Adatkezelési tájékoztató

Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz (marketing, statisztika, személyre szabás) egyéb cookie-kat engedélyezhet. Részletesebb információkat az Adatkezelési tájékoztatóban talál.

Táplálékaink adu ász összetevője, amelyet egykor ballasztnak minősítettek

Táplálékaink adu ász összetevője, amelyet egykor ballasztnak minősítettek

Tegyük fel azt a kérdést egy dietetikusnak vagy táplálkozáskutatónak, hogy milyen módon jutnak kellő mennyiségű vízhez a vastagbélben élő mikrobiom mikrobái?

Jó válasz-e, hogy sok vizet igyunk, akkor a vastagbélben is lesz elég víz?

Elvileg ez jó válasznak tűnik, de a gyakorlatban ez nem működik.

Minden sejtnek szüksége van vízre, sőt, elég sok vízre. Az izomsejtek pl. 80%-a víz. Az agysejtekben még nagyobb ez az arány. Ha vizet iszunk akkor az felszívódik a bélhámsejteken keresztül bejut a véráramba, a véráram elviszi minden sejthez és azok vízben fürödhetnek, ha a vérbe jut elég víz. A gazdasejtek vízellátása tehát megoldható a kellő mennyiségű víz elfogyasztásával. Ha kevés a víz a vérben, szomjasok vagyunk, iszunk és minden rendben lesz. De mi a helyzet a mikrobiom egysejtű mikrobáival? A mikrobák nem tartoznak a gazdasejtek közé, azok nincsenek közvetlen kapcsolatban a vérellátásunkkal? A kórokozó mikrobák ezt a kérdést úgy oldják meg, hogy megölik a gazdasejtet és a benne lévő vizet használja fel saját céljaira. De így nem járhatnak el a velünk barátságban élő mikrobiomban élő mikrobák. Egy barát ilyet nem csinálhat!

A mikrobiomnak a tápcsatornában kell kellő mennyiségű, hozzáférhető vizet biztosítani! Olyan vízforrást kell találni, ami az egész tápcsatornán végig haladva vízzel el tudja látni a környezetében élő mikrobákat! Tehát a táplálékainkkal kell bevinni valahogy a vizet. Erre a feladatra egyetlen táplálék fajta képes: az emészthetetlen vizes rost.

Ha megkérdezünk egy dietetikust vagy táplálkozáskutatót, hogy miért van szükség rostos táplálkozásra, azt fogja válaszolni, hogy a rostok azért kellenek, hogy a mikrobiomot ellássuk táplálékkal. A mikrobiom mikrobái a rostokkal táplálkoznak, azokat fermentálják és így nyerik az energiájukat. Ez igaz, de csak részben! Mert vannak olyan rostok is, amelyek nem fermentálhatóak a tápcsatornában, végig emésztetlenek maradnak, és emésztetlenül is hagynak el bennünket. A cellulóz rostok például ilyen rostok. A maguk közé és köré megkötött vízmolekulákat képes megtartani, de ha egy mikrobának szüksége van erre a vízre, akkor azt elveheti és felhasználhatja.

A növények különböző részeiben, amelyeket ételkészítésre használunk, mindkét fajta rost megtalálható, az emészthető is és az emészthetetlen is. Mindkét rostfajtára szükségünk van, és a “mindkét” szó aláhúzandó!

Most láthatjuk, hogy milyen nélkülözhetetlenek a növények cellulóz rostjai, pedig nem emészthetőek. De a vízmolekulák megkötésében van egy kis hátrányuk, hogy több cellulóz molekula összeáll, és így kevesebb lesz az összes hozzáférhető hidrofil felületük, ahová a vízmolekulák tapadhatnak. A cellulóznak a növényekben nemcsak az a feladatuk, hogy vizet tartsanak meg, hanem sokszor a cellulózmolekulák alkotják a növényi részek vázát. Egy tartószerkezetnek erősnek kell lenni, ezért áll össze több cellulózmolekula, hogy eleget tegyen a vázszerkezet követelményeinek is.

Szerencsére nem szükséges csak a növényi cellulózra korlátozódni. Létezik egy olyan mikroba, egy ecetsav baktérium, amely képes olyan cellulóz rostokat készíteni, amelyekben csak néhány cellulózmolekula kapcsolódik össze, így szalagformát alkotva nanométer méretűek, nagyon nagy hidrofil felületükön rengeteg vízmolekulát képesek magukhoz kötni. E tulajdonságaik miatt legalább hármas feladatra képesek a bélcsatornában.

Tisztán tartják a bélcsatornát. Hasonlatképpen azt mondhatjuk, hogy úgy működik, mint a vízzel teli mikroszálas törlőkendő a konyhapulton, képesek vagyunk azt tisztántartani vele.

Másodsorban, kellő mennyiségű vizet képes megtartani a bélcsatornában, még annak az utolsó szakaszában is, a vastagbélben. Így a mikrobiom vízellátója!

Harmadsorban, az ecetsav baktériumnak köszönhetőleg, kellő mennyiségű úgynevezett posztbiotikumot, például acetátot is tartalmaz, amely a bélcsatorna epitél sejtjeit képes energizálni. Vagyis javítja a felszívódást!

A Dr. Hummel gélek ilyen típusú rostokat tartalmaznak, ezért tapasztalhatnak a géljeink fogyasztói, már lassan 30 éve, számtalan előnyös tulajdonságot.

Így lesznek az utolsókból az elsők! - szokták mondani. A cellulózrostokat a régebbi táplálkozáskutatók ballaszt anyagnak minősítették, amelynek csak az a feladata, hogy a bélcsatornában mennyiséget növeljen, növelje a béltartalmat, ami elindítja a perisztaltikát. Ahhoz képest most meg kiderült, hogy szinte nélkülözhetetlen összetevők az egészséges emésztésben.

Csak remélni tudjuk, hogy ezek után már méltó helyükre kerülnek az ételeinkben lévő cellulózrostok.

Tartalomhoz tartozó címkék: Cikkek
Az oldal tetejére