a sejtek rákos elváltozása egy anyagcsere betegség! Ha a sejtek hosszabb ideig nem jutnak elég oxigénhez, akkor oxigén nélküli fermentációval termelnek maguknak energiát a cukrokból. Azok a sejtek, amelyek bőséges oxigén ellátásban részesülnek, azok a cukrot elégetik széndioxiddá és vízzé. Ez egy egyszerű biokémia, semmi köze a genetikához. A genetikához legfeljebb érintőlegesen van köze, mondjuk annyiban, hogy az oxigénellátásban, a keringésben fellépett egy olyan hiba, aminek genetika háttere is van.
Otto Wartburg szerint a sejtek rákos burjánzásának két alapfeltétele van:
• Legyen elég cukor
• De ne legyen elég oxigén
A cukor a fermentációhoz kell, amiből energiához jut a sejt!
Elméletileg adódik a megoldás a rák megelőzésére: legalább az egyik feltételt akadályozzuk meg: vagy ne kapjon cukrot a sejt, vagy kapjon mindig elég oxigént!
Ha teljesen biztosra akarunk menni, akkor mindkét alapfeltétel létrejöttét is megakadályozhatjuk!
Hogyan akadályozhatjuk meg azt az alapfeltételt, hogy sok cukorhoz jusson a sejt?
Úgy kell az ételeinket megválasztani, hogy az étkezést követően csak minimálisan emelkedjen a vércukor-szint. A különféle ételekre mindenki másképpen reagál. Van, akinek a kenyértől, van, akinek a tésztától, van, akinek a burgonyától, van, akinek rizstől emelkedik meg nagyon a vércukor-szintje. Ha pontosan, tudományosan szeretnénk arra válaszolni, hogy ki, mit nem ehet, akkor mindenkinél el kellene végezni a célzott vizsgálatokat, hogy melyik ételösszetevőre, hogyan emelkedik a vércukor-szintje. Mikor megállapítottuk, azt, hogy melyik szénhidrát tartalmazó ételre emelkedik valakinek erősen a vércukor-szintje, akkor arról a szénhidrát fajtáról le kellene tiltani, hogy azt ne fogyassza, mert a magas vércukor-szint a rákos megbetegedés egyik kockázata! E vizsgálatokat lefolytatni minden egyén esetében nagyon költséges és időigényes. Nehezen kivitelezhető!
A cukrok
Szerencsés az emberi szervezet, mert nem csak cukorból nyerhet energiát. Nyerhet zsírból, olajokból és fehérjékből is!
Adódik a megoldás: táplálkozz úgy, hogy az étrendedben ne szerepeljenek a cukrok! Ez a kijelentés önmagában nem igaz, mert nem minden cukor veszélyes a rák szempontjából! A sejtek fermentációja szempontjából egyetlen cukorfajta jöhet szóba, a szőlőcukor, ez veszélyes igazán a rák kialakulásánál.
Kétféle egyszerű cukor van: a szőlőcukor (más néven glükóz) és a gyümölcscukor (más néven fruktóz). E cukrok különböző összekapcsolódásaiból alakulnak az összetett cukrok, attól függően, hogy hány egyszerű cukor kapcsolódik egymáshoz, lehet di-, oligo-, és poliszaharid belőlük. Összefoglaló néven szénhidrátoknak nevezzük őket. Táplálkozási szempontból van két fontos poliszaharid, amit ismernünk kell! Az egyik a keményítő, a másik a cellulóz. Keményítőt tartalmaznak a gabona magvak és a gyökér gumók (például,
burgonya). A keményítőről tudnunk kell, hogy az emésztő rendszerünkben gyorsan szőlőcukorrá bomlik. Tehát a gabonából készült lisztek emelik a vérünk szőlőcukor szintjét, ez eljutva a sejtekhez, bőséges szőlőcukor ellátást biztosítanak. A burgonyát tartalmazó ételeink is bőséges szőlőcukor ellátásban részesítik a sejtjeinknek. Ekkor a rák kialakulásának egyik alapfeltétele teljesítve!
Beszélnünk kell a másik egyszerű cukor, a gyümölcscukor (a fruktóz), szerepéről is. A gyümölcscukornak a ráknál nincs elsődleges szerepe, mint a szőlőcukornak, de másodlagos szerepe van! A fruktóz először a májba kerül és zsírrá alakul. A zsír lerakódva bennünk, különösen a véredényekben, akadályozza az oxigén eljutását a sejtekhez, így jut szerephez a rákban.
Két összetett szénhidrátot említettem, melyek fontosak az étrendünkben, a keményítőről már írtam, hogy azért káros, mert gyorsan szőlőcukor lesz belőle, de a másik fontos összetett szénhidrát (poliszaharid) a cellulóz. A cellulózt az emésztőrendszerünk nem tudja lebontani, így végig a bélcsatornában marad. Ennek ellenére nagyon fontos szerepe van a rákos betegségek kialakulásának megelőzésében., nem csak azáltal, hogy lassítja a szőlőcukor felszívódását. Magas cellulóz tartalma van a zöldségeknek. A cellulóz a növények fás száraiban és leveliben találhatóak rostok formájában.
Most elérkeztünk az étkezési rostokhoz! Az étkezési rostok fontos szerephez jutnak a bélflóránk életben tartásánál és regenerálásánál. Ha jó a rostellátásunk, jó az immunrendszerünk is. Tehát a rostok az immunerősítésben játszanak fontos szerepet, míg a jó immunrendszer a ráknál is nélkülözhetetlen tényező.
Az oxigén
Hogyan akadályozhatjuk meg azt az alapfeltételt a rák kialakulásához, hogy oxigénmentes állapot alakuljon ki a sejtben? Magyarul, hogyan érhetjük el, hogy a sejtek mindig elég oxigénben részesüljenek?
Ha jó a vérkeringésünk, a kapillárisainkban is bőségesen a vérkeringés, akkor kellő mennyiségű oxigén juthat a sejtjeink. A bőséges oxigénellátás akadálya a rákos burjánzás kialakulásának!
A vérkeringésünket 3 féle módon fokozhatjuk:
• A légzés javításával
• A vér viszkozitásának csökkentésével
• Rövid, intenzív testmozgással
Bármilyen légzéstechnikát tanulunk, akár a joga mélylégzést, akár a Buteykó féle légzés-visszatartást, akár más intenzív légzésfokozást, az alapelv, hogy a belégzés mindig az orron át történjen. A kilégzés lehet szájon át is, de a belégzés csak az orron át! Ugyanis az orrban vannak azok az érzékelő végkészülékek, amelyek a légáramlás erősségére bekapcsolják a vér nirogénmonoxiddal (NO) való feltöltését. A nitrogénmonoxidnak értágító hatása van, melynek segítségével elérhető, hogy ne a vérnyomás megemelésével nőjön az véredényekben a véráramlás, hanem a véredények térfogatának a növelésével. Van egy másik gáz, a széndioxid, amely szintén tágítja az ereket. A Buteykó-féle légzés- visszatartás a széndioxid tolerancia növelésével éri el az erek tágulását.
A vér viszkozitása fiziológiás korlátok között változhat. Ha híg a vérünk, akkor a sérüléseknél fellépő vérzések válnak veszélyessé, ha viszont sűrű a vérünk, akkor a szívnek nagyobb munkát kell kifejtenie a vérkeringés fenntartására. A vérünkben lévő K-vitamin szabályozza a vér viszkozitását. A fermentált ételek, savanyú káposzta, kovászos uborka tartalmaznak olyan természetes K-vitamint, amely alacsonyabb, de még jó, tartományban tartja a viszkozitást. A saját gélemmel való kísérletezés közben jöttem rá, hogy a gélem javítja a vérkeringést. A gélem is egy többszörös fermentáció eredménye, így K-vitaminban gazdag. Mikor elkezdi valaki szedni a gélemet, az tűnik fel legtöbbjüknek, hogy melegebb a kezük, mint előtte, a gél szedését megelőzőleg. Ez annak az eredménye, hogy javul a vérkeringés a bőr kapilláris ereiben. (Ez az oka annak is, hogy a fogyókúrások is hasznosnak tartják a gél szedését, mivel növekszik az energia-leadás a bőrön keresztül. Ami energiát egyszer leadtunk hő formájában, abból már nem lesz bennünk zsír!)
A vérkeringés hagyományos fokozására a legjobb az intenzív testmozgás!
Az intenzív szó előtt hangsúlyoznunk kell, hogy „rövid”! Vagyis az intenzív testmozgás lehetőleg rövid legyen. Az intenzív testmozgás idejének hosszát a saját szervezetünk edzettsége határozza meg! Nekünk csak arra kell figyelnünk, hogy az intenzív mozgást abban a pillanatban hagyjuk abba, mikor „elfogy a levegőnk”. Mikor elkezdünk kapkodni levegő után, hagyjuk abba!
Miért? Mert a testmozgás intenzitásának a növelésénél is a vérünkben lévő nitrogénmonoxid koncentrációjának a megemelése a fontos.
Mindig az orron át vegyük a levegőt, ha fokozzuk a testmozgást. Mikor elkezdünk kapkodni a levegő után, „elfogy a szufla”, akkor a szánkon is akarjuk a levegőt venni. Ez az állapot már semmi másra nem alkalmas, mint a tejsav növelésére, ami ahelyett, hogy javítaná a vérkeringést, rontja azt!
Örömmel tapasztalom, hogy divatba jött a testedzés, de sokan azt hiszik, minél többet edzenek, annál jobb az egészségüknek. De tévednek, mert az intenzív testmozgás, csak bizonyos korlátok között fejti ki egészségjavító hatását!
Összefoglalva, ha nálam ma megállapítanák, hogy nagy baj van, akkor mától nem ennék semmilyen magas cukor- és keményítőtartalmú ételt, és javítanám a vérkeringésemet mind a 3 féle módon!